Ez a poszt a négy napos Kéktúrám utolsó két napjáról szól. Az első két napról itt írtam.
Öt órakor keltem a Sárvári kempingben, hogy ma, még kevesebbet kelljen a hőségben megtenni. Most a sátrat is összeraktam, mivel este a Szajki tavaknál terveztem megaludni. A csomagom így most baromi nehéz volt. Gyors fehérje, zabkása, hazai feketeszeder keverék reggeli egy kis mézzel, aztán indulás a pályaudvarra.
A kocsit letettem és a kb. 15 kg-os hátizsákkal elindultam a várhoz, hogy folytassam előző este ott befejezett utamat. Másnap a Szajki tavaktól Sümegig vezet a szakasz, onnan pedig megy vonat Sárvárra, ahol a kocsit hagytam. A tervezés tökéletes volt.
Sárváron át a csónakázó tavak között vezetett az út, majd a Rába felett átkelve elhagytam Sárvárt.
Ismét autók között indult a túra, nem szerettem. Egy kis erdős rész után megérkeztem a sitkei kálvária kápolna rétjére. Itt a nyolcvanas évek közepe óta rendszeresen rendeznek koncerteket, és a bevételt a kápolna felújítására fordítják. Egész jól nézett ki, bemenni nem lehetett.
Kis hétvégi telkes szakasz következett, ahol nagy meglepetésemre, volt egy “Kéktúra pihenő”. Szinte kötelezőnek éreztem megállni. Nagyon kedvesek, csevegősek, aranyosak voltak a fogadósok.
Majd beérkeztem Gércére, ahol egy kis Coop-ban frissítettem. Gércét elhagyva beléptem a Farkas-erdőbe.
Ez sem volt különösebben izgalmas, csak egy egysávos aszafalt út megy 4-5 kilométeren keresztül tök egyenesen egészen a Hidegkúti vadászházig. Itt sem volt egy lélek sem, de írta a kéktúra kiskönyv, hogy az udvarán van vízvételi lehetőség. Be is mentem, mert már csak néhány korty vizem maradt a 33 fokban. Három kilóval ismét nehezebb lett a csomagom. Nagyon nehéz volt.
Aztán egy kilométerrel később rám jött a szarás. Itt nem volt mese, meg kellett állnom. Erre is felkészültem, volt nálam papír, nedves törlő, kisadag folyékony szappan. 40 métert letértem az ösvényről, addigra már volt olyan sűrű az erdő, hogy ne lásson senki, aki az ösvényen megy.
Hatalmas megkönnyebbülés volt letenni a nehéz zsákot, na és mekkora volt ami utána jött… csak a cipő maradt rajtam, biztosra mentem… Avarral takartam a művemet, a nedves törlőt természetesen tripla zacskóba rakva elvittem a következő kukáig.
A Farkas-edőt elhagyva beértem Káldra. Már szombat volt és rég elmúlt dél. Sem étterem sem bolt nem volt nyitva. Egy kocsma volt csak, ahol pecsételtem. Megint főút és árnyékmentes részek jöttek, tombolt a kánikula. Egy rövid erdős rész után és kb. 2 km szántóföldi átkelés következett, sehol egy fa. Szaporáztam a lépteimet, mert szerencsémre egy nagyon pici felhő árnyékolta a napot kb. 15 percre. Mintha nekem küldték volna.
Beértem Hosszúperesztegre. Nagyon örültem, mert itt jeleztek éttermet és közértet is, ahol feltöltődhetek. Egyik sem volt. Egy szabadtéri kút volt, ahol feltölthettem a kulacsokat a Szajki tavakig tartó hátra lévő kb.4-5 km-re. Itt néhány helybeli vígasztalt, hogy a tónál minden van, közért és kajálda is. Ismét az autóúton vitt az út. El sem hittem, hogy megérkeztem. ( 42 km volt és 9 óra a tiszta túraidő)
A kemping meglehetősen zsúfolt volt, sátrat vertem és gyorsan megmártóztam a tóban a strandon. Mesés volt megtisztulni és egy rendes zuhany után tiszta ruhát venni, majd felfedezni a szinte balatoni népszerűségnek örvendő helyet. Mindenem fájt, de este már meg sem fordult a fejemben, hogy nem folytatom. Pizza és hekk helyett, most a fokhagymás, sajtos-tejfölös lángos győzött.
Lefekvés előtt még beszéltem a recepcióval, hogy gond-e ha csak kb. délután három felé viszem el a sátrat, és simán bólogattak. Ott is hagytam minden felesleges dolgot, szennyest, hálózsákot tisztálkodási szereket. Így már sokkal könnyebb volt a zsákom másnap. Nem kellett ringatni, ahogy lefeküdtem már aludtam is. Korai kelést terveztem, mert vasárnapra is nagy meleget mondtak.
5 órakor már úton voltam. Még nem kelt fel teljesen a nap, nagyon kellemes volt a hűvösben a kisebb batyuval elindulni. 9 óra körül már túl voltam az út zömén, de ezután ismét sok napos országúti, árnyékmentes szakasz jött.
Nem volt igazán sok izgalom, de aztán beütött a 36 fok. Az utolsó 4-5 km az országúton vezetett ismét, száguldozó autók között, de mivel már látszott a Sümegi vár, láttam az út végét. Fél liter vizem maradt és baromira izzadtam. Végül beestem a pályaudvarra és rögtön lement még egy liter víz. Itt van a hivatalos pecsételő hely is. (30 km volt a mai, 5 óra 40 perc tiszta idő)
Volt nálam váltóruha, így az izzadt cuccokat kidobtam és egy mini törölközővel sokak megrökönyödésére alaposan megmostam magam a mosdóban. Nem volt teljes a gyönyör, de 12 órakor már fél tisztának éreztem magam és fel tudtam szállni a következő vonatra, ami egy átszállással elvitt a sárvári pályaudvarra a kocsihoz.
Hazafelé indulva nem jelentett nagy kitérőt beugrani a sátorért. Mosolyogva vártak a recepción. Összepakoltam, és elmentem még zuhanyozni egyet. Megtisztulva izzadságcseppek nélkül, teljes komfortérzettel ültem be a kocsiba, ahol a klíma segített ezt szinten tartani.
Három órával később hazaértem. Jó volt ez, de legközelebb sátrat és kellékeket egy napra sem akarok vinni, és lehetőleg 30 fok alatt fogok csak túrázni. Klassz kaland volt ez, 156 km az eltévedésekkel együtt és kb. 33 óra tiszta túraidő. Jövőre folytatom.