A múlt heti verseny után kétszer is lementem a pályára egy kicsit résztávozni. Nem ment túl jól, szokni kell még, de adott némi motivációt. Szeptember 18-án a dunaharaszti 7 km-es versenyen már szerettem volna 4:15-ös átlagon belül futni még akkor is ha eléggé hullámos a pálya.

Jól ment a bemelegítés, elég nagy szél volt, de a rajt időpontjára a levegő 13 fok körül volt, ami  teljesen ideális egy jó futáshoz. Most is saját tempót mentem, talán érzésre picit óvatosabban is kezdtem, de az első km 4:05 volt és inkább emelkedett a pálya, így picit csökkentettem az iramot.

A lejtőkön meglódultam, de az emelkedőkön lassultam a folyamatosan hullámzó pályán. Jól éreztem magam, de tartogattam az utolsó 1-2 kilométerre még némi puskaport. Csak annyit láttam az órán, hogy kb. 4:15 lehet az átlag, de aztán jött a vége. 

Az utolsó 1,5 km-en meglódultam, elkezdtem menni egy kb 70-80 méterre futó srác után, aki egyre lassult. 300 méterrel a vége előtt beértem, nem is jött velem. Kicsit nyomtam még a végét, aztán beértem.

Elég sokan futottak előttem, ezért nem tudtam hányadik vagyok, mert ugyan ezen a kb. hét kilométeres körön futottak és két és a három körösök is. A levezetés végén már hirdették is az eredményt. Absz. harmadik, a 40+ korosztályban pedig első lettem 4:13-as átlaggal.

A jövő hétvégén a hegyet már teljesen a pálya váltja fel, és a hétvégén NATO futás lesz 10 km-en.