A kemping előtt vezetett a Keszthelyen rendezett maratoni versenypálya útvonala. Elment az idő a szereléssel, pancsolással, már 10 óra körül járt, így nem vártuk meg a futókat. Néhány km után jött is az első kiállás, aztán legközelebb 14 km-nél Balatonkeresztúron álltunk meg reggelizni. Andris ismerte a helyet, kiváló házilángost és palacsintát csináltak, természetesen frissen. Szerintem a lángostésztában volt egy kis krumpli is, a nagymamáméra emlékeztetett. Tejföllel fokhagymával ettem, majd egy túrós és egy nutellás palacsintát toltam. Mennyei házi ízek!

Nem kellett sietnünk, aznap csak síkon kellett tekerni és nem volt egész 90 km a teljes szakasz. Pinyó filozófikus hangulatban volt és ezt mondta nekünk tekerés közben:

Belegondoltatok abba, hogy idén miért pont csak a három lányos apuka jött el együtt túrázni?

A kérdést költőinek tekintettük. A balatonfenyvesi szabadstrandot jól ismertem, így újabb rövid tekerés után megálltunk fürdőzni egyet, kellett egy kis hűtés. Egészen a vízig letoltuk a bringát, de Pinyó hozzálakatolta egy fához, biztosra ment. Ez nála egy 3-4 perces művelet.

Szépen kényelmesen haladtunk. Egy kb. 8 fős túrázócsoport állt a bringaút szélén és mindannyian egy felfordított kerékpár kerekét nézték. Defektet kaptak és semmi szerszámuk nem volt. Andris azonnal nekiállt segíteni nekik. Közben sört hoztak mindhármunknak. Megérte a kis 20 perces megállás. 🙂

Fonyódon egy benzinkúton ismét megálltunk, ellenőriztük a keréknyomást. Kellemes, nyugodt tekerés volt, majdnem egészen Szárszóig. Ott Andris egy barátjához kaptunk meghívást egy fröccsre, de 6-8 km-el előtte Pinyó ismét defektet kapott. Adris autós segítséget hívott neki és elhozták Andris barátja házához, ahol Pinyó másodszor is megragasztotta a kereket.

Nagyon kedvesek voltak, töpörtyűkrémes kenyérrel is kínáltak minket. Ezután a család többi tagja is csatlakozott hozzánk és 10 km-t tekertek velünk a földvári mólóig, ahol egy mohitóspultnál frissítettünk, majd tovább indultunk.

Itt megint előre tekertem és 8 km múlva be is fogtak a fiúk.

Siófok után, Sóstónál balra behajtottunk egy kempingbe. Ez drágább volt 400 Ft-tal a Keszthelyinél, 1900 forintba került/fő. A bajáratnál a közértben bevásároltunk egy pár sört, meg egy kisüveges unikumot. Pinyó a sátrat úgy állította fel, hogy reggel árnyékban legyen. (bár ott volt reggel, de semmi értelme nem volt, mert korábban keltünk annál, hogy a nap kellemetlenül melegítse a sátrat)

Sátorverés után pedig azonnal csobbantunk egyet a vízben, már szürkület volt.

Ezután elindultunk, hogy együnk valamit. Nekem 3 km-nek tűnt a séta, így pár száz méter után feladtam, fáradt voltam, fejbevágot az ital, nem tudom. Visszafordultam és lefeküdtem aludni.

A többiek jól bekajáltak és jót mulattak, annyira, hogy hajnal egykor, amikor visszajöttek, vízszintesre fektették a rugalmas sátramat, – mintha betakartak volna vele – aztán elengedték, mire az eredeti állapotába pattant vissza. Fel is riadtam, és az első pillanatban meg is ijedtem, de miután felismertem artikulálatlan röhögésüket csendben maradtam. Ez egy titkosszolgálati módszer, a filmekből tanultam. Miután látták, hogy nem reagálok, a második után abba is hagyták.

Reggel 7-kor a beszűrődő napfényre ébredtem.

Folytatom.