2013 nyarán a XXII. Bakonysárkányi őrület félmaratonon volt életem eddigi legdrágább futóversenye.
Ez a verseny nekem mindig egy túlélőgyakorlat. Az egyik évben Bakonysárkányból indul és Súrban van a befutás, a másik évben pedig fordítva. Tavaly ez utóbbi volt. A forgalmatlan országúton futunk végig, szinte árnyék nélkül, déli 12 órás indulással a nagy melegben. A nyári nyaralások után egy jó visszarázó dolog ez, remek alapot ad az őszi versenyekhez, a szintemelkedés kb. 300 méter. Ha baj van, a jól felszerelt frissítőpontok mellett ki lehet használni a természet adta lehetőségeket is.
Fél 11 felé érkeztünk meg Vas Gabival és Szekeres Feri bácsival. Ismerős arcok, pacsi és gyorsan benevezünk. Körbenéztünk kicsit, mert a falunapok is most voltak, bográcsokból már jó illatok szálltak. Az autóm hőmérőjén már 32 fok van. 11,15-kor elindult a busz, amely átvitt minket Súrra a rajthoz. Kb. 50-en lehettünk, sokaknak nem jutott hely, így állniuk kellett. Ha 30 km/h fölé ment a busz sebessége, akkor egész jól jött a levegő.
Figyeltem végig az út szélét, mivel ha a frissítések nem jönnek ki jól, akkor szükség lehet a szabadon termő gyümölcsökre is. Az út mentén szerencsére végig voltak gyümölcsfák: kék szilva, ringló, alma és kökény. És pont értek 🙂 … 11,45-re megérkeztünk a rajthoz.
Az idő rövidsége miatt a bemelegítésem nem sokat ért, és 12-kor elrajtoltunk.
Rögtön egy emelkedővel kezdtünk és a két évvel ezelőtt tapasztaltak alapján egy egy km-es kört teszünk itt meg, majd indulunk Ácsteszér felé. Most nem ez történt. A kört kibővítve lefutottunk a horgásztóhoz, ahol volt egy kis frissítőpont, ahol horgászok furán pásztáztak minket, majd visszaértünk a rajthoz, így a súri kör idén 3 km-esre duzzadt.