Kéktúra 2. szakasz

Ez a poszt a négy napos Kéktúrám utolsó két napjáról szól. Az első két napról itt írtam.

Öt órakor keltem a Sárvári kempingben, hogy ma, még kevesebbet kelljen a hőségben megtenni. Most a sátrat is összeraktam, mivel este a Szajki tavaknál terveztem megaludni. A csomagom így most baromi nehéz volt. Gyors fehérje, zabkása, hazai feketeszeder keverék reggeli egy kis mézzel, aztán indulás a pályaudvarra.

A kocsit letettem és a kb. 15 kg-os hátizsákkal elindultam a várhoz, hogy folytassam előző este ott befejezett utamat. Másnap a Szajki tavaktól Sümegig vezet a szakasz, onnan pedig megy vonat Sárvárra, ahol a kocsit hagytam. A tervezés tökéletes volt.

Sárváron át a csónakázó tavak között vezetett az út, majd a Rába felett átkelve elhagytam Sárvárt.

Ismét autók között indult a túra, nem szerettem. Egy kis erdős rész után megérkeztem a sitkei kálvária kápolna rétjére. Itt a nyolcvanas évek közepe óta rendszeresen rendeznek koncerteket, és a bevételt a kápolna felújítására fordítják. Egész jól nézett ki, bemenni nem lehetett.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kéktúra első szakasz – Írottkő – Sárvár

Úgy terveztem, hogy négy nap alatt szépen kényelmesen megcsinálom az első két szakaszt, amely teljes hossza kb 143 km. Nagyon kalandos volt és persze a nyár egyik legmelegebb hete.

Kis tervezés után szerda este munka után elindultam Sárvárra. Sátrat vertem a kempingben és hamar el is aludtam.

Reggel 6-kor keltem. Olyan pára volt, hogy a sátor csurom vizes volt, így úgy döntöttem ezt nem viszem magammal, otthagytam felállítva. Minden mást bepakoltam a kocsiba és pár perccel később már a pályaudvaron voltam. A twingoval mentem, mert azt nem féltem ha baja esik, de nem bántották.

A Kéktúra az Írottkőtől indul, ahová nem visz se busz se vonat. Szombathelyig vonattal mentem, ahonnan még két busszal mentem tovább Velembe. Ez egy kis ékszerfalu, csodás kis házak, meseszép természet…csak bámultam. Innnen még 5 km-t kellett felfelé sétálni a 884 m magas Írottkőre.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kéktúra 12. szakasz, Dorog – Piliscsaba

Idén sokat sakkoztunk a dátumokkal, de valahogy nem tudtuk összehozni sem a több napos, sem pedig az egy napos túrákat Zoli barátommal, akivel tavaly elkezdtük a Kéktúrát és 126 km-t meg is tettünk. Így idén sajnos egyedül folytattam tovább az 1160 km-es útvonal bejárását.

Bemelegítésnek egy rövidebb szakaszt néztem ki, a Piliscsaba-Dorog 18,6 km-es szakaszt.

A logisztika is elég egyszerű volt, leparkoltam a piliscsabai vasútállomáson és bő 20 perc alatt át is vitt a vonat Dorogra, ahol szintén a vasútállomásról indult a szakasz.

Dorog utcáin ballagtam egy keveset, majd egy kis hídon át, egy kis hídon átkelve hagytam el a várost.

Elég homokos vacak út megy Kesztölc felé, így nagy megkönnyebbülés amikor meglátja az ember a pilisi szirteket. Kesztölc után felkapaszkodunk az Öreg-szirt oldalába, ami már nagyon szép és bokrokkal vad szedressel tarkított út vitt tovább. Kevés árnyék volt, és persze nagy kánikula.

10 km után érkeztem meg az első pecsételő helyre, Klastrompusztára. Ez egy szuper kis kirándulóhely, meglehetősen sokan voltak. Itt feltöltöttem a kulacsokat. Van itt egy hangulatos kis étterem, ahol kinézetre remek frissensülteket készítenek. A 13. századi Pálos monostor romokat ez alkalommal kihagytam.

Ezután már csak bő 8 km volt hátra és Piliscséven áthaladva, nem túl izgalmas úton szépen lassan beértem Piliscsabára a pályaudvarra. A nagykopaszi kilátó felé volt egy rövid kitérő, most az is kimaradt.

Megvolt tehát a bemelegítés a 4 napra tervezett összesen 156 km-es Kéktúra teljes első és második szakaszára.