Spar 10 km

Két héttel a NATO futás után október 8-án rendezték a Spar Budapest Maraton 10 km-es betétszámát. A köztes hétvégén pedig még kis gyorsításnak elindultam a Szigetfutáson. A Margit-sziget kört 21:26-ra futottam, ami kb 4:05 -ös átlag.

Sok maradt bennem idén, de nem voltak illúzióim, mivel a házfelújítás sok energiámat emésztette fel és még nincs vége sajnos, még pár hónap biztos hátra van. A legtöbb edzést nem is tudtam végigcsinálni, így nem is várhattam sokat magamtól.

Így aztán az ősz fő versenyével kapcsolatban sem voltam igazán motivált, de azért reméltem, hogy sikerül majd a 40 perc közelében futnom. Az étkezésre sem figyeltem oda, így 4 kg túlsúllyal rajtoltam el a jól sikerült bemelegítés után.

4:10 körüli kezdésre gondoltam, de 4:03 lett az első, aztán szépen lassan ráálltam a 4:10 körüliekre.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Spar Maraton – Actimel 10 km

Az Oktogonhoz közel egy kis utcában parkoltam le. 9:30-kor megnézem telefonon a maratoni rajt pillanatait, aztán kipattantam a kocsiból és szembe futva a mezőnnyel kezdtem melegíteni. Sima edzőcipőt vettem, mert úgyis sokat kap a térdem, egy puhább cipő meg jobban csillapít.

A combjaim helyén két oszlopot éreztem, fájtak az izomláztól. A nyújtás utáni százakra sem lazultam ki teljesen, de legalább tudtam futni valahogy.

A rajt előtti pillanatokban előjött a szokásos kis versenyizgalom. Hiányzott már a versenyzés, az egész hangulata. Az egyes rajtzóna jelen állapotomban erősen túlzó volt, mégis jobb ha engem kerülgetnek, mintha én kerülgetném a sok futót.

A tempóválasztást illetően nem volt elképzelésem. 50 perc körüli időre gondoltam, de nem fogadtam volna egy árva forintban sem, hogy valahol a közelében leszek. Egy dolgot tudtam, hogy ha fájdalmasan is, de végig fogom tudni csinálni.

A rajt után az első száz/kétszáz méteren még vitt a tömeg, de utána a mezőny szélére mentem és egy könnyen eső tempóra álltam be. Az egy kilométer részideje 4:33 lett, és nagyon jól esett, de minden lépésnél villogtak a combjaim, fájt. Az utazótempóm 4:45-4:50 között volt. Nagyon lassan jöttek a kilométerek, így még sosem vártam verseny közben a végét.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A visszatérés gyötrelmei

Elérkezett a nagy nap, az első futás napja,  2,4 km volt a Csepel pályán. A térdemben volt némi feszítő, húzódó érzés, de az egykori sérülésnek nyoma sem volt. Eléggé kíméltem a lábam, eléggé bicegősre sikerült. Viszont olyan izomlázam lett a hat húszas iramtól, amit már nagyon régen nem éreztem. Mintha vascsővel verték volna el a lábam, fájt. Mégis annyira örültem, hogy futhatok végre, hogy megleptem magam egy új futógatyával.

A második futás (3,2 km) már jobb volt, a harmadikat (4,4km) már élvezni is tudtam egy kicsit, de a lábaim oszlopszerűen merevek voltak és sajogtak az izomláztól, a fájdalomtól. A lépcsőzés is nehezen ment, de a WC-re ráülni maga volt a pokol. Ezután csak minden másnap futottam, hogy pihenjenek az izmok, a köztes napokon meg úsztam.

Három hét után eljutottam a 8 km-hez, az izomláz is megszűnt és elérkezett az idő, hogy pályán megnézzük, hogy reagál a térdem a gyorsabb, száz méteres futásokra. 10 db ot futottam, szépen óvatosan fokózó jelleggel. Az első 30 mp lett, nem fájt mégis bicegtem, de szépen, nagyon lassan kezdtem lazulni. Az utolsó is csak 22 lett. Gyötrelmes volt, mégis azt éreztem, hogy szépen haladok előre.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

SPAR Maraton – 10 km

A fő versenyre való felkészülésem utolsó fontos állomása volt a SPAR 10 km. Nagyon kíváncsi voltam hol tartok ezen a távon. A Nato futáson a módosított pálya, a betett szintemelkedés miatt idén nem lehetett jó eredményt futni, így maradt ez a verseny, hogy 40 percen belülre kerüljek 10 km-en és persze lógott még a levegőben egy idei terv, a 38 perccel kezdődő idő is. (Tavaly itt 41:32 ment)

A verseny reggelén a körülmények ideálisak voltak. A hőmérséklet hibátlan, a testsúlyom 69 kiló, az utolsó edzések, a rápihenés, a bemelegítés, szóval minden tökéletes volt, amikor a kb. 12 fokban beálltam a rajtvonalhoz. Tét nem volt, feszültségnek így rajtam a nyoma sem látszott. Úgy éreztem, hogy a 4 perces iram az most papírforma lesz, azt ma simán meg kell tudni csinálnom, de valahol mélyebben egy másik terv is dolgozott bennem: egy 19:30-as első 5 km-re egy 19:29-es. (38:59)

A rajtot követően felszabadultan, hosszú elnyújtott léptekkel vágtam neki a távnak és annyira jól éreztem magam, hogy az első ezer méter részidejét meg se néztem, a kétezer méter 7:30 volt. Itt arra gondoltam, hogy be kéne állnom a 4 perces iramra és ezt tartani még 3 km-en és akkor meg is van a 19:30-as 5000 méter. De kivételesen egy bolyban voltam és nagyon jól haladtunk hárman-négyen. A női mezőny harmadik helyezettje is itt futott, néha ő ment előre, néha meg én.

2016_0040_11_0059_12 Egy kattintás ide a folytatáshoz….

SPAR 10 km – a tények

Tegnap a kis beharangozómban írtam, hogy az elmúlt két hét történései miatt nem voltak komoly célkitűzéseim a mai napra, de azért nem lazsáltam, nem tudtam volna ennél gyorsabban futni, maxra nyomtam.

Ennyit számít, ha az ember két hétig nem pihen, stresszes, dekoncentrált, nem edz és nem egészségesen kajál. Ennek ellenére nincs okom panaszra. Végig nehéznek éreztem a lábaimat, kissé szenvedősen, de örömmel futottam. Egy 20:30-as ötösre nyomtam egy 21 percest. 5 km-nél azt hittem 22 perc lesz a második fele, de nem lassultam sokat. Így nézett ki a dolog:

Képernyőfotó 2015-10-11 - 18.22.404:07-es átlaggal azért sikerült végig mennem, az időm 41:31 lett és a 28. helyen végeztem. A részletek itt. Köszönöm az Apcomnak a nevezést, lehet, hogy a csapatban erősebb lettem volna, de max. 5 másodperccel a teljes távon 🙂 Mindegy majd jövőre!

A levezetés után:

IMG_0307

A futásom után próbáltam a pálya több pontjára autózva szurkolni az ismerős maratonistáknak, de sajnos mindenkit lekéstem. 🙁

29. SPAR Budapest Maraton – Céges színekben

Az verseny előtt itt írtam, hogy nagy dologra készül az Apcom DOA csapata. A cél a maratoni táv sikeres teljesítése volt, de azért kitűztünk egy négy órás időtervet is.

Az előző napi izgalmak ellenére reggel alig tudtam felkelni, de végül a tervek szerint érkeztem a Batthyány térre. Miután leparkoltam és bekentem a lábaimat, elindultam melegíteni a váltópontomhoz. Küldtem egy kör SMS-t a csapattagoknak, hogy a “kettes melegít”. Jó az ha tudják, hogy minden sínen van.

Odafutottam a rajtzónához, ahol Gyepes Árpi kollégámtól megkaptam a céges pólót.IMG_7944Olyan pólóban érkeztem, amit már ki akartam dobni amúgy is, így nem kellett senkit megkérnem, hogy vigyázzon a már tökre átizzadt felsőmre. Kicsit elvonultam még gimnasztikázni és fokozó futásokat csináltam.

Amikor az aszfaltról egy bokor felé vettem az irányt, egy 60 körüli nő rámszólt: “ne csaljon fiatalember!”. Mondtam neki, hogy csak a vizelési ingeremen próbálok enyhíteni. (látszólag nem győztem meg, püffögve ment tovább) Aztán visszafutottam a váltózónához, ahol furcsán néztek rám a kollégák. Árpi azt mondta, hogy úgy nézek ki, mintha már lefutottam volna a távomat. Megnyugtattam, hogy ez az 5 km csak a bemelegítés volt és minden rendben van. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Apcom DOA csapata a SPAR Budapest Maratonon

1988-ban egyszer elestem egy 4×800 méteres váltóversenyen. Aztán felálltam és végigfutottam, de emiatt nem került fel a dobogóra a csapatunk. Ez a kudarcélmény sokáig dolgozott bennem, nem is nagyon indultam váltóversenyeken.

Idén először cégcsoportunktól lehetőséget kaptunk, hogy elinduljunk a SPAR Maratonon. Nekem nagyon tetszik a kezdeményezés és ami nagyon meglepett, hogy közel 60 fővel veszünk részt a holnapi versenyen. (12 csapat és 3 egyéni induló). Mivel a 30 km és maraton sok nekem, egyértelmű volt, hogy az egyik négyes csapatban fogok indulni.

Az Apcom DOA csapatát fogom erősíteni, a második ember(11 km) leszek. Schnábel András (11,6 km) rajtol, aki idén már bizonyított, ugyanis megcsinálta a Vasi Vasember triatlont. Harmadiknak Csibi Andris fog futni, aki csak egy-két hónapja edz, de 6-7 km-t már teljesített edzésen, ezért nem is lehet kérdés, hogy simán viszi a 8,3 km-es szakaszt is. Befutó emberünk Szeidl Tibor (11,4 km) lesz, aki válogatott szintű kézilabdázó volt. Mostanában is rendszeresen mozog, bár saját bevallása szerint erre az alkalomra célzottan egy métert sem futott.

Én biztos vagyok benne, hogy sikerrel teljesítjük a távot. Ez az egész természetesen nem vérre megy, én azt mondom bulizni megyünk. Egyébként nagyon klassz dolog az is, hogy az Apcom Hungary dolgozóinak a FELE fog rajthoz állni holnap. Sportos kis cég a mienk.

Egész idáig teljesen lazán fogtam fel ezt a dolog. Számomra a teljesítésen kívül nincs tétje a holnapi napnak. De ez a nyugalom mára elmúlt. Úgy izgulok, mintha az idei év fő versenye lenne. Az elmúlt napokban többször beszélgettünk izgatottan a kollégákkal a versennyel kapcsolatos dolgokról. Pl. hogy hogy találjuk meg egymást a váltópontokon. A Barátok alkalmazásban gyorsan be is jelöltük egymást, bár ezzel kapcsolatban rossz tapasztalataim vannak. Viszont lesz egyenpólónk, ami reméljük segít majd megtalálni egymást.

Számításaim szerint 12 óra 5 perc körül veszem át a “váltóbotot”. Ezen a linken lehet pontosan követni a futásomat. Hajrá Apcom DOA!