Alapozás – felmérő futások

A nyolcvanas éveket idézi számomra ez a mostani alapozó időszak. Akkoriban még nem nagyon voltak téli versenyek, ezért havi rendszerességgel felmérőket futottunk. Ez a felnőtteknél 10, míg a fiatalabb korosztályoknál 6 kilométer volt.

Természetesen ezek a felmérők nem feltétlenül arról szóltak, hogy pihenten odaállva egyéni csúcsokat döngessünk, inkább arról, hogy megnézzük, hogy terhelésből mire vagyunk képesek az alapozó időszakban. A legtöbbször csak egyesületen belüli megmérettetések voltak ezek, de olykor más csapatok versenyzőivel együtt is meccseltünk. Ha ilyenkor nincs is még csúcsformában az ember, mégis szemmel követhető a fejlődés.

Az elmúlt években a sérülések miatt nem sikerültek jól az alapozásaim, de idén végre betegség és sérülés nélkül végigcsináltam. Januárban 340, februárban pedig 330 km-t sikerült összesen futnom. Igaz, csak középtávokra készülök, de nagy öröm volt, hogy végre újra heti 80-90 kilométereket tudtam teljesíteni.

A január 23-i felmérővel szerencsém volt, mert 11 fokban, rövid szerelésben lehetett futni. Otthon van egy kb. 2,5 kilométeres köröm, ott futottam négy kört, természetesen bemelegítéssel és levezetéssel. Ez volt az első felmérőm, ami előtt szinte csak hosszú futásaim voltak, így nem volt semmi komolyabb elvárásom, ezért egy 44 percen belüli időnek már nagyon tudtam volna örülni.

Alapos bemelegítés után egyedül, segítség nélkül vágtam neki a távnak. Annyira laza volt a lábam, hogy 4:01-es ezerrel kezdtem, amitől kicsit megijedtem és lassítottam, majd 4:10- 4:15 közötti ezrekre álltam rá. Az öt kilométer részideje kereken 21 perc volt, de annyira kapkodtam a levegőt, hogy biztos voltam benne, hogy a táv második felében nem fogom tudni tartani ezt az iramot.

Kilométerről kilométerre küzdöttem, de azt vettem észre, hogy mégsem lassulok. Végül egy picit gyorsabb utolsó kilométerrel 20:54 volt a táv második felének a részideje, így végül 41:54 lett a 10 kilométer.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Alapozás, idei és 2020-as tervek

A júliusi OB után leengedtem kicsit, inkább olyan dolgokat csináltam, amik már hiányoztak. Bringáztam, úsztam, hegyen futottam. Sajnos a nagy terv a Duna menti bringatúra idén elmaradt, helyette a Balatont tekertem körbe otthonról indulva (430 km), ha már 1400 km kerékpározás volt idén a lábamban.

Nyaraltam, bűnöztem, fel is szedtem 3-4 kilót.

Persze azért sokat mozogtam és három hete el is kezdtem az alapozást. Csak szépen lassan, sok hosszú futás, sok hegyi terepfutás, nagyon változatos, élvezetes most minden. Ezért fantasztikus ez az egész, mert minden felkészülési periódusban van valami élvezetes, izgalmas.

800 méterre készülök továbbra is. Úgy érzem maradt még bennem, folytatni szeretném ezt az utat, természetesen Anikó segítségével. Ebben az évben lesz pár felkészülési verseny, de egyik sem fő verseny, csak az alapozásom részét képezik. Fedett pályán szeretnék legközelebb jól menni (2020 március) , addig a többi versenyen nincs görcsölés az időkért.

Idén ezeket a versenyeket tervezem még:

  1. Most hétvégén Haraszti Futóparty 7 km
  2. Spar Landliebe 10 km
  3. NATO futás 10 km
  4. Siófok K&H 2 nap alatt 3 részletben maraton
  5. Ha lesz hely, akkor a Budai Trail 27 km-es távja (tavaly gyászosan sikerült)

Izgalmasan alakul ez az év is. És már biztos, hogy kint leszek edzőként a New York maratonon(nov 3.), Krajczár Peti tanítványomnak fogok nagyon szurkolni.

Miklósi Futónap – 8 km

A fedett pályás OB után újra alapozásba kezdtem. Továbbra is középtávokra készülök, sok-sok tervvel az idei évre. Nagyon élvezem ezt a „száguldást”, és még szeretnék sokat gyorsulni. Klassz dolog újra élni a régi, serdülő és ifjúsági pályaversenyzős élményeket.

Áprilisra edzőversenyként három utcai futóverseny is bekerült az edzéstervbe: Miklósi futónap 8 km, Vivicitta 10 km és Komárom-Komárno 10 km.

Most vasárnap negyedik alkalommal rendezték meg a Miklósi futónapot, amelyre edzésmunkából, – nem pihenten – érkeztem. Nem is volt különösebb izgalom bennem, egy jó erős tempót szerettem volna futni. A testsúlyom teljesen rendben volt, a sok-sok ismerőssel pacsiztunk a rajt előtt, aztán kilőttek bennünket.

Nem volt tervem, de az elvégzett edzésmunkából lehetett sejteni, hogy 4-4:10 közötti iramot fogok tudni majd menni, és ennek megfelelően is kezdtem.

Az első kilométeren elvitt a lendület, de a másodikon már beálltam az utazótempóra, ami kicsivel 4 percen belül volt. (2 km 7:53)

A lábam teljesen rendben volt, de a levegőt kapkodnom kellett. Nem tapadtam senkire, velem sem jött senki. Mivel idén még nem futottam ilyen tempót ezért szokatlan is volt a lábaimnak, de azért nem volt gond, vittek szépen kb. egyenletes tempóban.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ismét rosszul kezdődik az alapozás

A négy hete rosszul sikerült várpalotai félmaraton után gondoltam pihenek egy hetet, de Anikó ezt azonnal hárította:

Pihentél eleget a nyáron, hétfőn kezdjük az alapozást!

Így is lett, viszont az egészséges sporttáplálkozást abbahagytam és zabáltam mindent, amit imádok: lángos, kolbász, pizza, fehér kenyér, sült szalonna stb. Ennek hatása pár napon belül érezhető is volt, nem volt olyan jó a közérzetem és a futás sem ment úgy ahogy a helyes kajálás közben szokott és fel is jött néhány kiló. Azzal, hogy kevesebb salátát és gyümölcsöt ettem az immunrendszerem is legyengült és egy makacs vírus kerített hatalmába.

Tiz nap pihenő után próbáltam meg újra futni, de nem ment, gyenge voltam még. A múlt előtti hétvégén egy könnyű nyolcast futottam, ami már egész jól esett, de a végén elkezdett szúrni a bal térdem a keresztszalag tapadásnál. Pihentettem két napot, majd kedden sikerült egy nyolcast lefutni nagyon sok megállással, mert szúrt. Nyújtás után javult, aztán pár száz méter futás után megint szar lett. Szerdán már csak 2,5 km sikerült mennem, így azonnal elmentem a régi térdspecialistámhoz.

Csütörtökön reggel 8-kor bementem a rendelőbe, rángatta, tépte, nyomogatta, tekergette a térdem. Előre mondta, hogy lehet hogy fájni fog… nem fájt. Eddig mindig meggyógyított, így bíztam benne, és a vizsgálat után ezt mondta:

Lehet ez kezdeti sérülés, de ezt jelen állapotában terhelni kell, addíg amíg tényleges sérülés nem lesz belőle, vagy addig amíg meggyógyul, mert lehet hogy magától elmúlik. Ha rosszabb lesz jöjjön vissza és adok egy lokális szteroid injekciót és rá egy hétre már futhat.

Naiv kérdésemre, hogy nem lenne-e hatásosabb egy gyógyszeres és egy krémes kezelés azt válaszolta:

ne szórjuk szét feleslegesen a szteroidot a testben, higgye el ez lesz a jó megoldás, fusson csak…

Fejet hajtottam, és bátran elkezdtem péntek reggel a rómain a 8 km-t. Három km után kétszer álltam meg egy kilométeren belül a szúrás miatt, de utána egyáltalán nem fájt. Emiatt a látvány miatt megérte megállni:

img_2743 Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Rosszul indul az alapozás

November elején elkezdtem az alapozást. Ahogy már írtam az első hét végén volt az a bizonyos 4 órás verseny, ahol 45 km-t futottam. Ezután két napig nagyon merevek voltak a lábaim, pihentem. A harmadik napon már futottam egy hatost és nem is esett rosszul.

Az ötödik napon nekiveselkedtem egy 17 km-es körömnek, de 10 km után gyakorlatilag lehúzták a függönyt és 13 km-től hazasétáltam. Nagyon lemerültek az aksik. Kb. 9 km-től a bal talpamban a terhelés előrehaladtával erősödő fájdalom jelentkezett. Nem durva, tudok vele futni, de van ott valami kis sérülés.

A másnapi könnyű futásnál nem is éreztem, de a hétvégi hosszúnál 10 km fölött megint előjött. Máskor ilyenkor már egyből rohanok a dokihoz, de most a pihentetés mellett döntöttem. Csúnyán megeröltettem. A tünetek alapján inhüvelygyulladás lehet.

Még néhány nap futás után 12 nap teljes pihenés mellett döntöttem. De járni azért kellett, és néha éreztem járás közben is. Ma reggel már kimentem egy hatosra. Nem fáj, tudok futni, de érzem.

Nem jól indítottam sajnos ezt az alapozást, pedig úgy néz ki, hogy lenne lehetőségem kimenni a május 3-i prágai maratonra. Öt hónap felkészüléssel talán tudnék olyan időt futni amelynek tudnék örülni. Egy dolog biztos, nem akarok városnéző maratont, ha indulok oda akarom tenni magam, ahhoz meg tisztességesen fel akarok készülni.

A másik rossz hír ami ért, hogy nem márciusban, hanem január végén lesz a fedettpályás senior OB. Ez nekem túl korai, nagy bánatomra sajnos ez most kimarad.

Rosszul indul, de bízom benne, hogy minden jóra fordul.

Ha augusztus, akkor triatlon és alapozás!

Egy újabb izgalmas hónap következik és egy újabb kis kitérőt teszek. Triatlonnal fogok alapozni az őszi versenyekre. Elindulok egy rövid távú (1,5 km úszás, 40 km bringa és 10 km futás) versenyen is. Heti 3 úszás, 3 bringázás és 5 futás lesz az adag. 20 év után újra át akarom élni egy triatlonverseny hangulatát. Szinte edzetlenül, de jövő szombaton rajthoz is állok egy versenyen.

A Balatont már átúsztam egyszer, és a maratont is lefutottam, de ezek nem fogtak meg különösebben. Idén a Balatont is körbebringáztam családosan, igaz csak 5 nap alatt, de egy nap alatt még sosem próbáltam. Augusztus 30-án megállás nélkül fogom letekerni. A terv 8 óra.

Többek között Béres Attilának is szóltam, hogy ha van kedve és ideje, jöjjön el velem. A párbeszéd:

Béres Attila: Haggyá’ má’ a hülyeségeiddel: Baltont körbetekerni? Induljunk Érdről, hogy legyen értelme a dolognak. 🙂

Szuflavéder: Nem megyek Érdről, 400 km sok lenne, elég lesz nekem az a 200 is.

Béres Attila: jó van, akkor ugorj be értem majd amikor mész. Szólj előtte fél órával, addig iszom egy kávét. 😉

Egyelőre mindent könnyen csinálok, de ki vagyok, mint a kutya. Szombaton indultam a Tatai Minimaratonon, de erről majd később. Hajrá triatlon!