Minden lányos apuka életében eljön az a rémálom, amikor kislánya hazaállít a pattanásos arcú serdülő udavarlójával, aki fülig érő szájjal vigyorog az ajtóban, és köszön, hogy: „Csókolom!”. Rosszabb esetben: „Csókolom, drága apuka!”. A víz kiver! Na neeeeeem, én ezt nem akarom!

Az első találkozásomat a potenciális udvarlóval csakis az atlétikapályán tudom elképzelni. 25 körös versenyre hívom ki, de természetesen a bemelegítést külön csináljuk. Egy pillantásra sem fogom méltatni, még a rajtvonalnál sem. Viszont, ha megelőz, akkor jöhet hozzánk a vasárnapi ebédre!

A lányomat már felkészítettem erre, aki természetesen csak röhög a dolgon. 😉