Azt gondoltam, hogy 4 héttel a balesetem után már vígan meg fogom tudni csinálni ezt a túrát, de az utolsó pillanatban sajnos nem éreztem még elég erősnek magam, így végül nyomtam egy pánik gombot és három héttel elhalasztottam. Most hétfőn viszont már a régi erőmmel tudtam nekivágni az útnak.
Túl sok előkészületre nem volt szükség, volt egy korábbi listám miket kell vinni egy bringatúrára, ezeket fél óra alatt össze is dobtam. Hitelkártya volt nálam és összesen 100 EUR-t váltottam (később megosztom a költségeket is). Nem terveztem szálláshelyeket, és napi kilométertervem sem volt. Túrázni akartam, és minél több mindent látni a Duna mentén, és ha elfáradok, akkor a legközelebbi kempingnél megállok. (írhatnám, hogy ha elrúgtam egy követ amerre gurult… megvan? 😉 )
A meteorológia keddre jósolt ugyan szórványosan előforduló záporokat, de ez nem szegte kedvem. Passauba vonattal terveztem menni, de sajnos csak sok átszállással lett volna megoldható, így a busz mellett döntöttem, ami felvesz a Népligetnél este 10-kor és hajnalban 5:05-kor kitesz a bringámmal együtt a Passaui főpályaudvarnál. (és vélhetően aludni is tudok)
A 20:12-es szigethalmi HÉV-vel be is mentem a Közvágóhídig, onnan meg még 2 km tekerés volt a Népliget.
A hálózsákomat felvittem a buszra, és az ablaknál foglaltam helyet, ahol talán kicsit kényelmesebb az alvás. A körülményekhez képest sikerült is kb. 4-5 órát aludnom, de komfortnak nem mondanám. Este 7-től már nem ittam folyadékot, hogy ne kelljen vécére menni és ez be is jött, hajnal 5:10-kor ki is tettek a pályaudvaron, ahol azonnal legurítottam fél liter vizet.
Nem készültem meleg cuccokkal, de itt fáztam, pont kelt fel a nap, de még inkább sötét volt. Jobbnak láttam, ha bemegyek a pályaudvarra melegedni. Ettem is egy finom édes egészségtelen süteményt egy kávéval.