Kéktúra első szakasz – Írottkő – Sárvár

Úgy terveztem, hogy négy nap alatt szépen kényelmesen megcsinálom az első két szakaszt, amely teljes hossza kb 143 km. Nagyon kalandos volt és persze a nyár egyik legmelegebb hete.

Kis tervezés után szerda este munka után elindultam Sárvárra. Sátrat vertem a kempingben és hamar el is aludtam.

Reggel 6-kor keltem. Olyan pára volt, hogy a sátor csurom vizes volt, így úgy döntöttem ezt nem viszem magammal, otthagytam felállítva. Minden mást bepakoltam a kocsiba és pár perccel később már a pályaudvaron voltam. A twingoval mentem, mert azt nem féltem ha baja esik, de nem bántották.

A Kéktúra az Írottkőtől indul, ahová nem visz se busz se vonat. Szombathelyig vonattal mentem, ahonnan még két busszal mentem tovább Velembe. Ez egy kis ékszerfalu, csodás kis házak, meseszép természet…csak bámultam. Innnen még 5 km-t kellett felfelé sétálni a 884 m magas Írottkőre.

Csodás kis út vezet fel Velemből az Írottkőhoz. Végig patakcsobogás, madárcsicsergés… egy mese. Először  a szent Vid kápolnához kell felmászni.

A hegy tetjén látszik a Kápolna

A kápona mögött  tették le a Kéktúra emlékművét.

Ez a rendszerváltásig volt a túra kezdőpontja, 1989-től tették át  a határra, ahová néhány km kapaszkodás után fel is jutottam. (5,4 km 1 óra 22 perc)

A kilátás pazar…mindenfelé hatalmas hegyek, az Alpok vonulata… tényleg nehéz szavakba önteni.

Velem – Irottkő

Tízóraiztam egyet, aztán nem is időztem tovább, mert már fél 10 körül volt, és a túra még csak most kezdődik, ráadásul még 35 km-t kellett mennem a szálláshelyig Tömördig.

884 méter magasról hosszú kilométereket át lejtő következett. Gyöngyőrű erdő mindenfelé, hatalmas vastagtörzsű fák, nagyon szép volt.

A Stájerházak mellett elhaladva újra egy hosszabb kaptató után megérkeztem a vöröskereszthez.

Érdekes, hogy 6 nagy tölgyfa áll körülötte és hat erdei út csomópontjában áll ez a pihenőhely, de padokat, asztalokat már nem láttam ott.

15 perc múlva már az Óház-tető sziklás kilátójában voltam, Kőszeg már a lábaim előtt hevert.

Nagyon meredek ereszkedés után elértem a hétforrást. Hét lyukon folyik a forrásvíz, hét vezérünk nevét írták fel a lyukak fölé. Feltöltöttem a kulacsokat, egy gyors ebéd, aztán irány Kőszeg.

Hamarosan elhagytam az erdőt és szőlősök, hétvégi házak között megérkezem a Kálvária-hegyen kb. 400 méter magasan található a Kálváriatemplomhoz. A barokk építészeti csodát csak kívülről tudtam megcsodálni. Meredek úton végül beértem Kőszegre.

Nagyon meleg volt már 14 óra körül lehetett. Nyilván nem volt idő komolyabb városnézésre, de a város hangulata elragadó volt. Mintha nem is itthon lennék, érződik Ausztria piszkosul. Bevertem egy gyros pitát és az többszáz éves platán mellett elhaladva szép lassan elhagytam Sopront.

Még bő 15 km volt hátra Tömördig. Ez a szakasz viszonylag könnyen járható széles erdei úton halad, néhány kilométer után a fák koronái is összeértek és nem volt olyan elviselhetetlen a hőség. Ez a szakasz kissé ingerszegény volt és a végén már nagyon vártam, hogy lepihenjek, ráadásul néhány kilométert rossz irányba is mentem.

Irottkő – Tömörd előtt 6 km-rel kb. Lemerült az órám és átváltottam app-ra
Tömördig az utolsó 6 kili

Hat óra előtt néhány perccel meg is érkeztem a menedékházhoz. Eltévedésekkel összesen 38 km lett napi kilométer. Még pont nyitva volt a kisközért, tudtam venni pár dolgot. 4000 forintba került egy egyszerű, de teljesen kultúrált kis apartman egy éjszakára. Vicc volt, a kempingben 4300 forint fizettem egy éjszakára. (32,6 km 7 óra 7 perc)

Fájt mindenem, nem is voltam benne biztos, akarom-e reggel folytatni. Reggel fél hatkor kikeltem, és gyors összekészülés és reggeli után a hűvös 20 fokban el is indultam. Első tíz perc után már nem is volt semmi bajom, vártam mit hoz a második nap.

Az első 15 km is már viszonylag sík volt, nem hozott semmi izgalmasat, viszont cserébe nem volt sehol vízvételi lehetőség, emberrel sem találkoztam. A bögöti építészet is lenyűgözött. 

Érdekes épületek, erdők, hosszabb árnyékmentes szakaszok után visszatértem egy szép erdős szakaszra, ahol már nagyon vártam, hogy végre láthassam az Ablánci malmot, ahol a következő pecsételő hely volt.

Na ezt ne várja senki, se malom, se csárda. Utólag tudtam meg, hogy már vagy 15 éve bezárt. A pecsétet is alig találtam meg valami omladozó fa kerítésen.

Szelestéig még egész klassz erdei utak voltak, de utána már szinte végig autóút mellett vitt az út a Csányi majorig. Kicsit csalódás volt, hogy 120-al jöttek szembe kilométereken át a kocsik. A major után pedig a töltésen értem be Sárvárra a várhoz. (46 km, 9 óra 32 perc)

Innen a vasútállomás még kb. 2 km volt, eléggé elgyötörten baktattam a kocsihoz.

Pár perc után visszértem a Sárvári kempingbe, ahol a sátramat felverve hagytam az előző reggel. Kértem még egy éjszakát és bepakoltam. Nem érdekelte senkit, hogy ott állt. Elgurultam még a a boltba vásárolni, hogy a következő két napra csináljak pár szendvicset.

Reggel korán ismét leparkoltam a vasútállomáson.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .