Múlt kedden és vasárnap sikerrel teljesítettem mindkét számot. A következő néhány posztban részletes leírom mi minden történt ezalatt az öt nap alatt és persze előtte. Nem volt sok időm posztolni és most is éppen videót szerkesztek, fotókat szortírozok és posztokat írok, de holnap már lesz is kint valami 🙂
2014. március hónap bejegyzései
Megvolt a főpróba a VB-re: a fejreállás!
Kedden reggel 9-kor lesz a mezei 8 km-es, első VB fellépésem. Vasárnap pedig szintén 9-kor a félmaratoni futás a Városligetben. Hétfőn már csak egy átmozgató edzés van hátra és 19:30-kor kezdődik a megnyitórendezvény a SYMA-ban, másnap reggel pedig a futam.
Szombaton Kecskeméten rendeztek egy 5.250 méteres pályán egy versenyt. Nekem most egy kör volt előírva és a cél, a fejreállás volt. Pista bácsi azt kérte, hogy tegyem oda magam, ne tököljek, nem számít az idő csak kezdjem el férfi módjára és menjek, mint a marha, ahogy tudok. Lehet zsibbadni, savasodni, fejreállni. Így is lett.
A főpróbát az étkezéssel kezdtem. Ugyanazt ettem, amit a verseny előtt fogok, ugyan annyi idővel előtte és ugyanazt a mennyiséget. Úgy melegítettem, ahogy kedden fogok. Minden tökéletes volt. Jók voltak az izmaim és a gyomrommal sem volt semmi baj.
A rajtot követően azt hittem az edzői utasítás ellen vagyok. Könnyed, jóleső iramban indultam és kapásból kb. 15-en futottak előttem. Többségük fele akkora volt, mint én, – gyorsan kezdő fiatalok – ezért gondoltam, hogy nem biztos, hogy lassú ez a tempó.
300 méter után már nem távolodtak az előttem futók, kezdtem feljebb menni. Vitt a lábam szépen. 600 méternél éreztem végre, hogy jó a tempó és 1000 méternél már csak hárman voltak előttem. Ekkor megnéztem az órát: 3:35-ös volt az ezer. Bravó! Gyorsabb, mint az OB-n 3000-en. Nem éreztem ennyinek, 3:45-re gondoltam. (azóta gyorsultam)
Ketten előttem tartották ezt az iramot és távolodtak, nekem meg kezdtek fáradni a lábaim. 1500 méternél már éreztem, hogy azt teszem, amit kértek tőlem. 2000 m 7:25, hat másodperccel rosszabb, mint az OB-n a 3000 méter közben. Aztán végem volt. 3,5 km után már elég motiválatlanul futottam. Körülöttem senki nem volt, nem volt kivel meccselni. A célkitűzést teljesítve végigmentem.
Nem vagyok elégedetlen. Megcsináltam a tervet és mentem egy 19:36-os időt, amelynél csak 2005-ben futottam jobbat.
A VB terv 8 km-en a 32 perces idő teljesítése, ami mezein azért nehezebb lesz, mint aszfalton. Elég szögletes kanyarok lesznek, többször kell újra elindulni és egy dombot is betettek a körbe, de úgy érzem minden rendben, és felkészülten várom a keddet! 🙂
Elindult a 7. Balaton Szupermaraton!
Egy rövid összefoglaló és esélylatolgatás kint a futóblogon.
A tavalyi egyéni győztes Steib Péter befutója:
Újra orvosnál
Az OB előtt három nappal 15×200-at futottam és a 11. környékén éreztem valami furcsát a bal térdemben. Féltem, hogy ez a sérülés jele, de ment a futás fájdalom nélkül és a verseny is. Viszont ha nem futok, akkor bizonyos mozdulatoknál érzem azt a pontot és hétfőre már ki is tudtam tapintani.
Azonnal elmentem egykori sportorvosunk (térdspecialista) körzeti rendelőjébe Csepelre. Az öreg szaki, néhány mozgatás és nyomkodás után azonnal mondta mi a dörgés.
Azt mondta, hogy a szalagtapadásnál lehet egy kis csonthártyagyulladás, de egyébként minden rendben van és nyugodtan terhelhetem tovább a térdem.
Egyelőre nem hátráltat az edzésekben és már csak két erősebb nap van hátra.
Senior Fedettpályás OB 3000 méter – A VB kapujában
Egy könnyű héten vagyok túl. Szombatig elsősorban a regenerálódáson volt a hangsúly. Kedd este a ráckevei gyógyfürdőben lazultam és csütörtökön Feri bácsi gyúrt le. Elég sok kis összeugrott izomcsomót kellett kimasszíroznia. Nagyon frissnek éreztem utána magam. Pihenten érkeztem a mai, szombati senior fedettpályás OB 3000 méteres versenyére.
Ez a verseny a VB felkészülés egyik fontos állomása volt. Kiváncsi voltam, hogy mit tudok kisajtolni magamból, ha végre maxra futom ezt a távot. A terv a 11:15 volt, tehát a 3:45-ös iram. Mivel hétről-hétre erősebbnek érzem magam, úgy éreztem, hogy ez biztos menni fog.
A nagy vihar érkezését pont a délutáni órákra jósolták, és mivel tudtam, hogy kint fogok melegíteni, ezért két váltás futószerkót vittem. 45 perccel a rajt előtt kezdtünk melegíteni. Eső még nem volt, csak viharos szél 14 óra után. A bemelegítő 3 km-en szokás szerint merev voltam, de a gimnasztika és a négy kint végzett fokozó futás feldobtak, és szépen kilazultam.
Bent folytattam még egy kis nyújtással és a szögesben futottam még 6-8 db fokozót. Aztán megszólalt a hangszóró és hívtak minket a rajthoz. A szöges fűzőjét triplára kötöttem. 25 éve nem versenyeztem szögesben és fedettpályán még soha, tehát az egyéni csúcs biztos volt. 😉 Kissé feszülten álltam a rajthoz, izgultam. (elől jobbról a második, piros gatyában)
15 kör várt ránk. Eldördült a startpisztoly és következett a helyezkedés. 15-en rajtoltunk a szűk pályán. Igyekeztem az első kanyart meglökni, hogy a pálya belső részére kerülhessek. 5-6. helyre álltam be és az első kör végén már a 4. helyen voltam. Nagyon jól mentem, a lábaim tökéletesen bemelegedve, nem is éreztem, hogy futok. Vigyáznom kellett, mert magamhoz képest gyors voltam, és benne volt, hogy elfutom az elejét.
Az első ezer méternél a harmadik helyen futottam (3:37). Féltem az idő láttán, hogy ezt az iramot nem fogom végigbírni. A kétezer méter 7:19 volt. Élveztem a futást. A 13. körben kezdtek elnehezedni a lábaim, de nem lassultam. Nem érzékeltem a külvilágot, nem néztem hátra, nem tudtam vannak-e a nyomomban. Az utolsó kétszázon még minden erőmet összeszedtem és végül harmadiknak futottam be 11:00,89-el. (februárban 11:40-et futottam edzésen)
Kata lányom rögzítette a befutómat:
Nagyon boldog vagyok, hogy így sikerült, és ez a nap megint nagyon sok erőt adott a továbbiakhoz, a VB tervek megvalósításához. A végén kiderült, hogy a korosztályomat megnyertem, így még dobogóra is állhattam. (A korosztály legjobbjai nem voltak itt, ők ennél az időnél két perccel jobbat is tudnak)
Ebben a hónapban egyébként három bókot is kaptam. A feleségemtől kettőt és Feri bácsitól egyet:
„Onnan látszik, hogy fogysz, hogy ráncosodsz”; „Azért látszik a hasizmod, mert eltűnt róla a zsír” ; „Egész jó lett a mozgásod”
Kitalálható melyiket ki mondta 😉
Nem lesz új versenycipőm a VB-re
Az Asics stabil versenycipőit csak április elejétől lehet kapni, a régi készletek pedig már szépen lefogytak. A Nike LunarElit 2 modell jöhetett volna még szóba, de abból is már csak 44-es méretet találtam.
Teszek még egy utolsó kísérletet ezen a hétvégén, de sok reményt már nem fűzök a dologhoz. De nincs okom a kesergésre. Az újabb structure 16-omban még csak 300 km van. Teljesen jó lesz, de meglátjuk mit hoz még a hétvége.
Sportorvosi vizsgálaton
Január második felében felhívtam a sportkórházat és jeleztem, hogy szeretnék sportorvosit csináltatni. Megdöbbenésemre a mai napra kaptam egy időpontot (6 héttel későbbre) 12:30-ra. A kedves hölgy a telefonban jelezte, hogy ha egy hónapnál nem régebbi vér, vizelet és EKG leletekkel érkezem, és ha minden negatív, akkor azonnal le is pecsételik a kékkönyvemet és készen is vagyunk. És nem kell már visszajönnöm.
A körzeti orvoshoz készültem, de aztán elmaradt a dolog. Az időpontra beállított okostelefon tegnap jelezte nekem a mai időpontot. 12:25-kor érkeztem a kartonozóba. Vittem olvasnivalót magammal, a legrosszabbra számítottam.
A gyors TAJ kártyás bejelentkezés után 12:30-kor ott álltam a doki rendelője előtt. A folyosón rengetegen várakoztak, nem érdekelt, nekem időpontom van. 12:31-kor be is hívtak. A doki sehol. A nővér adott egy papírt, amivel elküldött 3 ajtóval arrébb a vérvételre. Be kellett dobnom a kis papírt az ajtón található kis postaládába. Öt perc múlva be is hívtak. A vért hamar levették, és egy kis 1,5 decis műanyag poharat adtak a vizeletnek és útbaigazítottak a közeli WC-hez.
Már előre láttam, ahogy jövök ki a vécéből és mindenki engem néz, hogy a vizelettel a kezemben ott sétálgatok, de nem így történt. Állítólag régi dolog ez már. A vécében van egy polc, ahová le kell tenni a vizelettel megtöltött kis műanyag pohárkát, amelyre korábban már rányomtatták a nevünket.
Gyerekkoromban emlékszem a csepeli SZTK-ra. Ott fél literes üvegpoharat adtak és a vécéből ki kellett menni a folyosóra és az egyik ablaknál pedig leadni az anyagot. Úgy kellett dugdosni a poharat a pásztázó tekintetektől. A hülyébbek teljesen telepisilték a fél literes üvegpoharat, azt hitték úgy a helyes. 🙂
Visszamentem az orvos szobája elé. Szemben az EKG szobából behívtak és pár perc alatt kész volt az EKG is. Visszamentem a nővérkéhez, aki azt mondta, hogy péntekre készülnek el a leletek és akkor jöhetek a pecsétért. Kedvesen informált, hogy ha nem akarok pénteken sokat várni, akkor 8 és fél 9 között jöjjek.
12:58-kor már az autóm felé sétáltam. Ugyan sokan voltak a folyosón, de az egész nagyon kultúrált volt. Egy emeleten, szinte egymás mellett volt minden. Nem kellett más épületbe, emeletre átmenni. Minden egy helyen!
Teljesen elégedett vagyok az udvarias kiszolgálással. Tetszett, jövőre is idejövök. 😉
update:
Péntekre elkészültek a leletek. Minden rendben. A koleszterinem szokás szerint alacsonyabb az alsó határértéknél. Rövid, ingyenes vizsgálat után megkaptam a pecsétet:
Készen állok
A múlt hét volt az utolsó teljes erős hetem. A szokásos heti hat futásból két erős résztávos edzés volt a pályán, és hétvégén pedig ismét egy 10 km felmérő volt a harmadik erős napom.
Nagyon jól sikerült a hetem, mindhárom nap nagyon jót mentem magamhoz képest. 9 éve futottam ilyen időket és tempót. 15×400 méteres edzést 25 éve csináltam utoljára. Talán 6-7 éve futottam, de a 10-12. után leálltam. Most simán végigment, az előírt egyenletes tempóban 200 m dzsoggal. Ismét fáradtan, de továbbra is elszántan érkeztem hétvégi felmérőmre.
Vácon, a Zöldgömb rendezett futóversenyt és ott szerepelt a negyedmaratoni táv. A Duna partján a kerékpárúton futottunk, együtt a félmaratonistákkal (2 kör) és a maratonistákkal (4 kör). A tervem a 4 perces tempó volt, amolyan főpróba a VB-re.
Az 5 km-es részidőm 19:58 volt, jól ment a futás. Ismét erősnek éreztem magam, de a lábam fáradt volt. Visszafelé az egyhe szél megzavart és lassabbak voltak a kilik, de így is örülök a 40:53-as 10 km-es időnek. A negyedmaraton vége 42:42 lett. A korosztályomban első lettem, kivételesen csak három fiatal előzött meg.
Jó volt találkozni a régi triatlonos társakkal Kremmer Zolival és Nedelka Józsival. Ők sokkal erősebb szinten és nagyon jó formában vannak. Ők is jönnek a VB-re.
Most viszont ki kell pihennem a nehéz heteket. Egy könnyebb hét következik, egy kicsit más jellegű edzésekkel és már csak 3-4 erős futás van hátra a VB-ig.
Most hétvégén, szombaton viszont biztosan egyéni csúcsot futok. Beneveztem a fedettpályás Senior OB-re 3000 méterre. Soha nem versenyeztem még fedettpályán, így biztos fedettpályás egyéni csúcs lesz az eredmény. Nincs tét, csak jól ki akarom futni magam. A pályával jó haverok vagyunk már, mert februárban heti kétszer itt edzettem.
A sérüléseket eddig megúsztam, remélem erre a kis időre már nem is jön, de ez mindig benne van a levegőben. Úgy érzem készen állok a kitűzött célok teljesítésére.
Az étrendváltás – Tapasztalatok két hónap után
Egy futóblogos posztban is megírtam, hogy a komolyan készülök a március végi Senior VB-re. Január 1-jétől a felkészülés szerves része lett az új, egészséges étrend. Soha nem mélyedtem el a táplálkozástudományban és fogalmam sem volt, mi fán terem az egészséges táplálkozás. Mivel a téma mélységében nem is érdekel, ezért egy sporttáplálkozás-szakértő tanácsát kértem.
Kiváncsi voltam, hogy az egészséges étkezés hogyan járul hozzá a teljesítménynövekedéshez, ha egyáltalán hozzájárul. Érdekelt, fogok-e menet közben érezni valamit. Hogyan változik meg a testem? Jobban érzem-e magam? Megéri-e egyáltalán lemondani a finom falatokról egy versenyért? Nos, ezekre a kérdésekre kerestem és keresem a válaszokat.
Egy személyes konzultációt követően meg is kaptam az étlapot. Fontos figyelmeztetés: ez egy rám szabott étlap, figyelembe véve a testsúlyomat, azt, hogy mire vagyok allergiás, a vércsoportomat, a napi futott kilométereket, valamint a kiegészítő edzéseket, stb.
Íme egy napi „étlap” és a hozzá tartozó információk:
- kb. 2000 kcal-ra van szükségem, napi ötszöri étkezéssel, 40% körüli szénhidrát tartalommal és testsúlykilogrammonként 2g fehérje bevitellel
- a 2000 kcal grammosítva 140-150 g fehérje (kb. 600 kcal), a maradék pedig kb. 160 g szénhidrát (kb. 650 kcal) és 83 g zsír
- 5 db tojás fehérje, egy az ötből lehet sárgája is, lehet sütni és főzni is
- 200 g csirkemell filé (marha vagy borjú is lehet)
- 150 g rizs vagy 200 g krumpli vagy 100 g teljes kiőrlésű kenyér
- 25 g zabpehely
- 10 dkg paradicsom
- 1 banán
- 5 dkg dió és 1 alma, 5-6 dkg tökmag és egy körte vagy alma (vagy-vagy)
- 5 dkg sovány sajt – 2 kicsi joghurt (nem szükséges, hogy light legyen)
- 16:00 után már nincs gyümölcsevés, viszont az utolsó kaja időpontja elalvás előtt kb. 2-3 órával
- hétvégén tészta is mehet, de ne tejszínes, hanem húsos-paradicsomos-bazsalikomos-pestos
- ISS Pack vitaminkiegészítőt lehet szedni (szedem)
Mátrai kalandok 2. rész – A halálfélelem
Ahogy az első részben írtam, a két ünnep között a családdal a Mátrában töltöttünk egy hosszú hétvégét. A tereptúra után bevetettük magunkat a wellnessbe és lazítottunk egy kicsit.
A fürdőzés végén szóltam a lányoknak, hogy felmegyek előre a szobába zuhanyozni, hogy ne kelljen annyit várni egymásra. Éhes voltam már, és vacsoraidő volt.
Két kétágyas, egymásba nyitható szobánk volt. A szoba kártyával nyílt. A kártyát az ajtó nyitás után a falon található résbe kellett dugni. Csak így aktiválható a szoba teljes világítása. Beraktam a kártyát, ledobtam a köntöst és azonnal a zuhanyzóba mentem.
Kicsit engedtem még magamra a jó meleg vizet, aztán bedörzsöltem a hajsamponnal a fejemet. Ekkor elment a világítás. Csukva volt a szemem, hogy ne csípjen a sampon, de mégis éreztem, hogy elsötétült minden. Nem tudtam mi történik, hangokat nem hallottam, de megijedtem.
Felnyúltam a zuhanyfülke tetejére tett törölközőmért és megtöröltem a szemem, hogy ki tudjam nyitni. Kilépve a fürdőszobából láttam, hogy a két szobát összekötő ajtó résnyire nyitva van. (ez amikor még felmentem csukva volt) Az éjszakai biztonsági fény halványan világított a fali kártyatartón. Láttam, hogy nincs benne a kártya. Egyértelmű volt, hogy nem a családom érkezett meg. Ekkor már az egekben volt a pulzusom.
Abban a pillanatban biztos voltam benne, hogy idegen ember lehet bent és bármikor leüthet. „Van itt valaki?” kérdeztem a sötétben. Eközben reflexszerűen hasznosítottam az akciófilmekből tanultakat.
Háttal álltam a szomszéd szoba falának, arccal a fürdőszoba ajtó felé. Bal karral támasztottam a két szobát összekötő ajtót, – hogy ne tudják rámvágni – és jobbról kinyitottam a bejárati ajtót, hogy teljes legyen a fedezék és legyen menekülési útvonal. A bejárati ajtó takarta a meztelenségem. „Haló van itt valaki?” – kérdeztem másodszor. Halálfélelmem volt. Vártam, hogy esetleg kintről benéz valami megmentő féle kigyúrt szállóvendég.
Bent volt a szobában a laptopom, és a telefonom. Készpénzt nem tartok sokat magamnál, így mást nem lophatnak el tőlem. Mire ez a pár dolog végigfutott bennem, kuncogást hallottam a másik szobából. A lányaim… Nem tudták tovább tartani a nevetést.
Végül a másik szobában felkapcsolták a villanyt és nagy hahótázásba törtek ki, hogy megijesztettek. Becsuktam a bejárati ajtót és átjöttek. Aztán még le is csesztek, hogy nem vagyok normális, hogy meztelenül, és samponos fejjel állok az előszobában. Se köpni, se nyelni nem tudtam, de percekkel később már együtt nevettünk a csínytevésen.
Utólag átgondolva a dolgot, nem lehet olyan hülye egy rabló, hogy miközben a szállóvendég zuhanyzik, lekapcsolja a világítást, és elbújik a szobában, várva, hogy az áldozat kijöjjön a zuhanyfülkéből. Hacsak nem rablógyilkos. A rabló csendben bemegy, felkapja ami kell neki és lelép. Abban a stresszhelyzetben ezt nem tudtam felmérni.
Nagy pohár vörösbort kértem a vacsorához.