Az előző vasárnapi Zúzmara félmaraton után tiszta izomláz lettem és szépen beállt mindkét lábam. A termál víz és a hétfői jóga kicsit segített. Miután beszámoltam Anikónak hétfői és keddi megbeszélt gyötrelmes könnyű futásaimról, szerdára teljes pihenőt írt. Nem örültem, de csütörtökre regenerálódtam, és végre megint jól ment a futás. Ettől függetlenül az egész hétre a pihenés volt leginkább a jellemző.
Egészen szombat estig úgy tűnt, hogy Kecskeméten végre egy jó kis 10 km-es versenyt futhatok, de aztán meghallottam a hójelentést. A nagy hóesés miatt reggel kicsit korábban is indultunk Pista bácsival. Menet közben mindketten úgy gondoltuk, hogy egy szépen letakarított futópálya vár majd minket, de sajnos nem így lett.
Kecskemét utcáin állt a hó, és itt már láttam, hogy megismétlődik az elmúlt hétvége, az, hogy ez egy erős fárasztó edzés lesz, és időt tervezni is teljesen felesleges. A szokásos csúszkálós bemelegítés után beálltam a rajtvonalhoz, pacsiztunk pár ismerőssel aztán ellőttek minket.