A fedett pályás OB után újra alapozásba kezdtem. Továbbra is középtávokra készülök, sok-sok tervvel az idei évre. Nagyon élvezem ezt a „száguldást”, és még szeretnék sokat gyorsulni. Klassz dolog újra élni a régi, serdülő és ifjúsági pályaversenyzős élményeket.

Áprilisra edzőversenyként három utcai futóverseny is bekerült az edzéstervbe: Miklósi futónap 8 km, Vivicitta 10 km és Komárom-Komárno 10 km.

Most vasárnap negyedik alkalommal rendezték meg a Miklósi futónapot, amelyre edzésmunkából, – nem pihenten – érkeztem. Nem is volt különösebb izgalom bennem, egy jó erős tempót szerettem volna futni. A testsúlyom teljesen rendben volt, a sok-sok ismerőssel pacsiztunk a rajt előtt, aztán kilőttek bennünket.

Nem volt tervem, de az elvégzett edzésmunkából lehetett sejteni, hogy 4-4:10 közötti iramot fogok tudni majd menni, és ennek megfelelően is kezdtem.

Az első kilométeren elvitt a lendület, de a másodikon már beálltam az utazótempóra, ami kicsivel 4 percen belül volt. (2 km 7:53)

A lábam teljesen rendben volt, de a levegőt kapkodnom kellett. Nem tapadtam senkire, velem sem jött senki. Mivel idén még nem futottam ilyen tempót ezért szokatlan is volt a lábaimnak, de azért nem volt gond, vittek szépen kb. egyenletes tempóban.