Nem tudni mi okozta a porcleválásomat, erre utaló jel, hirtelen mozdulat, nem volt. Csak a külső szalag húzódása és a terhelésre jelentkező fájdalom volt, amit éreztem. Ez pedig egy tipikus hosszútávfutó sérülés. Mivel a pihentetésre és a gyógytornára sem javultak a tünetek, az orvos egy MR vizsgálatot kért, ami egyértelműen mutatta, hogy a baj valódi oka a térdben egy porc darab leválása.
A futás kiesését az úszással és a kerékpározással elég jó sikerült kompenzálnom. 270 km-t úsztam és közel 3500 km-t bringáztam idén augusztus 25-ig, amikor a Bicskei Egészségügyi Központban az egy napos sebészeten megműtöttek. Ezt is egy nagy kalandnak éltem meg, csak úgy, mint a másfél évvel ezelőtti lágyék sérv műtétemet.
A déilből a vonat menetideje kb. 30 perc Bicske alsóra, onnan pedig szűk 10 perc séta volt a sebészet, így senkitől sem kértem segítséget, hogy levigyen. Annak ellenére, hogy műtét előtt álltam, teljesen nyugodt voltam. Altatnak, nem fáj semmi, csak utána a lábadozás lesz kicsit kellemetlen, de a dolgok mögött ott volt, hogy egy hónap múlva futhatok.
Az egynapos sebészet az intézmény egy modern, szépen felújított szárnyában található. Kedvesen fogadtak, átadtam a leleteimet és bekísértek egy három ágyas szobába. Megkaptuk szóban is a szokásos eligazítást, aztán beadták a nyugtató tablettákat. Nem sokkal később jött a sebész főorvos, mindenkit egyénileg üdvözölt és röviden vázolta kire mi vár. Majd a borotválás után egy tollal berajzolt egy nyilat a műtendő lábra.
