A jól sikerült veszprémi verseny után a múlt hetem már stresszmentesen, a teljes nyugalom jegyében telt. Maximálisan ki tudtam kapcsolni és a szabadidőmben csak a futásra koncentráltam.
Azt hittem a verseny hetében már pihenünk, lazulunk, de Anikó (edzőbá) keddre még 10 db 300 métert írt 1 percre, egy perc pihenővel. (info: 6 km futás, gimnasztika 10×100 a bemelegítés és utána levezető futás van, így azért 12 km összejött aznapra) Ez sikerült is 59-es átlagra, de ez nekem nem egy felrázó, laza edzés volt. Ezután már csak könnyű futások voltak. Pénteken Szekeres Feri bácsinál voltam gyúratni és utána még lazultam egyet a ráckevei gyógyvízben. Szombaton 5-6 km-rel átmozgattam és egész nap pihentem.
A verseny napján fél nyolckor óra nélkül, magamtól ébredtem, közel 9 órát aludtam. A kis zabpelyhes fehérjés banánturmix reggeli után elindultam és az oktogon környékén parkoltam le. Innen kb. 4 km a Vérmező, a rajt helye, amely azért is praktikus helyszín, mert futás után nem úszhatom meg ide vissza a levezetést. (kb.1,5km) Egy órával a rajt előtt Richtofittal és lóbalzsammal alaposan bekrémeztem magam és 45 perccel a rajt előtt elindultam a bemelegítő futásra.
Melegítés közben kicsit előjött bennem az előző év, amikor elég gyengére sikerült a szervezés. Tavalyi posztomban elvarázsolt futóverseny címmel írtam róla. De idén minden klappolt, nem volt sor a melegítőruha leadásánál, pontos volt a rajt, nem sétált keresztbe a pályán turistacsoport, stb…
Anikó annyit mondott útravalóul, hogy figyeljek nehogy elfussam az elejét és hamar vegyem fel az utazósebességet (4 perces iram), majd 7 km-től azt csinálok, amit akarok. Kemény ez a szabadság így a végére. A melegítés tökéletesre sikerült, nagyon laza voltam, valósággal ki akartam futni a világból.
A képen Merényi Timivel, aki meglehetően szerényen nyilatkozott a verseny előtt az állapotáról és a végére óriási egyéni csúcsot futott (34:56).