Harmadik alkalommal rendezték meg a Hungexpo és a lóversenypálya területén most vasárnap a Zúzmara félmaratont. Az elmúlt évek sérülés hullámai miatt most először indultam itt. Nem vártam magamtól semmi különöset, csak egy jó erős edzésnek szántuk és arra tökéletes is volt.

A pálya három körös volt, az első és az utolsó azonos, kb. 8 km hosszú volt és a középső kör kb. 5 km-es, főleg aszfalton ment. Volt itt minden, csúszós aszfalt, jégkásás latyakos, tömény sáros, havas terep és murva és sok hajtű kanyar. Nagy tervem tehát nem volt, csak az, hogy jól kifussam magam.

Előző este volt a céges karácsonyi partink, ahol ugyan alkoholt nem fogyasztottam, de hajnal fél kettőre értem haza, így „gyorsan” kellett aludnom, öt órát azért sikerült.

A rajttól egy kilométerre parkoltam, a bemelegítést szántam arra, hogy oda futok a rajthoz és feltérképezem a még számomra ismeretlen helyszínt. Minden a legnagyobb rendben ment, égetett a nicoflex, és a -1 fokban sikerült rendesen bemelegednem. A „G” pavilonból rajtoltunk és az első két km csúszós aszfalton ment. Felvettem egy jóleső tempót és lendületesen haladtam.

Elhatároztam, hogy órát nem is nézek, de 2 km-nél reflexből ránéztem: 8:40. Ezután jött a murva, aszfalt, hajtűkanyarok, aztán a lóversenypályán a tömény sár és latyak.

Az első kör végére a sok csúszkálás egyensúlyozás úgy lefárasztott, hogy fogalmam sem volt, hogy egyáltalán végig tudom-e futni a teljes távot. Ittam pár korty vizet és loholtam a második körre.

A középső aszfaltos körön kicsit visszanyertem a sebességet és legközelebb a 10 km-es részidőnél néztem órát: 45:30. Fáradtnak éreztem magam, de nem fokozódott tovább, és nekivágtam az utolsó nagy körnek.

18 km körül kezdtek nehezedni, fáradni a lábaim, de a terepről az aszfaltra érve, mindig kicsit új erőre kaptam. (legalábbis ezt éreztem)

Az időket nézve utólag ez nem így nézett ki, mivel szépen fokozatosan lassultam. Az utolsó 5-600 méteren picit fokoztam a tempón, de a hajrázásnak nem láttam értelmét, így is teljesen kifutottam magam, alig maradt erőm a végre. A hivatalos időm: 1:36: 35 lett. (a részletek itt találhatók) Átvettem az igen szépre sikeredett befutóérmet és levezettem a kocsiig. Kezdtem fázni, így egy gyors száraz ruha váltás után be is ültem a kocsiba. Kellett volna nyújtani, de ez most itt egyenlő lett volna egy tűdőgyulladással abban a hidegben.

Otthon egy forró zuhany és egy nagy adag túrós tészta ebéd után el is mentem megáztatni magam a termálvízbe. Kemény nap volt, lemerültem, mint egy zsebtelep.

Nagyon örülök, hogy ilyen sok futással tudtam indítani az évet és várakozásaim szerint március végre újra formában lehetek. Elkezdtem már összerakni az éves versenynaptáramat is. Sok kis felkészülési versenyt terveztem a következő hetekre, de az első igazán nagy megmérettetés március 4-én a Pécs-Harkány 25 km-es távja lesz, de igazán jót, majd a Vivicittán szeretnék futni.