Nehéz héten vagyok túl. A múlt előtti hétvégi 25 km-es futás után sem volt megállás. Ráadásul a múlt hét egy erős hét volt. Hétfőtől péntekig még közel 60 km-el lettem gazdagabb. Egy-két éve ezt még nem tudtam megcsinálni. Nem tudtam teljesíteni a hosszabb futások után, sokkal több regenerációs időre volt szükségem. Jól sikerült a hétközbeni két résztávos edzésem és így végül fáradtan érkeztem le a kis tanyasi versenyre is.

Szekeres Feri bácsival és Fülöp Józsival együtt mentünk és szokás szerint az elsők között érkeztünk le az Újszilváshoz közeli kis tanyára. Kb. 2 km-es földút vezetett be a főútról. Jó érzés volt a napsütésben kiszállni a kocsiból és szétnézni a civilizált élettől távoli tanyán, a nyugalom egy mesés kis szigetén. A karámban egy ló feldobott lábakkal hempergett, egy kutyus meg teljes nyugalomban szunyókált, nem zavarta a sok idegen érkezése. Nem az az idegbeteg fajta.

Talán 40 fő indult egyszerre a 8 km-es körön rendezett versenyen. 8 és 16 km-es távok voltak, én a 16 km-en indultam, tehát 2 kört futottam. Az előző napi eső elbizonytalanított, de a verseny szervezői a telefonban elmondták, hogy a pálya homokos, és a víz elfolyik, ezért nem lesz sár. Így is volt.

3 km gimnasztika és 10×100-al melegítettem. A rajt után óvatos, szinte könnyen eső tempóban kezdtem. Mivel egyenletlen volt a terep, tudtam, hogy ez nem egy szokványos 16 km lesz, hanem sokkal fárasztóbb. A 15. helyen mehettem az elején és szépen lassan a második km-ig fel is araszoltam a 10. helyre. Nem szokott érdekelni a helyezés, de most egyértelműen követhető volt, hogy hányadik vagyok. Azt nem tudtam, hogy előttem ki fut 8 vagy 16 km-t, de fejben játszadoztam a helyezésekkel. Kis motivációs játék.

Nem ment a futás. A 4:20 körüli átlagtempó egyre csak romlott. Éreztem, hogy fáradt a lábam, nem tudok kilépni, nem tudom azt futni, amit tudok. Mindegy, ez egy erős edzés, amit erős edzésmunkából futok. Nem gond ha nem itt jön ki a forma, de ha lehet végig kell csinálni. 5 km-nél már a hetedik voltam és folyamatosan közeledtem az előttem futókhozok. Úgy látszik ők is fáradtak.

A pálya erdőben és tanyák mellett ment. Nagyon hangulatos volt, tényleg sugárzott a nyugalom. Előző nap a szervezők végigmentek a tanyákon és szóltak, hogy futóverseny lesz és kössék meg a kutyákat. Hát egy kutya sem kergetett meg minket, teljes volt a nyugalom.

Az első kör utolsó pár száz méterén távolodtak az előttem futók. Kiderült aztán, hogy ők csak a 8 km-t futották, csak megnyomták a végét. A második kört elkezdve senkit sem láttam magam előtt. 10 km-nél szóltak, hogy második vagyok. Azt tudtam, hogy Hodovánszki Csaba az első, akinek itt nem volt ellenfele, nagyon elhúzott.

Elég jól tartottam a második kör elején is a tempót, de aztán 11 km után már érezhetően lassultam is. Szenvedtem. Ahhoz képest, hogy sokkal lassabbnak éreztem a második kört, csak másfél perccel lett rosszabb. Kellemesen elfáradtam. Még elmentem egy km-el levezettem, így 21 km lett összesen.

A verseny után zsíroskenyeret kaptunk hagymával és forró teával. Nagyon kedvesek voltak a szervezők és kitűnő munkát végeztek. Nagyon jól éreztem magam. Nekem a zsíroskenyér helyett az otthonról hozott olajos magvak és az alma volt a szokásos „tízóraim”.

Korosztályos győzelemmel tértem haza:

Vasárnap közel 40 km bringázással mozgattam át a 12 fokban. Feri bácsinak vittem el Csepelre a kocsiban felejtett kabátját.