“A” tornatanár

Tanévkezdetkor és ilyenkor, amikor már jobb idő van, sokszor tartják a középiskolások tornaóráját az atlétikapályákon. Heti egy-két alkalommal megfordulok a Csepel pályán. A múlt hét valamelyik reggelén, a bemelegítőfutás után éppen gimnasztikáztam, amikor megjelent egy kb. 30 fős vegyes (fiú-lány) csoport. Hirtelen nem tudtam sírjak-e vagy nevessek. Nem a jelenlétük zavart, hanem inkább az, hogy a legtöbben ilyenkor nem tudják, hogy kell ott viselkedni. Szerencsére azonban velük volt az 55 év körüli, köpcös, erős hangú, kemény tornatanár.

IMG_6114

Miután besétáltak a pályára, a tanár úr hangosan köszönt a pályán sportolóknak. A diákok (többségük túlsúlyos) elég halkak voltak, ezért rájuk is szólt: “mi az, nem tudnak normálisan köszönni?” A harsányabb köszönésük után kaptak egy “na így valahogy” -ot, aztán elkezdte az órát.

“Na kérem szépen, akkor akik nem hoztak tornaruhát és nincs orvosi igazolásuk, hogy nem tornázhatnak, azok szépen kezdjenek el a nyolcas pályán, óra végéig körbe-körbe sétálni. Egy kis séta nem fog megártani senkinek. Az én órámon nem fognak itt a pálya szélén ülve facebookozni!”

Egy kattintás ide a folytatáshoz….