Ultrabalaton 2016 ÉLŐ!

11:20 kor Attila sikeresen befutott. Most mozdulatlanul fekszik. Befutó kép is feltöltve, az összes képet ide klikkelve lehet megnézni.

9:44 már semmi sem kell semmi sem jó. Megkezdte az utolsó tízest, 11-re beérhetünk. Változtatott: 400 méter séta, 200 méter futás.

8:25 túl a 200. kilométeren és már csak 18,5 km van hátra, kicsit erőre kapott, váltogat, 200 m séta 200 m futás

6:47 Szédeleg, hányingere van es hasmenése. 191 km körül vagyunk. Most futok vele én is egy 50 percet, ki kell használni meg a hűvöst.

5:30 eddig szépen folyamatosan haladt, most van egy kis holtpont, fáradtság, közel van már a 190. km

0:32 150 km nél vagyunk, újabb masszázs, újra nehéz felállni és elindulni, de nyomja, és jól megy

23:00 140 km -nél vagyunk, egész jól futott Ati, most megint gyurják éppen. Eszik, minden oké csak a lába állt be, de nagyon. Nem tudok éjjel posztolni menet kőzben úgy, mint nappal sajnos. Hatványozottabban szarabbul látok és fázom. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ultrabalaton előkészületek

Ahogy azt már megírtam, Béres Attilát kísérem kerékpáron jövő szombaton miközben fut egy kört a Balaton körül. Átvettem a rajtszámomat, a karszalagot, és egy csomag zewa 10-es zsepi is volt a rajtcsomagban. A szervezők ezek szerint biztosan tudják már, hogy a végére a bringás kísérők is besírnak majd.

UB

Az időjárás nagy kérdés volt idáig. Most már jó időt mondanak, 28 fok lehet a legmelegebb napközben, éjjel pedig 15 fok. Néhány napja még esőt jósoltak aznapra, így fostam is rendesen mekkora szívás lesz ez kísérőként, de most már talán megnyugodhatok.

Előző este lemegyünk tészta partizni Atival és a nyaralójukban alszunk, amely szerencsére nincs messze a másnapi rajt helyszínétől. A rajtot reggel 6-ról előbbre hozták 5:30-ra, így majd még “gyorsabban” kell aludnunk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ultrabalaton 2016

Tavaly tettem egy könnyelmű kijelentést Béres Attilának, hogy ha benevez egyéniben az UB-re, akkor én kísérem majd kerékpáron. Egy cseppet sem hittem, hogy benevez, ezért mertem bevállalni. Amúgy semmi kedvem nincs 30 órán keresztül bringázni a Balaton körül. 🙂

Attila pénteken hívott boldogan, hogy befizette a nevezési díjat. Ezt a szívást! Természetesen nem őt sajnálom, hanem csakis magamat. A hét végén fel is mentem az esemény weboldalára és körbeszaglásztam egy kicsit. Érdekes volt olvasni, hogy a bringás kísérők is rajtszámot kapnak és a frissítőpontokon ők is frissíthetnek csakúgy, mint a futók.

Attila szokásához híven komolyan készül. Van úgy hogy heti 40 km is összejön neki, de a dupla Ironmant is úgy csinálta meg, hogy alig készült rá. Úgy tudom, hogy egy nagy megmérettetése lesz előtte, a 100 km OB március 6-án, ahol ha minden jól megy én is futni fogok egy félmaratont.

Kicsit elgondolkodtam, hogy hogy fogom tudni jól érezni magam menet közben. Néha majd eltekerek Attilától 5-10 km-re és keresek egy szabad strandot és fürdök egyet, aztán viszek neki zselét, majd megint eltekerek tőle és megállok hekkezni, lángosozni, palacsintázni. Na de éjjel, hogy mit csinálok azt még nem tudom. Talán megállok egy zenés szórakozóhelyen diszkózni egy fél órára… Egyszerre gondolom dög unalmasnak és izgalmasnak a dolgot, de klassz kaland lesz.

Amúgy ez a verseny engem még csapatban sem vonzott soha, viszont sokan az év legnagyobb bulijának tartják. Mindenesetre Attila neve már felkerült az egyéni indulók listájára (247 egyéni induló), így már biztosnak látszik, hogy 2016. május 28-án reggel 6.00-kor elrajtolunk.

“Nekem a Balaton…”

Az Ultrabalaton láz már lecsengőben van (1 kör futás a Balaton körül: kb. 210 km), a fotók és beszámolók posztolása is lecsendesedett. Én is mindig izgatottam várom ezt a versenyt, figyelem, ahogy az egyéni indulók készülnek, ahogy a csapatok szerveződnek. Szívesen olvasom az egyéni teljesítők félkészüléséről és a teljesítésről szóló beszámolókat is. A verseny napján pedig igyekszem online követni az eseményt és a versenyzőkkel együtt izgulok és messziről szurkolok, szorítok nekik.

20150506_Ultrabalaton

Jó néhány éve így van ez már, de én még soha nem vettem részt ezen a futóversenyen. Nálam az egyéni és páros indulás szóba sem jöhet, de még soha nem fordult meg a fejemben az sem, hogy csapatban álljak rajthoz, pedig már többször hívtak. Hogy a nap 24 órájában, különböző időpontokban többször nekiinduljak szakaszokat futni, azt én nem akarom, egyáltalán nem vonz. És miközben egy csapatárs fut, addig a másik három csapattaggal egy kocsiban büdösen összezárva zötykölődve próbáljak regenerálódni? Na neeeem! Soha! Még az egyéni kísérők feladata is rémálomnak néz ki kívülről. 🙂

Miközben ezt a posztot írtam felhívott Béres Attila dupla Ironman (idén csak az Ultrakéken indul), hogy jövőre indul egyéniben és félve ugyan, de megkérdezte, hogy kísérném-e bringával. Gondolkodás nélkül igent mondtam. (Remélem nem gondolja komolyan) 🙂