Osztrák master’s OB – 1500 méter

Este sátrat vertem egy tóparti kis kempingben, ami maga volt a végtelen nyugalom. Gyönyörű tiszta vízű volt a tó, a partján vadkacsák sétálgattak, kicsit arrébb fiatalok fürdőztek. Nem tudtam betelni vele. Fél tíz körül lefeküdtem, de olyan erős volt a madárcsicsergés, hogy alig tudtam elaludni. (durva nem?) 🙂

Reggel fél nyolc körül ébredtem fel, majd ismét lesétáltam a tó partjára egy 15 percet élvezni a nyugalmat. Leírhatatlan… fiatalodtam 3 hónapot.

Sátorbontás után indultam is a pályára, ahol éppen az 5000 méteres gyaloglók teljes mezőnye együtt rajtolt, itt is nagyon sokan voltak: Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Osztrák master’s OB – 800 méter

A szerdai egyéni csúcs után, két átmozgató edzést követően, ma reggel elindultam St. Pöltenbe az Osztrák nemzeti master’s bajnokságra. Az autó jobb lett, mint új korában, így gond nélkül, szerencsésen megérkeztem a festői szépségű kis városkába. Azonnal lejelentkeztem és mentem is nézni a férfiak 200 méteres futamait.

Nagyon profi a szervezés, a lejelentkezés és a rajtszámátvétel pillanatok alatt zajlott. Kicsit más a hangulata az itteni senior OB-nak, mint otthon. Az eredményhirdetés minden futam után 15 percen belül lezajlott. Sokkal nagyobb az érdeklődés is. Ezen a képen az M35-M40-M45 5000 méteres indulóit láthatjuk rögtön a rajt után. Érdekesség, hogy nyolcan futottak 17:30 on belül és tizenhárman 18 percen belül. A nőknél 16 induló volt ezen a távon és 19:25-tel nyertek.

A férfiak 800 méteres versenyén is összesen 43 induló volt. Én is örültem a nagy létszámú mezőnynek, végre lehet tapadni, versenyezni. A szokásos alapos bemelegítés után időben szólítottak mindenkit a rajtvonalhoz. Az órámat ezúttal levettem, nem éreztem, hogy kétszáz méterenként nézegetnem kéne, és 400 méternél jól látható a digitális órán a pillanatnyi idő. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Két kihagyott verseny – eredmény: egyéni korosztályos csúcs 800 méteren

Zamárdi után Anikóval megbeszéltük, hogy kihagyjuk a múlt hétvégi szekszárdi versenyt. Ugyan az előző két salakos verseny után ezt már rekortán pályán rendezték, de úgy láttuk, hogy ide sem jönnek le a gyorsabb lábú sporttársak, így megint csak az órával fogok tudni versenyezni. Szóval ez a verseny most kimaradt.

Erre a hétre két versenyt terveztünk. Az egyik tegnap volt Veszprémben, az egyesületem, az SVSE szervezésében, ami egy felnőtt verseny (nem senior). Nagy örömömre a gyengébb futamban kaptam lehetőséget a versenyzésre. Hétvégén pedig az Osztrák nemzeti bajnokság lesz St. Pöltenben, ahol szombaton 800 méteren, vasárnap pedig 1500 méteren állok majd rajthoz.

Nagyon vártam a veszprémi versenyt és nem csak azért mert végre egy „erősebb” mezőnyben versenyezhetek, hanem azért is, mert most először lesz ott az edzőm is a pálya szélén amikor versenyzem. Este 8-kor volt a rajt, így bőven volt időm munka után leérni Veszprémbe.

Az M7-esen a 35-ös kőnél autóztam 17 óra körül, amikor óriási füst csapott ki az autóból. Első gondolatom az volt, hogy kigyulladtam, így azonnal félre álltam a leállósávba és leállítottam a kocsit. A füst leállt, és mint kiderült a kipufogóból jött, tűz tehát nem volt.

Az én kedves Pinyó barátom egy órán belül ott volt, hogy a szervizbe vontasson. Hívtam Anikót, hogy nem fogok tudni menni a versenyre, aztán arra, gondoltam, hogy akkor – kocsi nélkül – St. Pöltennek is lőttek. Amíg Pinyó odaért, rossz kedvemben lemondtam magamban az összes heti versenyt, amire gyakorlatilag készültünk az elmúlt két hónapban. Szar kedvem, volt feszült, ideges voltam, de aztán beugrott, hogy majd júliusban is lesz még szlovák és magyar bajnokság is, így tehát nincs semmi veszve.

Este 7-re értünk a csepeli szervizbe, leadtam a kocsit és Pinyó felajánlotta az autóját, hogy használjam addig, amíg az enyémet helyre pofozzák. Ez új reményeket adott. Jött az ötlet, hogy így viszont nem kell sietnem haza, és van időm a Csepel pályán – ismét egyedül – egy felmérőhöz. Igen, gondoltam megfutom a 800 méteres „versenyt” egyedül.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Senior pályaverseny, 800 méter – Zamárdi

A szegedi 800 méteres salakpályás verseny után ez volt a következő – szintén salakos – senior pályaverseny itthon. Három hét után ismét kiéheztem egy kis versenyzésre, bár sajnos Szegeden is csak az idővel versenyeztem. Egész évben időterveket készítek és az órával versenyzem, klassz lenne itt pályán végre versenytársakkal versenyezni és úgy érni el egy klassz időt.

Vlajk Attila – egykori atléta, háromszoros ironman – egyik nap arra ébredt, hogy nagyon szeretne 800 méteren versenyezni. Mivel hasonló a futótudásunk, ennek nagyon megörültem és nem is nagyon kellett csábítgatnom. Pénteken vett egy szögest és szombaton már jött velem Zamárdiba. Örültem, hogy végre van versenytárs.

Féltem a balatoni csúcsforgalomtól, így korán indultunk és már 9 órakor ott voltunk. Érkezés után pályabejárást tartottunk. Nagyon elkeseredtem, mert a sima salakos pálya helyett gyakorlatilag egy mezei futópálya fogadott. Tele volt „gödrökkel”, hullámokkal, olyan volt, mint a lóversenypálya.

A hangulat viszont remek volt, 10 órakor ünnepélyes megnyitóval kezdődött az esemény, még a polgármester is tiszteletét tette a XXI. Dobribán Géza emlékversenyen. A sporttársak nagyon barátságosak, kedvesek voltak, mindenki ismert mindenkit, nagyon baráti volt a hangulat. Tényleg jó érzés volt ott lenni. Az 1500 forintos nevezési díj jelképes, de terülj asztalkám várt bennünket, kávé, szendvicsek, vizek és este még egy vacsora is járt mindenkinek a Paprika csárdában. Egy kattintás ide a folytatáshoz….