2021 második féléve

A július eleji OB után új remény csillant fel. A vírushelyzet javulása miatt nyitottak a nemzetközi buszjáratok és újra találtam buszt a Fekete erdőbe, le is foglaltam a járatot. Ezúttal a Duna eredetétől Passau-ig szerettem volna túrabringával, csomagokkal tekerni végig a Duna mentén.

2018 Schönbühel, Ausztria

Kb. 7 hetem volt felkészülni, ami bőven elég, tekintve, hogy nem teljesítménytúrára készültem, hanem csak sima kalandtúrára. Úgy terveztem, hogy ahol van látnivaló ott mindenhol megállok. Meg is terveztem mik azok, amiket biztosan látni szeretnék.

Jól is alakult már minden, amikor augusztus elején jött a hidegzuhany. A lányaimmal és a barátaimmal tervezett horvátországi nyaralás foglalási dátumát rosszul igazolták vissza, így az új időpont a bringatúra időpontjában volt. Mivel a rajtam kívül mindeninek megfelelt az új időpont, így én sem húztam ki magam.

A buszfoglalás sem lett végül kidobott pénz, mert adtak egy voucher-t, amely egy évig felhasználható. Így ha minden összejön 2022-ben újra nekimegyek a Fekete erdőnek.

Hirtelen borult minden, így újra kellett terveznem. A kéktúrát is elkezdtük tavaly, gondoltam idén is megyek egy nagyobb szakaszt. Bemelegítésnek megcsináltam a 12. szakaszt (Dorog-Piliscsaba kb 19 km). A következő héten pedig négy nap alatt megcsináltam az első és a második szakaszt (Írottkő-Sárvár-Sümeg, kb.145 km) Ez utóbbi nagy kaland volt teli élményekkel, szép helyekkel, bár a kis-alföldi rész zöme nem túl izgalmas. (Az első szakasz két napjáról itt, a második szakaszról pedig itt írtam)

Az augusztusi pihenő időszakban még bringáztam, könnyen futogattam, SUP-poztam, majd újra jöttek a komolyabb futóedzések.

Aztán újra romlott a vírus helyezet. Kissé céltalanul indult a szeptember, borítékolható volt, hogy a fedett OB újra elmarad. Így meglehetősen motiválatlanul, de elindultam három őszi versenyen. Nem is írtam róluk külön, mert egyik versenyen sem éreztem jól magam, nem is sikerültek jól, néhány mondatban azért összefoglalom.

Szeptember 12-én a Haraszti futópartin a nagy melegben ugyan megnyertem a korosztályt, de csak 4:13-mas átlagot sikerült hoznom.

Rá két hétre a NATO futáson kánikulai melegben 5 km-nél függönyt húztak, ájulás kerülgetett, de végül valahogy bekocogtam. Talán valami vírus lappangott bennem, ki tudja. Két héttel később a SPAR 10 km-es távján futottam 41:29-et, kb. két perccel rosszabbat a tervezettnél.

Októberben sem ment túl jól a futás, de novemberben és decemberben már egészen élveztem az alapozó edzéseket. 

Karácsony körül pedig jött a pletyka, hogy mégis van némi remény, hogy február közepén megrendezik a fedett pályás OB-t. Bár én a hat hét pályán való felkészülést kevésnek érzem, de folyamatosan figyelem jön-e a kiírás. A felkészülést az is nagyban nehezíti, hogy a senior edzéseket, kizárólag hétköznap 13-15 óra között engedélyezi a szövetség. 

Úgyhogy még nem tudom mit hoz 2022, de inkább azt látom reálisnak, hogy néhány tavaszi verseny után újra a hazai OB, közben néhány nemzetközi verseny lesz a vége.

Amúgy nagyon örülök, hogy ezt az évet sérülés nélkül tudtam végig csinálni. Köszönöm az erőn feletti segítséget az SVSE alapítójának Tóthné Stupián Anikónak. De holnap még szilveszteri futás Szekeres Feri bácsinál a régi csepeli futócsapattal. 🙂

Az idei statisztikák:

3220 km, futás, 1067 km bringa, 175 km túra.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .