Spar 10 km

Két héttel a NATO futás után október 8-án rendezték a Spar Budapest Maraton 10 km-es betétszámát. A köztes hétvégén pedig még kis gyorsításnak elindultam a Szigetfutáson. A Margit-sziget kört 21:26-ra futottam, ami kb 4:05 -ös átlag.

Sok maradt bennem idén, de nem voltak illúzióim, mivel a házfelújítás sok energiámat emésztette fel és még nincs vége sajnos, még pár hónap biztos hátra van. A legtöbb edzést nem is tudtam végigcsinálni, így nem is várhattam sokat magamtól.

Így aztán az ősz fő versenyével kapcsolatban sem voltam igazán motivált, de azért reméltem, hogy sikerül majd a 40 perc közelében futnom. Az étkezésre sem figyeltem oda, így 4 kg túlsúllyal rajtoltam el a jól sikerült bemelegítés után.

4:10 körüli kezdésre gondoltam, de 4:03 lett az első, aztán szépen lassan ráálltam a 4:10 körüliekre.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

NATO FUTÁS

Rápihenés nélkül terveztem futni ezen a versenyen szeptember 25-én a Haraszti futóparti utáni héten. Egy klasszikus 10 km a Vérmezőről rajtolva át az alagúton, ezután a Margit-híd és a Szabadság-híd között a rakpartokon szaladva, majd vissza és az alagúton keresztül a Vérmezőre.

Egy picit “gyilkos” az utolsó másfél kili a kis kaptató miatt, de lehet itt jót futni. Egy jól sikerült bemelegítés után 11 órakor elrajtoltunk. Ez első két kilométer enyhén lejtős, ezt klasszul ki lehetett használni egy kis előnyre. 8 perc körül volt a 2 km részideje.

Az idő picit megijesztett, talán ez most még erős nekem, vissza is vettem, de 4:03 volt a következő ezer is. 5 kilométernél 20:22-nél már megfordult a fejemben, hogy ez talán még sok lesz, de vitt a lábam továbbra is, igaz, már csak 4:11-es volt az 5. kili.

A Szabadság-hídnál a forduló után szembe fut a mezőny. Itt mindig igyekszem elterelni magamról a figyelmet és meg szoktam számolni hányadik vagyok. 50.-nek fordultam. 8 kilométerig még nagyjából tartottam a 4:11-4:15 közötti iramot, de utána az enyhe emelkedőnél és az alagútnál visszaütött a gyors kezdés. Nagyon belassultam (4:25 körülre). 

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Szentmártoni futónap

A Kéktúra (és két hét teljes kihagyás) után július végén újra kezdtem a futóedzéseket. Heti többször mentem hegyi terepre, hétről-hétre növeltem a kilométereket és egy jobban ment a futás. Pályára nem volt kedvem menni, élveztem a szabadságot, azt csináltam amihez kedvem volt, tervek nélkül.

Augusztus végére kerültem olyan állapotba, amikor már kezdtem azt érezni, hogy dobna rajtam egy-két verseny. Meg is nyitottam a versenynaptárat, kinéztem öt versenyt és gyorsan be is neveztem. Az első verseny szeptember 9-én, a Szentmártoni futónap volt, ahol a 10 km-es távra neveztem.

Még nem indultam soha ezen a versenyen, de vártam, hogy kicsit kimozduljak a lassú futásokból. Nem is vártam magamhoz képest jó időt, de így fél évnyi verseny kihagyás után gondoltam, hogy a 4:20-as átlag azért csak összejön majd.

Jó hangulat, sok ismerős arc volt a rajtvonalnál. Egy 5,3 km-es körpályán kellett két kört teljesíteni. A pálya 60-70%-a aszfalt, a többi rész füves mező volt. A Kis-Duna parti rész végig mesés volt, a szabad strandra el is jövök jövőre.

A rajtot követően három fiatal hamar el is lépett. A negyedik helyen szépen futottam a saját tempómat. 2 km-nél 8:23-at mutatott az órám, jól is esett, de mégis kicsit lassabbra vettem a tempót.

Az első kör vége előtt a rajtszámom felső két része lefittyent. Az izzadság eláztatta, így középen újra rögzítettem. Utána nem is néztem órát csak a 6 km-nél láttam, hogy 26:16 az időm. A rajtszámom ismét elhagyta magát, de már nem akartam vele szórakozni, az alsó két tű még tartott.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

2021 második féléve

A július eleji OB után új remény csillant fel. A vírushelyzet javulása miatt nyitottak a nemzetközi buszjáratok és újra találtam buszt a Fekete erdőbe, le is foglaltam a járatot. Ezúttal a Duna eredetétől Passau-ig szerettem volna túrabringával, csomagokkal tekerni végig a Duna mentén.

2018 Schönbühel, Ausztria

Kb. 7 hetem volt felkészülni, ami bőven elég, tekintve, hogy nem teljesítménytúrára készültem, hanem csak sima kalandtúrára. Úgy terveztem, hogy ahol van látnivaló ott mindenhol megállok. Meg is terveztem mik azok, amiket biztosan látni szeretnék.

Jól is alakult már minden, amikor augusztus elején jött a hidegzuhany. A lányaimmal és a barátaimmal tervezett horvátországi nyaralás foglalási dátumát rosszul igazolták vissza, így az új időpont a bringatúra időpontjában volt. Mivel a rajtam kívül mindenkinek megfelelt az új időpont, így én sem húztam ki magam.

A buszfoglalás sem lett végül kidobott pénz, mert adtak egy voucher-t, amely egy évig felhasználható. Így ha minden összejön 2022-ben újra nekimegyek a Fekete erdőnek.

Hirtelen borult minden, így újra kellett terveznem. A kéktúrát is elkezdtük tavaly, gondoltam idén is megyek egy nagyobb szakaszt. Bemelegítésnek megcsináltam a 12. szakaszt (Dorog-Piliscsaba kb 19 km). A következő héten pedig négy nap alatt megcsináltam az első és a második szakaszt (Írottkő-Sárvár-Sümeg, kb.145 km) Ez utóbbi nagy kaland volt teli élményekkel, szép helyekkel, bár a kis-alföldi rész zöme nem túl izgalmas. (Az első szakasz két napjáról itt, a második szakaszról pedig itt írtam)

Az augusztusi pihenő időszakban még bringáztam, könnyen futogattam, SUP-poztam, majd újra jöttek a komolyabb futóedzések.

Aztán újra romlott a vírus helyezet. Kissé céltalanul indult a szeptember, borítékolható volt, hogy a fedett OB újra elmarad. Így meglehetősen motiválatlanul, de elindultam három őszi versenyen. Nem is írtam róluk külön, mert egyik versenyen sem éreztem jól magam, nem is sikerültek jól, néhány mondatban azért összefoglalom.

Szeptember 12-én a Haraszti futópartin a nagy melegben ugyan megnyertem a korosztályt, de csak 4:13-mas átlagot sikerült hoznom.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Alapozás – felmérő futások

A nyolcvanas éveket idézi számomra ez a mostani alapozó időszak. Akkoriban még nem nagyon voltak téli versenyek, ezért havi rendszerességgel felmérőket futottunk. Ez a felnőtteknél 10, míg a fiatalabb korosztályoknál 6 kilométer volt.

Természetesen ezek a felmérők nem feltétlenül arról szóltak, hogy pihenten odaállva egyéni csúcsokat döngessünk, inkább arról, hogy megnézzük, hogy terhelésből mire vagyunk képesek az alapozó időszakban. A legtöbbször csak egyesületen belüli megmérettetések voltak ezek, de olykor más csapatok versenyzőivel együtt is meccseltünk. Ha ilyenkor nincs is még csúcsformában az ember, mégis szemmel követhető a fejlődés.

Az elmúlt években a sérülések miatt nem sikerültek jól az alapozásaim, de idén végre betegség és sérülés nélkül végigcsináltam. Januárban 340, februárban pedig 330 km-t sikerült összesen futnom. Igaz, csak középtávokra készülök, de nagy öröm volt, hogy végre újra heti 80-90 kilométereket tudtam teljesíteni.

A január 23-i felmérővel szerencsém volt, mert 11 fokban, rövid szerelésben lehetett futni. Otthon van egy kb. 2,5 kilométeres köröm, ott futottam négy kört, természetesen bemelegítéssel és levezetéssel. Ez volt az első felmérőm, ami előtt szinte csak hosszú futásaim voltak, így nem volt semmi komolyabb elvárásom, ezért egy 44 percen belüli időnek már nagyon tudtam volna örülni.

Alapos bemelegítés után egyedül, segítség nélkül vágtam neki a távnak. Annyira laza volt a lábam, hogy 4:01-es ezerrel kezdtem, amitől kicsit megijedtem és lassítottam, majd 4:10- 4:15 közötti ezrekre álltam rá. Az öt kilométer részideje kereken 21 perc volt, de annyira kapkodtam a levegőt, hogy biztos voltam benne, hogy a táv második felében nem fogom tudni tartani ezt az iramot.

Kilométerről kilométerre küzdöttem, de azt vettem észre, hogy mégsem lassulok. Végül egy picit gyorsabb utolsó kilométerrel 20:54 volt a táv második felének a részideje, így végül 41:54 lett a 10 kilométer.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

NATO futás 2019

Míg ez a verseny tavaly egy kőkemény harc volt a 40 perces időért, idén csak egy felkészülési verseny volt, mégis benne volt egy 38 perccel kezdődő idő, egy újabb korosztályos egyéni csúcs.

Idén nem hátráltatott sérülés, sem sérvem, sem balesetem és porcleválásom sem volt, így szinte folyamatosan tudtam készülni.

Ebben az időszakban többet “bűnözök” a kelleténél. 80 % ban betartom az étrendemet, de nem hagyom ki a szülinapi tortákat, kis csokikat és olykor az akolholt sem.

Így a szülinapom alkalmából kissé másnaposan érkeztem a versenyre, + 2,2 kilóval. Meglehetősen motiválatlan voltam, de jól ment a melegítés, benne volt a napban a jó futás a fejfájás ellenére.

A rajtot követően beálltam rögtön egy érzésre 3:55-ös tempóra. A 25 fok egyáltalán nem zavart. Az első kilométer 3:54 volt, majd egy 3:52-es következett (lejtős alagút)

Aztán a harmadik kilométer már 4:03 majd egy 4:10-es ezer következett. Egyszerűen nem ment. Erőlködni sem tudtam, szenvedni sem, csak lassultam. Itt fejben már feladtam a versenyt.

Még egy kilométert mentem, mert onnan már közel volt a kocsi, és egy 20:34-es 5 kilométer után levettem a rajtszámot és elhagytam a versenypályát.

Az alapozás folytatódik, és hamarosan indulok New Yorkba szurkolni a martonin Krajczár Peti ifjú tanítványomnak. 😉

Spar – Landliebe 10 km

A két héttel ezelőtti Haraszti futópartin – bár nem volt tervezve, de mégis – sikerült 4 perces iramot futnom. A Spar Landliebe 10 km-es versenyén már nem volt kérdés, hogy 40 percet kell futnom. Tavaly a Szabadság-hídra történő felfutás fektetett meg és 41 percet mentem.

Hat hete már heti kétszer futok hegyen, így gondoltam ez a kis emelkedő most könnyebben fog menni. 80-90 km közötti heteket futok mostanában és a múlt hétvégén 25 km volt 4:36 os iramban. Majdnem egy éve nem futottam 25 öt, de nagyon jól ment. S bár lendületes iram volt, mégis sajnos egész múlt héten éreztem a hatását, fáradt volt a lábam.

Az időjárás kedvezően alakult a versenyre, 13-14 fok volt és szélcsend. A reggeli mérlegelésnél +1,8 kg voltam az ideálishoz képest, ez most alapozáskor még belefér. 50 percnyi bemelegítés után beálltam a rajthoz.

Az első kilométer 3:55 körüli volt és sajnos nem esett olyan könnyedén, mint Harasztiban. Igyekeztem tartani az iramot, de 2 km után (7:55)már nagyon kapkodtam a levegőt. Fel is merült bennem, hogy ebből fejreállás lesz, de gondoltam rég volt már ilyen is, bevállalom.


Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Vivicitta – 10 km

Múlt vasárnap klassz futóidőt kaptunk a Vivicittára, ahol a 10 km-es távon álltam rajthoz. A reggeli mérlegelésnél a testsúlyom 40 dekával volt az ideális alatt.

Pihenten érkeztem a versenyre, tét nélküli nyugalommal. Egy pici drukk sem volt bennem, hiszem továbbra is pályaversenyekre készülök, de most ezek az utcai versenyek segítenek az alapozásban.

Nagyon jó állapotban vagyok, többnyire remekül mennek az edzések és úgy is éreztem, hogy most simán meglesz az a 40 perc, amit tavaly év végén “üldöztem”, de csak felülről sikerült súrolnom. Sem 2018-ban, sem 2017-ben nem sikerült megfutnom versenyen a 40 perces időt, így volt bennem már egy kis hiányérzet. (2016-ban a Komárom-Komárnón 39:59-et és a Spar-on 39:43-at futottam)

A richtofitos pakolással jól sikerült a bemelegítés is és 13 órakor elrajtoltunk. A 40 perces időt csak a három hídfelfutás hátráltatta, az enyhe szél nem zavart. (bár érzésre olyan volt, mintha egy picit mindig szembe fújt volna)

Rögtön az első kilométeren a Margit-hídra futottunk fel a szigetről és nem fogtam vissza magam. Nagyon kapkodtam a végén a levegőt, de sikerült pár másodperccel 4 percen belül tartani az első kilométert.

A következő kilométeren visszafogottan futottam le a hídról a budai felső rakpartra vezető lejtőn. A pulzusom helyre is állt és a síkon felvettem a picivel 4 percen belüli utazósebességet.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Várpalota 10 km

A reggeli mérlegelésnél 10 dekával voltam több az általam ideálisnak vélt versenysúlytól. A balesetem után szépen lassan ment lefelé a súlyom. Az utolsó két hétben a szokásos ebéd utáni kávé utáni sportszeletről is lemondtam, így hajszál híján elértem az áhított versenysúlyt.

Nagyon jó állapotban voltam, az időjárásra sem lehetett panasz, kellemes 13 fok körül volt a bemelegítésnél. Minden körülmény kedvezett, hogy két év után újra 40 percen belül fussam a 10.000 métert.

Madaras Pista bácsival elindultunk a pályán melegíteni. Az első kilométer végig lejtett. A Várpalotát elkerülő út feletti felüljárót oda és visszafelé is meg kell majd futni, ami kb. 2-3 emelet magasság. Persze a hideg zuhany, akkor ért amikor a felüljáró tetején voltunk (kb. 1 km nél) és lenéztem a pályára. Kb. 12-13 emeletnyi lejtő tárult elém, ami majd visszafelé lesz nagyon durva.

Osztottam, szoroztam. Arra jutottam, hogy ha itt megfutom a 40 percet, akkor pályán 38:30 ra is képes leszek. Nem voltam csalódott, titkon reméltem, hogy sikerülni fog még így is. Nagyon jó erőben voltam. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Spar 10 km – Az első próbatétel

A reggeli mérlegelés 80 dekával mutatott már csak többet az ideális versenysúlyomnál. A súlyomnak szombatra már rendben kellett volna lennie, de sajnos elrontottam, mert a kelleténél több szénhidrátot vittem be egész héten. De ez azért nem akkora dráma.

A verseny hetét kissé fáradtan kezdtem, eléggé merev is voltam. A keddi résztávot nem is tudtam a terveknek megfelelően megcsinálni, egyszerűen nem ment. Fene tudja, hogy a keményre sikerült előző hét miatt vagy valami vírus volt-e bennem.

A verseny napján pihentnek éreztem magam, jól sikerült a bemelegítés is, baromi laza voltam. Úgy éreztem, és úgy is álltam neki, hogy meglesz a 40 perc. Nyugodt voltam, semmi feszültség nem volt bennem. Picit szokatlan volt a 15:45 ös rajt, és a 23-24 fokos meleg, hiszen egész héten a reggeli 6-8 fokhoz szoktam.

Anikóval azt beszéltük meg, hogy az eleje ne legyen 4 perces iramon belül, inkább majd a táv második felét nyomjam. Az első 2-300 méteren vitt a tömeg, aztán a mezőny szélére mentem és felvettem érzésre a 4-4:02 közötti tempót. 3:58 lett az első ezer és a 2 km 8:01.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….