Tavaly tettem egy könnyelmű kijelentést Béres Attilának, hogy ha benevez egyéniben az UB-re, akkor én kísérem majd kerékpáron. Egy cseppet sem hittem, hogy benevez, ezért mertem bevállalni. Amúgy semmi kedvem nincs 30 órán keresztül bringázni a Balaton körül. 🙂
Attila pénteken hívott boldogan, hogy befizette a nevezési díjat. Ezt a szívást! Természetesen nem őt sajnálom, hanem csakis magamat. A hét végén fel is mentem az esemény weboldalára és körbeszaglásztam egy kicsit. Érdekes volt olvasni, hogy a bringás kísérők is rajtszámot kapnak és a frissítőpontokon ők is frissíthetnek csakúgy, mint a futók.
Attila szokásához híven komolyan készül. Van úgy hogy heti 40 km is összejön neki, de a dupla Ironmant is úgy csinálta meg, hogy alig készült rá. Úgy tudom, hogy egy nagy megmérettetése lesz előtte, a 100 km OB március 6-án, ahol ha minden jól megy én is futni fogok egy félmaratont.
Kicsit elgondolkodtam, hogy hogy fogom tudni jól érezni magam menet közben. Néha majd eltekerek Attilától 5-10 km-re és keresek egy szabad strandot és fürdök egyet, aztán viszek neki zselét, majd megint eltekerek tőle és megállok hekkezni, lángosozni, palacsintázni. Na de éjjel, hogy mit csinálok azt még nem tudom. Talán megállok egy zenés szórakozóhelyen diszkózni egy fél órára… Egyszerre gondolom dög unalmasnak és izgalmasnak a dolgot, de klassz kaland lesz.
Amúgy ez a verseny engem még csapatban sem vonzott soha, viszont sokan az év legnagyobb bulijának tartják. Mindenesetre Attila neve már felkerült az egyéni indulók listájára (247 egyéni induló), így már biztosnak látszik, hogy 2016. május 28-án reggel 6.00-kor elrajtolunk.