Több, mint két éve posztoltam “A” tornatanár c. írásomat. Nem is találkoztam azóta a pályán a köpcös, profi testnevelővel, és még hasonló élményben sem volt részem egészen most péntekig, persze ez most más miatt volt érdekes.
Még nem kezdődött el az iskola, én pedig augusztus 26-án, péntek reggel 10×400-at futottam a Csepel pályán. A bemelegítés után el is kezdtem a résztávot, aztán a harmadik után arra lettem figyelmes, hogy tinédzserek jönnek be a pályára. Egy pillanatra elbizonytalanodtam, hogy itt bizony tornaóra van készülőben, de aztán leesett, hogy ez képtelenség.
Kicsit mérges voltam, mert biztos voltam benne, hogy hamarosan az egyes pályán fognak futni én pedig majd kerülgethetem őket. A negyedik 400 méter után a pihenőben kicsit jobban feltérképeztem a terepet. Kb. 10 lány és 5 fiú lehetett, meglehetősen vegyes kis csapat volt. Voltak jelentős túlsúllyal bíró lányok, de atléta alkatúak is voltak köztük. A lelátón néhány szülő is helyet foglalt, majd megérkezett a tornatanár.
Harmincas, szigorú tekintetű srác volt, többször láttam már a pályán kemény órákat tartani és nagyon határozottan kezdett neki az eligazításnak. Az elejét nem hallottam, de a következő pihenőben már tisztán értettem amit mond:
Bemelegítés után futószámok jönnek: 100 m, 800 m, 2000 méter futás. Ezután átmegyünk a tornaterembe, ahol szekrényugrás, kötélmászás és talajtornából vizsgáztok. Ismertek, a sírással nálam nem értek el semmit, még itt a pótvizsgán sem.
Mi van? Tesiből pótvizsga? Életemben nem hallottam még ilyet, ja, és 15 ember? mit követhettek el év közben?
Fegyelem volt, nyikkanni sem mert senki. Nem sok mindent hallottam ezután, mert folytattam az edzést, de nem jöttek be az egyes pályára, fegyelmezetten melegítettek a tanár utasításai alapján.