Évről-évre egyre több futóversenyt rendeznek az országban, és már a környező városok is egymás után kényeztetnek bennünket. Ráckeve és Szigetszentmiklós után idén már második alkalommal rendeztek Dunaharasztiban futóversenyt. Az első rendezésen tavaly nem voltam ott, de idén nem volt kérdés, hogy ide megyek a hétvégén versenyezni.

A felkészülésem negyedik hetén vagyok túl, ilyenkor már az egészséges sporttáplálkozás segítségével kissé könnyebb a mozgás, a méreganyagok már nagyrészt kiürültek a szervezetemből és hétről-hétre egyre erősebbnek érzem magam.

A bemelegítés tökéletes volt, nagyon jó állapotban álltam a rajthoz. A hajnali 13 fok után a verseny indításakor már 20-22 fok volt. Azt gondoltam remek nap lesz ez egy négyperces iramhoz.

A rajt után jóleső iramban, a teljes mezőnyben kb. a 20. hely körül futottam. (Egy kör 7 km volt és együtt indult a 7, a 14 és a 21 km-es mezőny) Szépen lassan kúsztam fel és 2 km-nél már a 13. helyen futottam, azt persze nem tudtam, hányadik vagyok és hogy az előttem futók közül ki milyen távon versenyez. Azon ritka futásaim egyike volt, amikor 5 km-ig láttam az élen futókat.

A pálya kissé hullámos, de nagyon hangulatos volt, ahogy a nulláson átfutottunk a Csepel szigetre és a HÉV hídján jöttünk vissza Harasztiba. Nem voltak vészesek az emelkedők, csak pont annyira voltak zavaróak, hogy kizökkentsenek a tempómból, így az egymást követő ezrek is hullámzóak voltak.

Nem figyeltem az időt, de 5 km-nél láttam egy km táblát, ahol a részidőm 20:04 volt. A hatodik kilométerben volt két emelkedő is ami kissé „megfektetett” (4:16), de aztán a végét sikerült még megnyomnom, és elégedetten, 4:02-es átlagiramot futva értem célba az abszolút 5. helyen és a 40-50-es korosztályban végül a második lettem.

A nap statisztikailag érdekes pillanata volt, hogy pont a rajtnál futottam át az idei 2000. kilométeremen. Az összképet nézve egy nagyon hangulatos, élvezetes, családias verseny volt. Az edzés részletei itt, az eredménylista pedig itt található.