2018. április hónap bejegyzései

Miklósi futónap 2018

Közzétéve Szerző:
1

A múlt hétvégén harmadik alkalommal rendezték meg a miklósi futónapot. Az önkormányzat idén is gazdag befutócsomaggal és díjakkal várta a futókat. A félmaratonisták helyezettjei tévével, illetve kerékpárral térhettek haza, de a 8 km dobogósai is szép csomaggal térhettek haza:

A héten elég sokáig éreztem még a Vivicitta félmaraton miatti fáradságot, csütörtökön nem is tudtam rendesen megcsinálni a résztávos edzést, de a verseny napjára nagyjából rendben voltam, leszámítva egy kis másnaposságot. Számítva ezekre a 8 km-es távra neveztem.

A melegítés rendben volt, a lábaim klasszul kilazultak. Együtt indult a félmaraton és a 8 kilométeresek mezőnye. 8 kilométeren indult Kedves Roli is, így az első hely sorsa már eldőlt. A rajtot követően elég sokan bekezdtek, nekem nagyjából sikerült a tervezett tempónak megfelelően futni, az első kilométer 3:56 volt és kb. a 10. helyen futottam. Azt viszont nem tudtam, hogy közülük hányan futnak félmaratont és ki fut 8 km-t. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Vivicitta félmaraton 2018

Közzétéve Szerző:
1

A rajtszám átvételnél (csütörtökön) én álltam a legtöbbet sorban, mert nem találták a rajtszámomat. Kiderült, hogy tévedésből a Wizz air félmaraton (szeptemberi) nevezésemet nyomtattam ki. Eltelt 10 perc mire a BSi munkatársa rájött, hol rontottam el. 🙂

A verseny előtti este jeleztem Anikónak, hogy minden tökéletes, remek állapotban vagyok.

A fenekemben elmúlt az a reumaszerű izomgyulladás, amit két hete állapítottak meg. A doki mondta, hogy pihenjek, ne fussak most, de ezt elengedtem a fülem mellett. Egy Zadex nevű nem szteroid gyulladáscsökkentő tablettát szedtem tíz napig, az utolsót a verseny napján reggel vettem be.

A lábaim tökéletesen lazák voltak már a szombati átmozgatáson is, és még másfél óra jógával rányújtottam. Nagyon reméltem, hogy ha így gyógyultan fogok futni, nem fog megtörténni az, ami a korábbi versenyeken, hogy „leszabályoz” a lábam és lelassulok.

Amíg más a szombat délutánt a napsütésben a szabadban töltötte, addig én a szobában feküdtem, pihentem és megnéztem két filmet: a maraton 2 óra alatt című filmet és az ultrát. Kellően felspannoltam magam. Naplementekor kiültettem a paradicsompalántákat.

Az Árpád híd budai hídfőjének közelében parkoltam le, ahonnan a rajt kb. 3 km-re volt, ez így tökéletes volt a bemelegítéshez. Kellemes, felhős, hűvös idő volt 15 fok körüli
hőmérséklettel. 25 fokot jósoltak, szerencsére ez nem jött be, 18-20 fokig kúszhatott fel a hőmérséklet érzésre a verseny közben és nem okozott kellemetlenséget. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Az ezredik ezer méter

Közzétéve Szerző:
Válasz

A tegnapi edzésen átfutottam az idei ezredik kilométeremen. A szám természetesen csak egy statisztikai adat, különösebb jelentősége nincs, hiszen a célok között soha nem szerepel az adott évben gyűjtendő kilométer szám. Minden esetre szerencsésnek érzem magam, hogy idén tudok rendesen készülni. Kis érdekesség, hogy 2017-ben – a sérülésem miatt – összesen nem futottam ennyi kilométert. (823 km)

Ezt a jubileumot a Vivicitta előtt egy utolsó résztávval „ünnepeltem”: 2×2000 m/ 2 perc pihenővel 7:40-re. Remélem a versenyig már nem változik semmi, mert nagyon jól érzem magam.

Márciusi összefoglaló

Közzétéve Szerző:
Válasz

A március egy rendkívül pozitív hónap volt számomra. 326 km-t futottam összesen, ami az elmúlt 10 év új márciusi kilométer csúcsa lett. Természetesen nem készülünk tudatosan kilométercsúcsok döntésére, ezt csak utólag a statisztikáim mutatják. Pozitív a hónap annak ellenére, hogy a két edzőverseny egyike sem ment jól, (Pécs-Harkány, Öböl félmaraton) aminek az oka izomgyulladás volt a túlterheléstől, amire már szedem a gyógyszert.

A hónap második felében elkezdtük a komolyabb résztávokat, így most szépen lassan „pörögnek” át a felhalmozott kilométerek az egyre gyorsabb tempókba. Egyre jobban élvezem ezeket az edzéseket és hétről-hétre látványos a fejlődés, és ez, ad az edzéseknek némi izgalmat is. Továbbra sem kell meghalnom a résztávos edzéseken, valahol mindig a határon futok, ahol még „nem jön el a zsibbadás”.

A súlyomat tekintve is jól alakult a hónap, mert elértem az ideális versenysúlyomat, amiből már nem szeretnék veszíteni, bár egy-két kiló még le fog menni a felső test izomzatából, mert elkezdtem csökkenteni a testsúly kilogrammonkénti fehérjebevitelt 2 g-ról 1,5 grammra. Mindez azt is jelenti, hogy sikerült az étkezésemet is a jó irányba terelni és tartani magam az előírt, helyes sporttáplálkozáshoz. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →