A rajtszám átvételnél (csütörtökön) én álltam a legtöbbet sorban, mert nem találták a rajtszámomat. Kiderült, hogy tévedésből a Wizz air félmaraton (szeptemberi) nevezésemet nyomtattam ki. Eltelt 10 perc mire a BSi munkatársa rájött, hol rontottam el. 🙂

A verseny előtti este jeleztem Anikónak, hogy minden tökéletes, remek állapotban vagyok.

A fenekemben elmúlt az a reumaszerű izomgyulladás, amit két hete állapítottak meg. A doki mondta, hogy pihenjek, ne fussak most, de ezt elengedtem a fülem mellett. Egy Zadex nevű nem szteroid gyulladáscsökkentő tablettát szedtem tíz napig, az utolsót a verseny napján reggel vettem be.

A lábaim tökéletesen lazák voltak már a szombati átmozgatáson is, és még másfél óra jógával rányújtottam. Nagyon reméltem, hogy ha így gyógyultan fogok futni, nem fog megtörténni az, ami a korábbi versenyeken, hogy „leszabályoz” a lábam és lelassulok.

Amíg más a szombat délutánt a napsütésben a szabadban töltötte, addig én a szobában feküdtem, pihentem és megnéztem két filmet: a maraton 2 óra alatt című filmet és az ultrát. Kellően felspannoltam magam. Naplementekor kiültettem a paradicsompalántákat.

Az Árpád híd budai hídfőjének közelében parkoltam le, ahonnan a rajt kb. 3 km-re volt, ez így tökéletes volt a bemelegítéshez. Kellemes, felhős, hűvös idő volt 15 fok körüli
hőmérséklettel. 25 fokot jósoltak, szerencsére ez nem jött be, 18-20 fokig kúszhatott fel a hőmérséklet érzésre a verseny közben és nem okozott kellemetlenséget. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →