Senior fedett pályás OB

A verseny előtti utolsó négy hét szinte tökéletesre sikerült. Az edzések jól mentek, a szlovák bajnokság után kezdtem ismét jól érezni magam az edzéseken és hétről-hétre sikerült javulást mutatnom.

Az egyesületemmel, a veszprémi SVSE-vel egy csapatot is összehoztunk a 4×200 méteres vegyes váltóra, amely számomra egy teljesen új, és izgalmas versenyszámnak ígérkezett. Kedden még volt egy utolsó erős 500 méteres edzésem, amit nagy meglepetésemre a tervezett 85 helyett 83 másodpercre futottam. Ezek tudatában nagy izgalommal vártam a szombati OB-t.

A reggeli mérlegelésnél a mérleg plusz egy kilót mutatott a tervezett ideális testsúlyhoz képest. Sajnos az utolsó két éjszaka összesen kb. 8 órát sikerült csak aludnom, de (nem a versenyizgalom miatt) pihent, laza izomzattal, kissé kóvályogva érkeztem a versenyre. Rengeteg ismerős volt a nevezésnél, nagyon klassz volt a hangulat, és az izgalmak pattanásig feszültek.

Megérkeztek a veszprémi csapattársak is, összeismerkedtünk, és fél óra után olyan volt, mintha már évek óta ismernénk egymást. Megkaptam a csapatpólót és a richtofitos „pakolás” után elvonultam melegíteni a 800 méterre.

A létesítmény körül futottam egy kört, ami kb. 3 km. Félúton szembe futott Kárász Zaki (800 méterre melegített ő is, de ő 2 perc körül tud), akivel pacsiztunk, de egyikünknek sem fordult meg a fejében, hogy együtt kéne folytatnunk a melegítést. Mindenki melegített szépen a saját „szertartása” szerint.

A szervezés remek volt, minden pörgött, minden pontos volt, így 3 perccel a kiírt rajtidő előtt nagyon laza, pihent izomzattal vártam a kezdést. A második futamba osztottak be. Ismét nem a dobogós helyek foglalkoztattak, hanem az, hogy végre egy jó versenyben megközelítsem a tavalyi 2:19,4-es, az osztrák bajnokságban elért legjobb eredményemet.

Csak egy ember ismertem a korosztályból Pásztor Attilát, aki a VB-re készül és ő sokkal jobb nálam, a többieket nem ismertem. Viszont a futamomba osztották be az örök ifjú Gajdos Tamást is, aki évente több sportágban is 8-10 országos bajnoki, meg még egy zsák nemzetközi érmet zsebel be.

A reggeli mérlegelésnél plusz egy kilót mutatott a mérleg az ideális testsúlyomhoz képest.

A tervem az volt, hogy 68-as négyszázzal kezdek és majd erre fogok egy nagyot szenvedve berepülni a célba. Így terveztem sorban a kétszázakat: 34-34-36-36. (Azzal a reménnyel, hogy a 36-ok 35-ök lehetnek)

Órát nem vittem, mert a falra szerelt digitális órát minden kör végén látni lehetett.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….