2022 első 8 hónapja

2021 utolsó két hónapja az alapozással és várakozással telt. Vártam a versenykiírást a Senior fedett OB-ra. Nagy volt a bizonytalanság a covid helyzet miatt ismét, de Karácsony után kaptunk nem hivatalos infót, hogy 2022-ben megrendezik. 

A szövetség csak kb. 6 héttel a verseny előtt adta ki a kiírást. Ennyi idő maradt a felkészülésre, pedig jó lett volna 8-10 hetet készülni a fedett pályán. Megvettem a pályabérletet gyorsan, de egy újabb pofont kaptak a veterán atléták. A senior bérlettel a pályán csak 13-15 óra között lehet hivatalosan edzeni.

Nem tudom ezt ki, és hogy találta ki, de azért a többség ebben az időpontban dolgozik.  Nekem szerencsém volt végül, mert a főnököm támogatta a felkészülésemet és heti két alkalommal kaptam lehetőséget az edzésekre. (némi szabadság elégetésért cserébe)

Tehát hat hetünk volt Anikóval, hogy az összegyűjtött sok-sok kilométerből kihozzuk a legjobb formát. Kevés ez az idő, de ennyi volt. Természetesen mindent alárendeltem a versenynek. Tartottam a sport étrendet, és jól sikerült a felkészülés, hétről-hétre erősödtem, gyorsultam.

Eljött a verseny napja.  2022-ben elmaradt a fedett pályás OB, de a nyíltat megrendezték, ahol nagy hajrában a második lettem. A tavalyi győztes is ott volt a rajtlistán, gondoltam is, hogy jó kis verseny lesz ez.

A rajtot követően első voltam a bevágás után. Mentem a saját tempómat, 70-es 400 méterrel terveztem kezdeni, de csak 71 körül volt. Nem jött el velem senki, egyedül mentem. Valaki még szólt is, hogy sehol senki mögöttem. 600 méter 1:46 körül volt, aztán csúnyán elkezdtem savasodni.

Éreztem, hogy esik vissza a tempó, alig akartak vinni a lábaim, de így is nagy előnnyel sikerült 2:23-as idővel megnyernem a versenyt.

Ezután egy kis kivárás következett. Pihentem egy hetet, aztán elkezdtem mocorogni kicsit, mert volt egy nevezésem a Vivicitta 10 km-es számára. Nem készültem nagy dologra, mert szinte alig edzettem az OB utáni három hétben, de 44 perc körüli idővel teljesítettem a távot.

Vártam a kiírást a nyári OB-ra. Mindenki azt várta, hogy a senior VB előtt lesz egy vagy max két héttel júniusban. De csak nem jött a kiírás. Közben nekikezdtem a ház felújításának, így a minőségi edzések rendre elmaradtak. Ha volt időm, meg erőm futottam valamit.

Még az év elején beneveztem a Szigetfutásra. Minden hónap első szombatján egy Margit-sziget kör. Fél versenynek nevezem én ezt, de egy havi felmérő futásnak tökéletes. Februárban is indultam (4:08 átl) már és áprilisban jött a következő (4:05 átl.)

Áprilisban még volt egy második verseny a Miklósi futónap 8 km-es távja, amit 4:15-ös átlaggal teljesítettem. Ezután egy teljes hét kimaradt, majd az otthoni munkálatok feltorlódtak, és a fáradságtól nem is mentek jól a futások.

Aztán májusban jött a hidegzuhany: az OB augusztus végén lesz. 🙁 Akkor pont Horvátországban leszek, így a pályaversenyzésnek idénre annyi. Jött a B terv.

Elkezdtem a felkészülést, a kerékpártúrára. (Duna eredete (Fekete erdő) – Passau kb. 550 km) Már kétszer halasztanom kellett, reméltem idén sikerül. Július 9-re terveztem busszal az oda utat. A jegy megvolt, de ismét közbeszólt valami. Lebetegedtem, a doki antibiotikumot írt fel, így az utat le kellett mondanom.

Figyeltem már napok óta a Fekete erdő időjárását. Nem voltak jó előjelek. Hajnalban 8 fok és szinte minden napra mondtak esőt a környékre. (info: a Duna kb. 1100 méteren ered) Ilyen körülmények között vélhetően az utolsó pillanatban lemondtam volna magamtól is.

Néhány nap fekvés után újra erőre kaptam és jött a C terv. A kéktúra folytatása.

A szabadságot már úgyis kivettem, gondoltam szerdától vasárnapig öt napot ennek szentelek.

A szerdai napot bemelegítésnek szántam. A 11. szakasz egy kb 20,5 km -es részletét teljesítettem (Péliföldszentkereszt – Dorog) Dorogon a szakasz végén a vasútállomáson parkoltam és onnan busszal mentem Péliföldszentkeresztre. Kicsit keményre sikeredett a kb 850m szintemelkedéssel, de legyűrtem. A Nagy-Gete (453m) nevét egy életre megjegyeztem, a hosszú, meredek kaptatója miatt. Bő 4 óra volt a túra.

Csütörtök reggel lementem Keszthelyre lesátoroztam a kedvenc kis kempingemben, és délután folytattam a túrát, ahol 2021-ben abbahagytam. A harmadik szakasz a Sümeg – Keszthely 48 km várt rám. Ezt két naposra terveztem, nem mertem bevállalni egy napra.

Nagyon kellemes, csendes kis kemping Keszthelyen

Csütörtökön kora délután Keszthelyről Rezibe buszoztam, hogy egy rövidebb 18 km-es szakaszt teljesítsek: Rezi – Keszthely. Nagyon kellemes 3 óra 20 perc alatt könnyen teljesíthető főleg lejtős etap volt ez. Talán egy kilométer ment a főút melletti aszfalton, a út többi része nagy szép, klassz élmény volt. Hévízre a pincesoron ereszkedik az út, a tulajdonosok kedvesen invitálnak pálinka és borok kóstolására. Én most kihagytam. Hévízen nem voltam még a városban és lenyűgözött a belváros hangulata. Aztán a Hévizi gyógyfürdő körül visz a túra, majd egy 3 km-es nyíl egyenes kerékpáros új vezet vissza Keszthelyre.

A Festetics kastélyt nem lehetett kihagyni, nagyon szép volt a parkja is. Egy rövid kellemes séta következett Keszthely belvárosában, aztán zártam a túrát a vasútállomáson. Innen kb. 1 km -re volt még a kemping.

Másnap reggel a Sümeg – Rezi etap jött a 3. szakaszból. Erre volt egy teljes napom, amit még egyedül csináltam meg. Hajnalban vonattal mentem át Sümegre (kb 30 perc volt az út), ahol 30 km (650m szint) várt rám Reziig. A Sümegi várra jó volt folyamatosan visszatekinteni… még kilométerekről is látszott.

Nagyon kellemes volt ez a szakasz is, főleg erdei utakon vezetett az út. Volt néhány kisebb eltévedés, de azért bő 6 óra túrázás után jó volt megérkezni a Rezii kocsmához, ahol megittam egy nagy pofa sört, majd a volán busszal visszatértem a Keszhelyre a kempingbe. Este már érkezett Pinyó barátom, akivel szombatra a 4., vasárnapra pedig az 5. szakaszt terveztük.

Reggel 6-kor indultunk a kempingből, pont ott megy el előtte a Kéktúra, így most nem kellett buszozni. Keszthely-Tapolca szakasz (30 km 560m szint) következett. Keszthelyen és Gyenesdiáson néhány kilométer városi utakon ment majd jött a természet és egy újabb varázslatos helyen kellett megállnunk, a Nagymezőn. Eszméletlen nyugalmat áraszt ez a hely. Többen vadkempingeztek is ott. A nagy nyugalomban ettünk egy szendvicset, majd folytattuk utunkat.

Kisebb hegyekre másztunk fel és csodáltuk a kilátást a Balatonra. Ebből a szögből még képeken sem láttam.

Kő orra

Egy durván meredek lejtős szakasz után szép lassan lecsorogtunk Lesenceistvándra. Lesencetomajnál valahol félúton Tapolca felé keresztül vitt az út egy bivajcsordán. Kicsit félelmetes volt, a kb. 100 állat között átsétálni. Majd kiértünk a főutra és az út mellett néhány kili alatt elértünk a Tapolcai vasútállomásra.(6 óra 15 perc volt a tiszta túraidő) 25 perccel később a vonat vissza is vitt minket a Keszthelyi bázisra.

Másnap reggel Keszthelyről Tapolcára visszavonatoztunk, hogy folytassuk utunkat az 5. szakasszal: Tapolca – Badacsonytördemic. A főút mellett vitt az út néhány kilométert, majd a szőlősök mellett a pincesoron kaptattunk fel a Szent György-hegyre. A bazaltorgonákat nagyon vártuk, mesébe illő látvány volt közelről.

A hegy másik oldalán ereszkedtünk lefelé, ahol több pincészet mellett vitt az út. Aztán kivitt a főútra és így ment az út végig a Szigligeti várig.

Gyors pecsételés után a főúton vitt még az út kb 3 km-t a Badacsony lábáig, utunk utolsó állomásáig, Badacsonytördemicig. 3 óra 38 perc volt a tiszta túra idő. Vonattal visszamentünk Keszthelyre, bontottuk a sátrakat és indultunk haza.

1 thought on “2022 első 8 hónapja

  1. Gratulálok Karcsi! Nagyon szép eredményeket érsz el futásban!😊
    A kéktúra ezen szakasza is szép teljesítmény!😊 Jó a leírás! Én is fontolgatom, hogy bele kellene vágni.😉

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .