Három hete kezdtem el a komolyabb készülést a két hónapos nyári szünet után. Irigylem azokat, akik egész évben jól teljesítenek és folyamatosan formában tudják tartani magukat. Én általában egy-egy versenyre hegyezem ki a felkészüléseket és a nagy versenyek végén szeretek lazítani kicsit, kiengedni és emiatt az új kihívásokra való felkészülések nehezen indulnak, így a teljesítményem év közben erősen hullámzó. Kb. 6 hét kell mire van a felkészülésnek komolyabb látszata. Ősszel kíváncsiságból kiengedés nélkül ugrok majd neki az alapozásnak, meglátjuk tartható lesz-e a forma a téli versenyekre.

Wizzair:
A beharangozott nagy meleg miatt tudtam, hogy nagy időt nem fogok futni, de természetesen a hagyományok szellemében alaposan bemelegítettem. A keddi edzésen meghúzódott a bal csípőmnél valami, ami az egész héten végig kísért az edzéseken, de az enyhe fájdalom csak gyorsabb tempónál jött elő. Életemben először úgy döntöttem, hogy olyat teszek amit még soha, bevettem a bemelegítés előtt egy enyhe fájdalomcsillapítót. (Algoflex forte)

Tét nélküli verseny volt, így teljes nyugalomban álltam a rajtvonalhoz. A rajtnál volt helyem, mert 10 perccel korábban a liget füvén egy hatalmas kakiba léptem jobb lábbal. A rajtra várva azon gondolkoztam, hogy vajon milyen szerencse ér majd menet közben – ?!

A rajt időpontjában 21-22 fok volt, kifejezetten kellemes idő. Az Andrássy úton végig árnyékban lehetett futni, így nem fogtam nagyon vissza magam, de a szokásos óvatossággal kezdtem. Később picit visszavettem 4:20 körüli tempóra, ami már jóleső iram volt egészen 7 km-ig, amikor kiértünk a rakpartra.

Innentől kezdve már nem volt árnyék csak napsütés és már kb. 27-28 fok volt. Egy km után megint picit visszavettem a tempóból és 43:03 kor értem a 10 km-hez, ahol már azt éreztem, hogy ez így nem fog menni sokáig. 12 km-nél és a Szabadság-hídon egy komolyabb holtponton voltam, de ezen sikerült túllendülnöm. Köszönöm a fotót Pásztor Attilának:

A pesti rakparton kb. 15 km után újra árnyékos rész következett és nem éreztem igazán hogy a meleg visszavetne, inkább a lábaim fáradtak és már nem tudtam kilépni annyira, mint ahogy szerettem volna. A Vivicitta óta ez volt a második 20 km-es futásom, úgyhogy ezt a lábfáradást vártam is, – de csak 18 km után – és már sajnos 15 km körül kívül voltam a 4:30-cas iramon.

Az utolsó két km már elég vontatott volt, nehéz volt minden lépés, hiába ment könnyen tüdővel. A félmaratoni részidőm 1:32:50 volt és 1:34:08 lett a hivatalos versenyidőm.

Összességében elégedett vagyok, annál is inkább, mert 2006-ban futottam itt utoljára hasonló időt (1:31) És akkor az volt az év fő versenye.

Érdekességként az edzésnaplómból összeszedtem az elmúlt 11 évben a teljesítéseimet: