A futóblogon írtam, hogy Timivel, a feleségemmel voltak nyulazásnak keresztelt futásaink. Egyszer túl is járt az eszemen. Az utóbbi időben sajnos ezek a futások rendre elmaradtak.

Ennek részben az volt az oka, hogy Timi elkezdett komolyabban, hosszabb távokat futni, és elhatározta, hogy lefut egy félmaratont. A most hétvégi Vivicittára esett a választása.

Elkísértem a hétvégén az utolsó hosszú edzésére, egy bő 17 km-es körre.

Ezúttal bringával mentem és ettől nagyon boldog volt. Az ő fülében is, és az én fülemben is zene szólt. Így mentünk szépen, közel két órát. Lehet, hogy ez a hosszú házasság titka?

Futtattam aszfalton, mezőn, töltésen.

Jó erőben van. Azt hiszem tökéletesen felkészült, hogy teljesítse a félmaratont. Nyugodt szívvel engedem útjára. Csak arra kértem, hogy ne foglalkozzon az idővel csak jólesően fusson. Én ezúttal szurkoló leszek.

Még le sem futotta, de már egy őszi maratoni futáson töri a fejét. Azt hiszem el kell fenekelnem! Tuti nekem akar bizonyítani! 😉

Hajrá Timi!