2021 utolsó két hónapja az alapozással és várakozással telt. Vártam a versenykiírást a Senior fedett OB-ra. Nagy volt a bizonytalanság a covid helyzet miatt ismét, de Karácsony után kaptunk nem hivatalos infót, hogy 2022-ben megrendezik. 

A szövetség csak kb. 6 héttel a verseny előtt adta ki a kiírást. Ennyi idő maradt a felkészülésre, pedig jó lett volna 8-10 hetet készülni a fedett pályán. Megvettem a pályabérletet gyorsan, de egy újabb pofont kaptak a veterán atléták. A senior bérlettel a pályán csak 13-15 óra között lehet hivatalosan edzeni.

Nem tudom ezt ki, és hogy találta ki, de azért a többség ebben az időpontban dolgozik.  Nekem szerencsém volt végül, mert a főnököm támogatta a felkészülésemet és heti két alkalommal kaptam lehetőséget az edzésekre. (némi szabadság elégetésért cserébe)

Tehát hat hetünk volt Anikóval, hogy az összegyűjtött sok-sok kilométerből kihozzuk a legjobb formát. Kevés ez az idő, de ennyi volt. Természetesen mindent alárendeltem a versenynek. Tartottam a sport étrendet, és jól sikerült a felkészülés, hétről-hétre erősödtem, gyorsultam.

Eljött a verseny napja.  2022-ben elmaradt a fedett pályás OB, de a nyíltat megrendezték, ahol nagy hajrában a második lettem. A tavalyi győztes is ott volt a rajtlistán, gondoltam is, hogy jó kis verseny lesz ez.

A rajtot követően első voltam a bevágás után. Mentem a saját tempómat, 70-es 400 méterrel terveztem kezdeni, de csak 71 körül volt. Nem jött el velem senki, egyedül mentem. Valaki még szólt is, hogy sehol senki mögöttem. 600 méter 1:46 körül volt, aztán csúnyán elkezdtem savasodni.

Éreztem, hogy esik vissza a tempó, alig akartak vinni a lábaim, de így is nagy előnnyel sikerült 2:23-as idővel megnyernem a versenyt.

Ezután egy kis kivárás következett. Pihentem egy hetet, aztán elkezdtem mocorogni kicsit, mert volt egy nevezésem a Vivicitta 10 km-es számára. Nem készültem nagy dologra, mert szinte alig edzettem az OB utáni három hétben, de 44 perc körüli idővel teljesítettem a távot.

Vártam a kiírást a nyári OB-ra. Mindenki azt várta, hogy a senior VB előtt lesz egy vagy max két héttel júniusban. De csak nem jött a kiírás. Közben nekikezdtem a ház felújításának, így a minőségi edzések rendre elmaradtak. Ha volt időm, meg erőm futottam valamit.

Még az év elején beneveztem a Szigetfutásra. Minden hónap első szombatján egy Margit-sziget kör. Fél versenynek nevezem én ezt, de egy havi felmérő futásnak tökéletes. Februárban is indultam (4:08 átl) már és áprilisban jött a következő (4:05 átl.)

Áprilisban még volt egy második verseny a Miklósi futónap 8 km-es távja, amit 4:15-ös átlaggal teljesítettem. Ezután egy teljes hét kimaradt, majd az otthoni munkálatok feltorlódtak, és a fáradságtól nem is mentek jól a futások.

Aztán májusban jött a hidegzuhany: az OB augusztus végén lesz. 🙁 Akkor pont Horvátországban leszek, így a pályaversenyzésnek idénre annyi. Jött a B terv.

Elkezdtem a felkészülést, a kerékpártúrára. (Duna eredete (Fekete erdő) – Passau kb. 550 km) Már kétszer halasztanom kellett, reméltem idén sikerül. Július 9-re terveztem busszal az oda utat. A jegy megvolt, de ismét közbeszólt valami. Lebetegedtem, a doki antibiotikumot írt fel, így az utat le kellett mondanom.

Figyeltem már napok óta a Fekete erdő időjárását. Nem voltak jó előjelek. Hajnalban 8 fok és szinte minden napra mondtak esőt a környékre. (info: a Duna kb. 1100 méteren ered) Ilyen körülmények között vélhetően az utolsó pillanatban lemondtam volna magamtól is.

Néhány nap fekvés után újra erőre kaptam és jött a C terv. A kéktúra folytatása.

A szabadságot már úgyis kivettem, gondoltam szerdától vasárnapig öt napot ennek szentelek.

A szerdai napot bemelegítésnek szántam. A 11. szakasz egy kb 20,5 km -es részletét teljesítettem (Péliföldszentkereszt – Dorog) Dorogon a szakasz végén a vasútállomáson parkoltam és onnan busszal mentem Péliföldszentkeresztre. Kicsit keményre sikeredett a kb 850m szintemelkedéssel, de legyűrtem. A Nagy-Gete (453m) nevét egy életre megjegyeztem, a hosszú, meredek kaptatója miatt. Bő 4 óra volt a túra.

Csütörtök reggel lementem Keszthelyre lesátoroztam a kedvenc kis kempingemben, és délután folytattam a túrát, ahol 2021-ben abbahagytam. A harmadik szakasz a Sümeg – Keszthely 48 km várt rám. Ezt két naposra terveztem, nem mertem bevállalni egy napra.

Csütörtökön kora délután Keszthelyről Rezibe buszoztam, hogy egy rövidebb 18 km-es szakaszt teljesítsek: Rezi – Keszthely. Nagyon kellemes 3 óra 20 perc alatt könnyen teljesíthető főleg lejtős etap volt ez. Talán egy kilométer ment a főút melletti aszfalton, a út többi része nagy szép, klassz élmény volt. Hévízre a pincesoron ereszkedik az út, a tulajdonosok kedvesen invitálnak pálinka és borok kóstolására. Én most kihagytam. Hévízen nem voltam még a városban és lenyűgözött a belváros hangulata. Aztán a Hévizi gyógyfürdő körül visz a túra, majd egy 3 km-es nyíl egyenes kerékpáros új vezet vissza Keszthelyre.

A Festetics kastélyt nem lehetett kihagyni, nagyon szép volt a parkja is. Egy rövid kellemes séta következett Keszthely belvárosában, aztán zártam a túrát a vasútállomáson. Innen kb. 1 km -re volt még a kemping.

Másnap reggel a Sümeg – Rezi etap jött a 3. szakaszból. Erre volt egy teljes napom, amit még egyedül csináltam meg. Hajnalban vonattal mentem át Sümegre (kb 30 perc volt az út), ahol 30 km (650m szint) várt rám Reziig. A Sümegi várra jó volt folyamatosan visszatekinteni… még kilométerekről is látszott.

Nagyon kellemes volt ez a szakasz is, főleg erdei utakon vezetett az út. Volt néhány kisebb eltévedés, de azért bő 6 óra túrázás után jó volt megérkezni a Rezii kocsmához, ahol megittam egy nagy pofa sört, majd a volán busszal visszatértem a Keszhelyre a kempingbe. Este már érkezett Pinyó barátom, akivel szombatra a 4., vasárnapra pedig az 5. szakaszt terveztük.

Reggel 6-kor indultunk a kempingből, pont ott megy el előtte a Kéktúra, így most nem kellett buszozni. Keszthely-Tapolca szakasz (30 km 560m szint) következett. Keszthelyen és Gyenesdiáson néhány kilométer városi utakon ment majd jött a természet és egy újabb varázslatos helyen kellett megállnunk, a Nagymezőn. Eszméletlen nyugalmat áraszt ez a hely. Többen vadkempingeztek is ott. A nagy nyugalomban ettünk egy szendvicset, majd folytattuk utunkat.

Kisebb hegyekre másztunk fel és csodáltuk a kilátást a Balatonra. Ebből a szögből még képeken sem láttam.

Egy durván meredek lejtős szakasz után szép lassan lecsorogtunk Lesenceistvándra. Lesencetomajnál valahol félúton Tapolca felé keresztül vitt az út egy bivajcsordán. Kicsit félelmetes volt, a kb. 100 állat között átsétálni. Majd kiértünk a főutra és az út mellett néhány kili alatt elértünk a Tapolcai vasútállomásra.(6 óra 15 perc volt a tiszta túraidő) 25 perccel később a vonat vissza is vitt minket a Keszthelyi bázisra.

Másnap reggel Keszthelyről Tapolcára visszavonatoztunk, hogy folytassuk utunkat az 5. szakasszal: Tapolca – Badacsonytördemic. A főút mellett vitt az út néhány kilométert, majd a szőlősök mellett a pincesoron kaptattunk fel a Szent György-hegyre. A bazaltorgonákat nagyon vártuk, mesébe illő látvány volt közelről.

A hegy másik oldalán ereszkedtünk lefelé, ahol több pincészet mellett vitt az út. Aztán kivitt a főútra és így ment az út végig a Szigligeti várig.

Gyors pecsételés után a főúton vitt még az út kb 3 km-t a Badacsony lábáig, utunk utolsó állomásáig, Badacsonytördemicig. 3 óra 38 perc volt a tiszta túra idő. Vonattal visszamentünk Keszthelyre, bontottuk a sátrakat és indultunk haza.