Az éjszaka keményen kopogott az eső a házon, leszakadt az ég, de ez különösebben nem szegte kedvem, hogy átmenjek Tárnokra a versenyre. 20 perc volt az autóút, és gyors volt a regisztráció, és a rajtszámátvétel is. Hosszú melegítést terveztem, így hamar el is indultam a sáros pályán, gondoltam megnézem hol lehet rajta a legjobban futni.
A kitaposott részeken tapadt a sár és nehezedett a cipő. A füves részek hamar lemosták a cipőről sarat, de az meg nagyon egyenletlen volt, mintha lóversenypályán lennék. Sehogy sem volt jó igazán futni rajta. A szervezők szóltak, hogy a pálya felénél, a tó mögötti szakaszon van két hatalmas pocsolya, ott majd figyelni kell. Ezeket figyelembe véve azt gondoltam, hogy óvatos leszek, semmi értelme májusban összeszedni egy sérülést a szezon elején. Egy kattintás ide a folytatáshoz….