Nagyon örültem, hogy egy hónappal előbbre hozták a senior OB időpontját egy forró júliusi napról egy június végi időpontra. Gondoltam nem lesz az a forróság, lehet majd jó időt futni. Hát ez nem jött be, 36 fok volt árnyékban.

Egy egészséges izgalom volt bennem amikor megérkeztünk lányaimmal az Ikarus pályára. Lejelentkeztem, felvettem a rajtszámot és végignéztem az 1500 méteres rajtlistát, amely elég hosszú volt. Viszont nagy megdöbbenésemre csak ketten neveztünk az M45-ös korcsoportban. Sebaj, gondoltam csak lesz valaki akivel lehet majd futni.

Feri bácsi csütörtökön még legyúrt, és végre teljesen pihent voltam, nagyon lazák voltak a lábaim. A melegítésem is tökéletesen sikerült. A taktika egyszerű volt: három db 76-os körrel szétfutom az agyamat, aztán egy kurva nagyot hajrázok. Egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy a meleg ebbe beleszólhat.

A rajtot követően sikerült az 5. helyen a belső pályára helyezkednem, de hamar éreztem, hogy lassú lesz ez a tempó és 300 méter után már a harmadik helyen voltam. Az első két helyen futó kollégák jócskán 4:30-con belüli tudnak (M35), így ők hamar elfutottak. Teljesen egyedül maradtam, nem lihegett senki a nyakamban, előttem meg légüres tér volt.

A 400 méter részideje 76 mp volt, ahogy annak lennie kellett. Nagy kérdés volt a következő kör, amit picit gyorsabbnak éreztem, de végül sokkal lassabb lett: 80 mp. Ott pörögtem a maxon, de nem ment gyorsabban. Olyan érzésem volt a melegtől, mintha el lennék kábulva. 600 méterrel a vége előtt már égett a légcsövem, minden levegővételnél mintha lángszóróval égetnék, nem is néztem meg az ezer méter részidejét.

82 mp volt a harmadik kör, mindegy most már csak érjek végre be. Megpróbáltam ritmust váltani a hosszú egyenesben, de szerintem nem sikerült, aztán a gyötrelmes kanyar után a célegyenesben próbáltam még valami hajrá félét. Nagy megkönnyebbülés volt célba érni, 5:01 lett az időm.

Nem éreztem csalódottságot, az időtervemet sikerült már teljesíteni és ezen a napon ennyit sikerült kipréselni magamból az adott körülmények között. Ez van, ez ma ennyi volt.

Élvezetes, izgalmas 8 héten vagyok túl, minden szabadidőmet ennek rendeltem alá és minden percét élveztem. Ez idő alatt eléggé elhanyagoltam a veteményes és gyümölcsös kertemet, így most lesz mit bepótolnom. Elmegyek egy kis szabadságra, legalábbis az atlétika pályának egy időre búcsút intek. Sok kerékpározás, hegyi terepfutás, és egy kis úszás következik és persze zabálni fogok mindent ami jól esik. 🙂