Az előző vasárnapi Zúzmara félmaraton után tiszta izomláz lettem és szépen beállt mindkét lábam. A termál víz és a hétfői jóga kicsit segített. Miután beszámoltam Anikónak hétfői és keddi megbeszélt gyötrelmes könnyű futásaimról, szerdára teljes pihenőt írt. Nem örültem, de csütörtökre regenerálódtam, és végre megint jól ment a futás. Ettől függetlenül az egész hétre a pihenés volt leginkább a jellemző.

Egészen szombat estig úgy tűnt, hogy Kecskeméten végre egy jó kis 10 km-es versenyt futhatok, de aztán meghallottam a hójelentést. A nagy hóesés miatt reggel kicsit korábban is indultunk Pista bácsival. Menet közben mindketten úgy gondoltuk, hogy egy szépen letakarított futópálya vár majd minket, de sajnos nem így lett.

Kecskemét utcáin állt a hó, és itt már láttam, hogy megismétlődik az elmúlt hétvége, az, hogy ez egy erős fárasztó edzés lesz, és időt tervezni is teljesen felesleges. A szokásos csúszkálós bemelegítés után beálltam a rajtvonalhoz, pacsiztunk pár ismerőssel aztán ellőttek minket.

A rajtkapu utáni első 100-150 méter eléggé döcögős volt, a nagyon keskeny út és az előre beállt sok lassabban futó sporttárs miatt. Egy kilométeres volt a Kecskemét belvárosába bevezető (később kivezető) szakasz, és a központban három azonos, kb. 3 km hosszú kört kellett megtenni.

A bevezető szakasz járdán vezetett, és tiszta latyakos, csúszós hó volt, senki sem takarította. Ahogy a belvárosi kört sem, tiszta hó volt az egész belváros és egy árva lelket sem láttam havat hányni. Egy körben többször kellett – nullára fékezve – megfordulni és volt néhány (csúszós) lépcsős lefutás is. Nehéz és eléggé veszélyes pálya volt, a belvárosból nem is láttam semmit, annyira figyeltem, hogy ne essek el a csúszós úton. Órát és részidőt nem néztem csak a végén. Végül 4:36-os átlagiramot sikerült mennem és kellemesen elfáradtam.

Ezen a héten nem versenyzem, inkább egy közösségi futásra megyek Dunakeszire a Yours Truly-ra, ahol 25 km a terv.