Mivel az elmúlt két hétben is alig futottam, – és a gerincgyógyítás miatt több hétig nem is fogok – így a teljes leépülésem már folyamatban van. Most hétfőn hajnalban egy utolsó 6 km-el elbúcsúztam a futástól. Kissé romantikusra sikeredett, de nagy élmény volt.
Ez volt az a 3 km-es szakasz ahol futottam:
Legszívesebben hegyre mentem volna, de végül síkfutás lett belőle. Reggel 7 óra körül a budai rakpart végétől indultam és az északi vasúti összekötő hídon futottam át Pestre. Jó volt a hídon átfutni, a nap szépen sütött, szabadnak éreztem magam, könnyedén, jólesően mentem, töltődtem. Picit éreztem a derekamat.
A pesti oldalon a Váci úti Tesco mögötti részen fordultam és visszafelé gyönyörködtem a körülöttem lévő természeti csodákban. Első hely a használaton kívüli újpesti vasúti megálló volt.