Pár nappal Karácsony előtt kimentem egy hosszabbat futni, de szokás szerint 10 km után beálltak a combjaim. Nem ment, ezért Tökölön levágtam a tervezett (kb.17 km-es) kört és a szántóföldön keresztül futottam vissza Szigethalomra. Itt nincsen szinte semmi más csak kb. 2 km szántóföld.

Már a föld kétharmadánál lehettem, mikor a távolból kiáltás hallatszott:

Állj meg morci, gyere ide! Idejössz! Áll meg, gyere vissza!

Egy másik hang pedig egy másik kutyát probált visszarendelni. És kiabálás pillanatok alatt átment üvöltésbe. Odanéztem. 150 méterre lehettek. Két kutya volt és óriási iramban felém tartottak. Egy közepes, és egy nagytestű. Távolabb kirajzolódtak a gazdáik is.

Futottam tovább, de hangok nem csitultak. Pánik volt a gazdáik hangjában. Hátranéztem mégegyszer. 75 méterre voltak és nagyon jöttek. Ez már nem tréfa. Az ugrott be, hogy ha az a nagy dög nekem futna, hány métert repülnék. Elkezdtem spritelni (legalábbis úgy éreztem), és körülnéztem. A közelben semmi fa, semmi búvóhely nem volt. Aztán az egyik gazdi hangja hallatszott megint (a pánik továbbra is ott volt a hangjában: Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Általában elkerül az eső, de hosszú idő után végre újra elkapott. 10 fok volt már és rövid szerelésben indultam el egy jóleső futásra. Nem is volt ezen az útvonalon még soha semmi gondom. 7-12 km-ig a Duna töltésen a tököli nagytemplomig végig terepen futok, a többi aszfalt.

9 km körül megláttam egy kutyát a töltésen. A közeledésemre nem mozdult, így 50 méterrel előtte lementem a töltés melletti útra, ott kerültem ki. Fentről nézett rám, de nem akart támadni, nyájat őrzött, amely a másik oldalon volt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →