Szombat este lesátoroztunk a rajthoz közeli Napfény kempingben. Este még egy rövid átmozgatást csináltam aztán fekvés. A német turisták hajnal fél kettőig nyomták a bulit, többször megébredtem, aztán végül az első vonat hajnali robaja adta meg a végső löketet, kidobott az ágy. A mólóról még bemértem a pályát, és nem tűnt olyan távolinak a túlsó part.
Hét órától indult a nevezés, de már kb. öt perccel előbb beengedtek minket. Nagyon sokan voltak és csak a második csoporttal tudtam bejutni a versenyközpontba. Minden flottul, gyorsan ment 7:10-kor már meg is kaptam a karszalagot.
Elméletileg 7:30 tól lehetett rajtolni, de már 7:10 kor elengedték az első úszókat. Szerettem volna egy kicsit melegíteni, de mivel nem akartam kerülgetni a nálam lassabb úszókat, ezért én is beálltam a sorba, hogy mielőbb elindulhassak, gondoltam majd az első ezren bemelegítek. 7:20-kor már a vízben is voltam.
400 méter körül elzsibbadt a karom, hiányzott a melegítés. Átfordultam hátra és háton úsztam kb. 50 métert, majd vissza gyors. Itt volt az egyetlen félrenyelésem, de kisebb köhögéssel, és megállás nélkül túléltem. Kezdtem bemelegedni. Az első 7-800 méter még sok kerülgetéssel telt, de aztán szinte teljesen szabad volt előttem a pálya, alig volt körülöttem úszó.
500 méterenként voltak nagy piros bóják, amik adtak némi támpontot, hogy hogy állok, de az órám mindig mást mutatott. Az 1000 méteres részidőm 20:11 volt. Csodálkoztam, hogy vajon tényleg ennyivel lassabban megy a nyílt vízben az úszás? (Medencében 17 perc volt a részidőm) Itt már üzemi hőmérsékleten voltam, de kicsit rozsdás volt a karom, próbáltam a mozgásra odafigyelni, de nem nagyon ment, mivel olyan sok inger ért menet közben.
A pálya mentén 30 méterenként vitorláshajók voltak, és a hajókon nagyon klassz csajok voltak. Hogy többet lássak belőlük kétszer annyi levegőt vettem a jobb oldalon, mint a balon ;–). Figyeltem a hajóforgalmat, próbáltam kitalálni melyikkel megy át Boglárra elém Kata lányom. Pár alkalommal meg az kötött le, hogy utolért egy-egy nálam sokkal gyorsabban úszó és próbáltam tapadni rájuk, de nem sok sikerrel.
Elég sokat volt fent a fejem, sokszor kaptam magam azon, hogy eltértem az ideális menetiránytól. Rengeteg apró hullámot kaptunk menet közben és persze jöttek nagyobbak is, amiket a nagy hajóknak köszönhettünk. A parttól távolodva egyre tisztább lett a víz, láttam a kartempó közben az órámat a víz alatt.
A piros bójáknál 500 méterenként mindig megnéztem az órát és végig tartottam a két perc/100m-es iramot. Aztán féltávnál megálltam és ismét körbenéztem, újra éltem az élményt, de nem sokat tököltem, mert óriási egyéni csúcsra álltam. Három km után valahogy gyorsabban telt az idő és nem fáradtam, de a karom nem volt jó állapotban. Talán a kialvatlanság okozta, nem tudom, de nem vitt a karom úgy, ahogy szerettem volna, ennek ellenére nem volt okom panaszra.
4500 méternél éreztem először, hogy fárad a karom, kezdett ólom nehéz lenni, de valahol itt pillantottam meg a célkaput, ami még elég pici volt és 700 méterre volt. Igyekeztem fokozni a tempót, nagyon kevés úszó volt körülöttem, nem volt tülekedés a hajrában. Az utolsó 50 méteren már belemarkoltam az iszapba, így felálltam és kettő futólépés, egy fejes, kettő futólépés, egy fejes váltogatással eljutottam a célkapuhoz.
Érdekes, hogy senki nem sietett tovább, pedig a célkaputól még vagy 30 méterre volt a csipleolvasás, így a hivatalos időm 1:45:34 volt, ami idén a 299. helyre volt elegendő. Az általam mért úszással a vízben töltött idő: 1:44:09 volt.
A tervem sikerült, 24 perces egyéni csúcsot úsztam, úgy elvertem a 20 éves, kis pihés szakállú Szuflavédert, hogy csak úgy nyekkent. Úgy kell neki, edzett volna többet előtte 😉
Jelentem a böglyök későn kelő állatok, vélhetően csak 9 óra után kelnek, mert idén úszás közben egy sem szállt rám. 🙂
Azt még nem tudom lesz-e jövőre folytatás, én továbbra is inkább futni szeretnék.