A feladott Wizz Air után egy rosszul sikerült futóhét kezdődött. Stresszes napjaim voltak és nem tudtam igazán a futásra koncentrálni. A résztávos edzést sem tudtam az előírt időre megcsinálni és magát az edzést is félbehagytam. A csütörtöki másfél órás hajnali hegyi futás már koncentráltan ment, de azt is csak könnyen csináltam.

Sok versenyt rendeztek a hétvégén, de csak pénteken este döntöttem el, hogy a veszprémit választom. Veszprém egyszerűen varázslatos volt. A Séd patak, völgy, háttérben a vár… csodás.

Egy órával a rajt előtt Richtofit sportkrémmel és lóbalzsammal kentem be a lábam. Nem volt sok kedvem versenyezni és már a melegítés sem esett jól. Összesen kb. háromszázan álltak a rajtvonal mögött a 7 km-es (1 kör) és a félmaratoni (3 kör) távokon.  A pályarajz:

A rajtot követően egy gyors számolást végeztem: a 26. helyen futottam, jól vittek a lábaim.

Ezzel a számolással játszadoztam, de közben tudtam a futásra, és a mozgásra is koncentrálni. Azt már tudtam, hogy jó időt nem fogok tudni menni, mivel az első két km-en kb. 10 emelet magasra kellett felfutni. Esélytelennek éreztem, hogy a négy perces iram akárcsak közelében is legyek, pedig a korábbi tervek ezek voltak.

Hárman hamar kikerültek a látóteremből, de egy km után már a 11. voltam és 2 km körül az órámra nézve nagyon csodálkoztam: 7:58. Az emelkedőn nem nagyon fogtam vissza magam, a végére utol ért 3 hölgy és egy srác. 500 métert én mentem elől, aztán ők mentek előre, de ragadtam rájuk és 3 km-nél azt éreztem, hogy nem fogom végig bírni ebben a tempóban. Itt jött ki rajtam az emelkedő.

Visszavettek kicsit az iramból és így én is tudtam velük tovább menni. Nagyon szép helyeken futottunk, érintettük a Viaduktot, az állatkertet, a várat, szép parkokat végig a Séd patak mentén.

Egy sáros földutas szakasz következett, és a 4 km 16:10 volt. Jó volt, hogy tudtam tapadni, mert több helyen nem volt útbiztosítás, így tuti más irányba mentem volna. A lányok (helybeliek voltak) úgy szólaltak meg menet közben, mintha könnyű futáson lennénk, és többször útba irányítottak egy előttünk futó srácot, aki párszor rossz irányba ment volna.

Egyre jobban esett a futás, 5 km-nél (20:06) pedig már azt éreztem, hogy ez ma bizony az én napom, rohadt jól éreztem magam és a hatodik km közben már legszívesebben robbantottam volna. 6 km: 24:06 innndulááááás!

Biztos voltam benne, hogy tudok 3:54-es ezret a végére, hogy meglegyen a négyperces iram. Elléptem a bolytól és fokozatosan növeltem a tempót. Mivel a pályát nem ismertem, – eléggé kanyargós volt – nem tudtam mikor jön a célvonal, de 200 méterre a cél előtt már láttam. Senki nem volt körülöttem, csak az idővel versenyeztem és hosszú hajrát nyitottam, itt éreztem először, hogy a négy perces iram közelében lehetek és nagyon jól eső érzésekkel értem be a célba. Bő 10 mp-cel később érkezett a boly, akikkel utaztam. Kis fricska volt, hogy nem álltak meg, hanem mentek tovább a félmaratoni távon, de ezt mindig megkapom. 🙂

Az új órámat még nem sikerült teljesen kiismernem, így a célban csak kb. fél perc után nyomtam ki. A Viking Timing csapatától tudtam meg, hogy a hivatalos időm 26:57 lett. Csak 6,8 km volt a pálya, de nagyon örültem, hogy az utolsó 800 métert 3:43-as átlagiramban tudtam teljesíteni. Így az átlagiram 3:59 volt.

3 km könnyű levezető futás következett, aztán Anikó szólt, hogy maradjak, mert harmadik lettem a korosztályomban. Jó volt, hogy ott volt és köszönöm neki a segítséget.

Eredményhirdetés, tombola, fűben heverészés a napon…tömény nyugalom. Klassz előjelek a jövő heti fő versenyre a NATO futásra. Köszönöm Veszprém!

Az eredménylista itt található.