A felkészülés egyik erős edzésének terveztük a félmaratont, melós hétből érkeztem. Az előző esti és éjszakai hányós hasmenés legyengített kissé, de a rajtnál már jól éreztem magam.
Az előírtaknak megfelelően kezdtem és tartottam a 4:10-es átlagiramot. Jól ment kb. 4 km-ig, ahol egy erősebb fáradság érzet jött rám. A következő két km kifejezetten szarul esett, de még tartottam az iramot és a 6 km-es részidő kerek 25 perc volt. Ezután teljesen megzuhantam és egy 4:40-es ezer jött. Már itt ki akartam állni, de aztán arra gondoltam, hogy végig futom, mert valahogy el kell jutnom a kocsiig.
A fáradság egyre jobban úrrá lett rajtam, már 5 percen kívüli ezrekkel mentem, és a pesti rakpart végén a fordulónál – kb. 14,7 km-nél – a kiállás mellett döntöttem. Levettem a rajtszámot, a közeli parkban leheveredtem a fűbe, nyújtottam egyet, majd elindultam a kocsihoz, ahol egy bal első defekt várt.
Elég szar napom volt, de végül a szép napsütésben délután egy óra bringázással vigasztalódtam.
Meg tudlak érteni! Volt egy stratégiád, de a körülmények és az aktuális állapotod nem engedte meg a gyors tempókat. Végig tudtad volna csinálni talán félórás teljes pihenő után, de az számodra nem lett volna dicsőség! Tavaly feladtam a maratont, mert ragaszkodtam egy tempóhoz; én 16 km-él adtam fel. Üdv! Zoli