Kéktúra 2. szakasz

Ez a poszt a négy napos Kéktúrám utolsó két napjáról szól. Az első két napról itt írtam.

Öt órakor keltem a Sárvári kempingben, hogy ma, még kevesebbet kelljen a hőségben megtenni. Most a sátrat is összeraktam, mivel este a Szajki tavaknál terveztem megaludni. A csomagom így most baromi nehéz volt. Gyors fehérje, zabkása, hazai feketeszeder keverék reggeli egy kis mézzel, aztán indulás a pályaudvarra.

A kocsit letettem és a kb. 15 kg-os hátizsákkal elindultam a várhoz, hogy folytassam előző este ott befejezett utamat. Másnap a Szajki tavaktól Sümegig vezet a szakasz, onnan pedig megy vonat Sárvárra, ahol a kocsit hagytam. A tervezés tökéletes volt.

Sárváron át a csónakázó tavak között vezetett az út, majd a Rába felett átkelve elhagytam Sárvárt.

Ismét autók között indult a túra, nem szerettem. Egy kis erdős rész után megérkeztem a sitkei kálvária kápolna rétjére. Itt a nyolcvanas évek közepe óta rendszeresen rendeznek koncerteket, és a bevételt a kápolna felújítására fordítják. Egész jól nézett ki, bemenni nem lehetett.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kéktúra első szakasz – Írottkő – Sárvár

Úgy terveztem, hogy négy nap alatt szépen kényelmesen megcsinálom az első két szakaszt, amely teljes hossza kb 143 km. Nagyon kalandos volt és persze a nyár egyik legmelegebb hete.

Kis tervezés után szerda este munka után elindultam Sárvárra. Sátrat vertem a kempingben és hamar el is aludtam.

Reggel 6-kor keltem. Olyan pára volt, hogy a sátor csurom vizes volt, így úgy döntöttem ezt nem viszem magammal, otthagytam felállítva. Minden mást bepakoltam a kocsiba és pár perccel később már a pályaudvaron voltam. A twingoval mentem, mert azt nem féltem ha baja esik, de nem bántották.

A Kéktúra az Írottkőtől indul, ahová nem visz se busz se vonat. Szombathelyig vonattal mentem, ahonnan még két busszal mentem tovább Velembe. Ez egy kis ékszerfalu, csodás kis házak, meseszép természet…csak bámultam. Innnen még 5 km-t kellett felfelé sétálni a 884 m magas Írottkőre.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kéktúra 12. szakasz, Dorog – Piliscsaba

Idén sokat sakkoztunk a dátumokkal, de valahogy nem tudtuk összehozni sem a több napos, sem pedig az egy napos túrákat Zoli barátommal, akivel tavaly elkezdtük a Kéktúrát és 126 km-t meg is tettünk. Így idén sajnos egyedül folytattam tovább az 1160 km-es útvonal bejárását.

Bemelegítésnek egy rövidebb szakaszt néztem ki, a Piliscsaba-Dorog 18,6 km-es szakaszt.

A logisztika is elég egyszerű volt, leparkoltam a piliscsabai vasútállomáson és bő 20 perc alatt át is vitt a vonat Dorogra, ahol szintén a vasútállomásról indult a szakasz.

Dorog utcáin ballagtam egy keveset, majd egy kis hídon át, egy kis hídon átkelve hagytam el a várost.

Elég homokos vacak út megy Kesztölc felé, így nagy megkönnyebbülés amikor meglátja az ember a pilisi szirteket. Kesztölc után felkapaszkodunk az Öreg-szirt oldalába, ami már nagyon szép és bokrokkal vad szedressel tarkított út vitt tovább. Kevés árnyék volt, és persze nagy kánikula.

10 km után érkeztem meg az első pecsételő helyre, Klastrompusztára. Ez egy szuper kis kirándulóhely, meglehetősen sokan voltak. Itt feltöltöttem a kulacsokat. Van itt egy hangulatos kis étterem, ahol kinézetre remek frissensülteket készítenek. A 13. századi Pálos monostor romokat ez alkalommal kihagytam.

Ezután már csak bő 8 km volt hátra és Piliscséven áthaladva, nem túl izgalmas úton szépen lassan beértem Piliscsabára a pályaudvarra. A nagykopaszi kilátó felé volt egy rövid kitérő, most az is kimaradt.

Megvolt tehát a bemelegítés a 4 napra tervezett összesen 156 km-es Kéktúra teljes első és második szakaszára.

Kéktúra 14. szakasz

A 14. szakasz végénél, a Rozália téglagyárnál parkoltunk le és két busszal bő egy óra alatt értünk az indulási helyre Hűvösvölgybe. Ezt a szakaszát a Kéktúrának már számtalanszor végigfutottunk, jó ismertük minden pontját, azért is döntöttünk előző nap a futás mellett, mert itt mi már mindent láttunk az elmúlt 30 évben. Két pontja van a szakasznak ahol érdemes kicsit megállni és nézelődni. (Árpád kilátó és a Hármashatár-hegy teteje)

Szép kis sétánnyal indult a futás, majd 400m hosszan a Balázs emelkedő következik. Ezután a vitorlázó reptér mellett haladtunk és Határ-nyereg, majd az Oroszlán szikla érintése után kis kaptatón érkeztünk meg az Árpád kilátóhoz. Itt egy kis fotózás nézelődés, aztán kb. 1300 m pihentető ereszkedés jött a Fenyőgyöngyéhez.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kéktúra 13. szakasz (23 km)

Régóta terveztem, hogy végigjárom a Kéktúra teljes szakaszát (1160 km), de eddig csak ízlelgettem. Idén adott egy kis löketet, hogy egy barátom is kedvet kapott, de annyira, hogy májusban komplett túrafelszerelést vásárolt és megvette a túra hivatalos pecsételős füzetét is.

Elkezdtük tervezgetni, hogy hogy fogjuk megcsináljuk az első, Írottkőtől Sárvárig tartó 71 km-es szakaszt. Mindkettőnknek viszonylag jó az állóképessége, de mivel a túrázáshoz edzetlenek vagyunk elfeleztük a távot. Azt terveztük, hogy Tömördön megalszunk majd, így az első nap lankás 30 km-e után, másnap egy viszonylag sík 40 km lesz majd az adag Sárvárig.

Úgy gondoltuk, hogy kocsival lemegyünk Sárvárra és onnan elbuszozunk az Írottkőhöz. Aztán kiderült, hogy az Írottkőhöz nem lehet sem a magyar, sem az osztrák oldalról feljutni járművel, csak gyalog. Tőlünk a legközelebb Velemből lehet felmenni gyalog, ami kb, 4,5 km 500 méteres szinttel. Vagyis ahhoz, hogy egyáltalán elkezdhessük a túrát, kell egy komolyabb erőpróba is, így az első nap nem 30, hanem kb. 35 km lesz majd.

Mondtam Pinyónak, hogy én azért előtte “bemelegítésnek” túráznék egyet. Meg is beszéltük, hogy akkor kezdjük közelebbről a kéket, így adta magát a hozzánk legközelebbi a budai szakasz. Kinéztem a (27 szakaszból a 13.-at) Piliscsaba – Hűvösvölgy etapot, amely kb. 23 km közel 600 méteres szintemelkedéssel. Múlt csütörtökön megvettem én is a túrafüzetet és szombat reggel le is parkoltam a célállomáson, a P+R parkolóban Hűvösvölgyben.

Nálam egy 10 literes kis hátizsák volt a kis növényhatározóval, három szendviccsel és egy liter vízzel. Pinyó viszont nem viccelt. Az egykor a francia idegenlégiót megjárt barátom azt mondta, hogy olyan feltételekkel túrázik, mintha több napra mennénk. 40 literes hátizsákjában sátor hálózsák, váltóruha, kaja és innivaló is volt. És persze 3 kés, amit nem hittem el, de egyet megmutatott a buszon.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

2013 vége – mátrai kalandok 1.

Karácsonyt követően 27-én családi körben Mátraszentimrére mentünk három napra egy kis pihenésre. A futócucc nálam volt, de egy métert sem futottam, legalábbis a Mátrában nem. Sötétedés előtt érkeztünk, ezért túrára már nem jutott idő, így pezsgőfürdők, medencék és a szaunák felé vettük az irányt.

Másnap 10 óra körül nagy túrára indultunk:

Mátratúra

 

Két km után a Csörgő-patakhoz értünk, ahol át kellett kelnünk. Mivel már a Bakony trail-en szereztem némi rutint, ezért vagánykodva mutattam meg a lányaimnak, hogy kell átszökkenni a köveken. Az lett a vége, hogy jobb lábbal bokáig csúsztam be a pár fokos patakba. Érdekes, hogy nem fáztam fel, nem fázott a lábam. Lehet, hogy jól tettem, hogy futócipőbe mentem?

Hat kilométer után bementünk ebédelni az Ágasvári turistaházba, aztán szó szerint felmásztunk az Ágasvár csúcsára, ahol csodálatos kilátás tárult elénk, és utunkat a gerincen folytattuk Mátraszentistvánig. Itt ismét megálltunk egy forraltborra, majd egy sípálya mellett indult az utolsó szakasz vissza a szállodába. Pont sötétedésre értünk vissza, és kellemesen elfáradtunk. Jólesett újra a finom pezsgőfürdő. Csináltam pár fényképet.

Másnap hazafelé az M0-nál Timi vette át a volánt, mert én hazafutottam. Csodálkoztam, hogy ilyen könnyedén ment a déllőtti szaunázás után a futás. Ez volt az útvonal:

Képernyőfotó 2014-01-04 - 19.37.20