100 km OB Velence – Az összeszokás

Béres Attilával szűk három hónap múlva megkerüljük a Balatont, ő futva én pedig kerékpárral kísérve őt. Mivel jó kísérő akarok lenni – olyan aki a futója minden mozzanatát, kérését lesi és tökéletesen katonaként szolgálja őt – úgy döntöttem ráveszem Attilát, hogy induljon el ezen a 100 km-es nyílt versenyen. Gondoltam ez egy kiváló edzés számára is és persze kettősünknek is, hogy összehangolódjunk az UB-ra.

A héten nem futott semmit, csak egy órát spinningelt. A verseny előtti nap felhívott, hogy hozzam el megint a Tesco-s fejlámpámat, mert kötelező és megkérdezte, hogy elég lesz-e két rántott húsos zsemle szilárd táplálék gyanánt a 100 km-re. Khm…. Kért még tőlem sótablettát, de mondtam neki, hogy nekem nincsenek ilyenek, viszont ott lakik a Decathlon mellett ugorjon le és vásároljon be.

A rajt előtt 15 perccel érkeztem, a bringa a kocsiban volt, Attila pedig már készen állt a futásra.IMG_1086

A kezembe nyomott egy sportszatyrot, amely tele volt zselékkel és energiaszelekkel, kb. tíz fő száz kilométerének teljesítéséhez is elég lett volna, alaposan bevásárolt. Kitettem őket a frissítő asztalra, a szendvicsekkel együtt.

Attila elmondta, hogy reggel talált még a konyhaszekrényben három lejárt szavatosságú zselét 2011-ből (amikor az Ironmant teljesítette) azt mondta azt reggelizte, aztán a rajt előtt még megevett egy frisset.

A rajtot követően felvette a 4:50 es utazótempót, amely pont 40 másodperccel volt gyorsabb a kelleténél. Én a pálya mentén sétáltam végig, zsebemben a Richtofit sportkrémmel. (hátha meg kell gyúrnom) Jól mozgott, nem kért még segítséget. El is képzeltem, hogy már a Balcsin vagyunk, ő fut én meg éppen strandolok, mivel nincs dolgom vele. A harmadik körben pedig egy 5 perces technikai szünet következett, mivel a lejárt zselé rendesen megdolgozta a beleit, de aztán frissen, üdén folytatta a körözést.

29 km-nél amikor mellé kerültem a kerékpárral már nagyon szarul nézett ki. Hosszabb frissítés következett a depóban, gondoltam már nem fog kimenni. Beton merevre durrant be mindkét lába. Mondtam neki, – mivel jó segítője vagyok – hogy hagyja a fenébe az egészet, ne szenvedjen tovább, álljon ki és menjünk haza szépen, de végül elindult a következő körre. Újabb szenvedős kör, és újabb hosszú depózás következett.

Végül 40 km-nél állt ki végleg. Az utóbbi két hét elmaradt edzéseinek tulajdonította, hogy feladta a versenyt. Engem meg jól leszidott, hogy nem motiváltam őt eléggé és ha így folytatom le fog cserélni egy másik segítőre az UB-n. Hát…gondoltam, ha eddig nem hittem istenben akkor most majd fogok, és az égre tekintve ígéretet tettem, hogy minden vasárnap ott leszek a templomban ha ez összejön. De mára sajnos már megbékélt és ismét engem akar magával vinni. A francba…

Összeszoknunk tehát nem sikerült, viszont én lent maradtam szurkolni az OB versenyzőinek. A férfiaknál egy Zabari, Rudolf, Csécsei, a nőknél pedig egy Makai Viki, Gyebnár Évi, Vincze Zsófi sorrendre tettem volna fel egy nagyobb összeget. Talán nem véletlen, hogy ezt is buktam volna, viszont a hosszú verseny ellenére, baromi izgalmas csata alakult ki a nők versenyében.

Makai Viki hamar az élre állt, és kedvesen mosolyogva a neki szurkolóknak futotta a saját tempóját.

photo_46

Őt követte Zombory Erika és Vincze Zsófi, akik végig közel futottak egymáshoz és a negyedik helyen jött Gyebnár Évi. Kisütött a nap én pedig elindultam bringával a pályán, ahol a fordító környékén Zsófi utánam szólt nem vinném-e be a depóba az anorákját mert melege van. Mondtam neki, hogy lehet, de ez egy OB és szerintem nem fogadhat el kint külső segítséget, sőt még ki is zárhatják a versenyből. Erre azonnal visszakozott és futott tovább a felsőjével a depó felé.

Féltáv után Viki előnye csökkenni látszott, úgy tűnt problémái akadtak. Zsófi 55 km-nél utol érte őt.

IMG_1094

Ezután Zsófi (zöld felsőben) a 12. körben látszólag ritmust váltva pillanatok alatt kb.150 méterrel el is futott tőle. De ezzel a pszichikai hadviseléssel az újoncnak számító Zsófi azonban nem tudta eltántorítani Vikit a terveitől, aki tartotta a távolságot és a következő körben már ő érkezett meg elsőként a depó területre.

Erika a 12. kör után 5 perccel volt Zsófi mögött és hozta a 26 perc körüli 5 kiliket. Ezután Zsófi mélyrepülése kezdődött el, és a 25 perces köröket 28-29 percesek követték. Zsófi előnye két kör alatt semmivé vált, és a 85 kilométerhez 30 méteres előnnyel már Erika érkezett meg elsőnek.

IMG_1104

Viki kb. másfél perccel volt üldözői előtt. 85 kilométernél együtt hárman 2 percen belül, az izgalom a tetőfokára hágott. Erika folyamatosan növelte előnyét Zsófival szemben, de nem tudott közelebb kerülni Vikihez.

Az utolsó körre már Zsófi is magához tért, és nyomta ugyan a végét, de már túl nagy volt a hátránya, hogy beleszóljon az első két hely valamelyikébe. A sorrend tehát megmaradt a végére:

1. Makai Viktória 8:35:31
2. Kisháziné Zombory Erika 8:37:08
3. Vincze Zsófia 8:44:07

Úgy tűnik Zsófi személyében új ultrafutó csillag van születőben. Bár ha Jedinek tanulna ezután a verseny után mestere azt mondaná neki, hogy ezzel most már azzá vált. Mindenesetre izgalmas, OB-hez méltó csata volt, jól éreztem magam és csináltam telefonnal egy rövid videót az eseményről:

Viki beszámolója itt, Erika beszámolója itt, Zsófié pedig itt olvasható.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .