Eddig is sokaknak segítettem és segítek a sporttal, a futással kapcsolatban, mégis így a szakmában eltöltött több, mint 30 év után régóta motoszkált már bennem a gondolat, hogy hivatalosan, papíron is edző legyek.

Az álmokat tettek követték és egyszercsak újra bent találtam magam az iskolapadban. A Budapesti Sportszövetségek Uniója évente közel 40 sportágban indít sportedzői szakképzéseket, én természetesen az atlétika edzői szakra jelentkeztem.

Mozgalmas időszakon vagyok túl, szombatonként előadásokra jártam, számos szakkönyvet olvastam el, és nagy lelkesedéssel szívtam magamba az elméleti anyagot. Ez rengeteg időt vett el a megszokott hétköznapi teendőkből. Az oktatási napok mellett még a házi dolgozatok, edzésterv stb. készítés teljesen átírták a mindennapjaimat.

Nyolc modulzáró vizsga, és 240 óra gyakorlatban eltöltött idő volt a feltétele a komplex szakmai vizsgának, ahol gyakorlatban és elméletben is (sportegészségtan, gimnasztika, edzéselmélet) számot kellett adnunk a tudásunkról.

Az utolsó időszak már eléggé stresszes volt számomra, ami az edzésekben is megmutatkozott. Ugyan az utóbbi évek legjobb formájában vagyok, de mégsem sikerült minden edzést maradéktalanul, az előírt időkre teljesítenem. Továbbra is nagyon hálás vagyok Anikónak az erőn felüli munkájáért, türelméért.

A vizsgára felkészülten érkeztem. A sikeres teljesítés nem volt számomra kérdés, de természetesen nagyon izgultam. A gyakorlati vizsgán a hazai középtávfutás utolsó 1500 méteren olimpiai döntőt (1976 montreál) futott nagy mohikánja, Zemen János mester( aki egyébként a gyakorlati felkészítő tanárunk is volt), és az egykori kiváló sprinter atléta Takács Zoltán vizsgáztattak. Közös fotó a mesterrel: