Sérüléssel bajlódva, de sportosan

Sajnos a lökéshullám terápia sem oldotta meg egyelőre a bal sarkamban lévő csonthártya gyulladást. Négy kezelést kaptam, és átéltem a kínok kínját.

Ezt a lökéshullám terápiát egyébként úgy kell elképzelni, mint egy kisméretű aszfalttörő gépet, amely másodpercenként tízszer ver oda a sérült résznek. Összesen 2000 ütés, tehát 3 perc 20 másodpercig tart a kezelés.

Az első alkalommal olyan fájdalmam volt, hogy potyogtak a könnyeim és úgy leizzadtam, hogy le kellett zuhanyoznom. A második és harmadik kezelés kicsit kevesebb fájdalommal járt, végül a negyediken már nem visítottam mint egy kismalac és le sem izzadtam.

A doki szerint gyógyulok és szerdától elkezdhetem a terhelést. Bár én nem érzem, hogy százas lenne, de el fogok kezdeni futni. Ha mégsem javulna akkor 3 hét múlva vissza kell mennem még két kezelésre vagy jöhet az ászok ásza: a szteroid injekció. 🙁

Futni nem futhattam a kezelések alatt, így idén még csak egy újévi 8 km-em van. Klassz azért, hogy öt évig triatlonversenyző voltam, így azért tudok mást sportolni. A doki engedte az úszást és görgőzést (szobabringa). Így heti háromszor úszok alkalmanként 3 km-t és háromszor görgőzöm vagy bringázom. (ha éppen ilyen klassz idő van, mint most hétvégén)

Szombati egy óra bringázás 12 fok napsütésben február elsején 🙂
Reggel hatkor nem sokan úsznak a Csepeli strandon…

Az idei fedett pályás szezon – bár megvan a bérletem a BOK csarnokba – de teljesen kimarad. Nehéz így tervezni az évet, de nincs okom panaszra, tudok sportolni. Pénteken 10×200 gyorsat úsztam 15 mp pihenővel, úgyhogy az állóképességem megvan.

A tavalyi évben 2900 kilométert futottam, 2000 km-t tekertem és 20 km-t úsztam. Ebben az évben ez már látszik, hogy másképp lesz, mivel már januárban 40 km-t úsztam és csak 8 km-t futottam. Ennek most így kell lennie.

Amúgy nem nagyon tetszem magamnak, most nem az a keszeg szálkás futó vagyok, hanem „komoly” úszóizmokat hurcolok. Kb. 4 kiló izom jött fel rám, én ezt annyira nem szeretem.

Szeretnék hinni a dokinak, hogy jobban vagyok és szerdától újra futni fogok. Juhejjjjjjj! 🙂

Balaton-átúszás 2017

Szombat este lesátoroztunk a rajthoz közeli Napfény kempingben. Este még egy rövid átmozgatást csináltam aztán fekvés. A német turisták hajnal fél kettőig nyomták a bulit, többször megébredtem, aztán végül az első vonat hajnali robaja adta meg a végső löketet, kidobott az ágy. A mólóról még bemértem a pályát, és nem tűnt olyan távolinak a túlsó part.

Hét órától indult a nevezés, de már kb. öt perccel előbb beengedtek minket. Nagyon sokan voltak és csak a második csoporttal tudtam bejutni a versenyközpontba. Minden flottul, gyorsan ment 7:10-kor már meg is kaptam a karszalagot.

Elméletileg 7:30 tól lehetett rajtolni, de már 7:10 kor elengedték az első úszókat. Szerettem volna egy kicsit melegíteni, de mivel nem akartam kerülgetni a nálam lassabb úszókat, ezért én is beálltam a sorba, hogy mielőbb elindulhassak, gondoltam majd az első ezren bemelegítek. 7:20-kor már a vízben is voltam.

400 méter körül elzsibbadt a karom, hiányzott a melegítés. Átfordultam hátra és háton úsztam kb. 50 métert, majd vissza gyors. Itt volt az egyetlen félrenyelésem, de kisebb köhögéssel, és megállás nélkül túléltem. Kezdtem bemelegedni. Az első 7-800 méter még sok kerülgetéssel telt, de aztán szinte teljesen szabad volt előttem a pálya, alig volt körülöttem úszó.

500 méterenként voltak nagy piros bóják, amik adtak némi támpontot, hogy hogy állok, de az órám mindig mást mutatott. Az 1000 méteres részidőm 20:11 volt. Csodálkoztam, hogy vajon tényleg ennyivel lassabban megy a nyílt vízben az úszás? (Medencében 17 perc volt a részidőm) Itt már üzemi hőmérsékleten voltam, de kicsit rozsdás volt a karom, próbáltam a mozgásra odafigyelni, de nem nagyon ment, mivel olyan sok inger ért menet közben.

A pálya mentén 30 méterenként vitorláshajók voltak, és a hajókon nagyon klassz csajok voltak. Hogy többet lássak belőlük kétszer annyi levegőt vettem a jobb oldalon, mint a balon ;–). Figyeltem a hajóforgalmat, próbáltam kitalálni melyikkel megy át Boglárra elém Kata lányom. Pár alkalommal meg az kötött le, hogy utolért egy-egy nálam sokkal gyorsabban úszó és próbáltam tapadni rájuk, de nem sok sikerrel.

Elég sokat volt fent a fejem, sokszor kaptam magam azon, hogy eltértem az ideális menetiránytól. Rengeteg apró hullámot kaptunk menet közben és persze jöttek nagyobbak is, amiket a nagy hajóknak köszönhettünk. A parttól távolodva egyre tisztább lett a víz, láttam a kartempó közben az órámat a víz alatt.

A piros bójáknál 500 méterenként mindig megnéztem az órát és végig tartottam a két perc/100m-es iramot. Aztán féltávnál megálltam és ismét körbenéztem, újra éltem az élményt, de nem sokat tököltem, mert óriási egyéni csúcsra álltam. Három km után valahogy gyorsabban telt az idő és nem fáradtam, de a karom nem volt jó állapotban. Talán a kialvatlanság okozta, nem tudom, de nem vitt a karom úgy, ahogy szerettem volna, ennek ellenére nem volt okom panaszra.

4500 méternél éreztem először, hogy fárad a karom, kezdett ólom nehéz lenni, de valahol itt pillantottam meg a célkaput, ami még elég pici volt és 700 méterre volt. Igyekeztem fokozni a tempót, nagyon kevés úszó volt körülöttem, nem volt tülekedés a hajrában. Az utolsó 50 méteren már belemarkoltam az iszapba, így felálltam és kettő futólépés, egy fejes, kettő futólépés, egy fejes váltogatással eljutottam a célkapuhoz.

Érdekes, hogy senki nem sietett tovább, pedig a célkaputól még vagy 30 méterre volt a csipleolvasás, így a hivatalos időm 1:45:34 volt, ami idén a 299. helyre volt elegendő. Az általam mért úszással a vízben töltött idő: 1:44:09 volt.

A tervem sikerült, 24 perces egyéni csúcsot úsztam, úgy elvertem a 20 éves, kis pihés szakállú Szuflavédert, hogy csak úgy nyekkent. Úgy kell neki, edzett volna többet előtte 😉

Jelentem a böglyök későn kelő állatok, vélhetően csak 9 óra után kelnek, mert idén úszás közben egy sem szállt rám. 🙂

Azt még nem tudom lesz-e jövőre folytatás, én továbbra is inkább futni szeretnék.

2000 méter felmérő – június

Egy héttel a Balaton-átúszás előtt terveztem még egy erős 2000 métert úszni. Feldobott, hogy 3800 m közben 35:08 volt a 2000 méteres részidőm, és éreztem, hogy jóval 35 percen belül tudok menni.

Alapos melegítés után nekivágtam. Most is 500 méterenként terveztem órát nézni, de olyan könnyen esett az első 100 méter, hogy a fordulónál az órára néztem: 1:35. 1:45-ös átlag kell a 35 perchez, így ez elég erős kezdés volt nekem.

A további részidők így alakultak: 500 m: 8:22, 1000 m 17:00, 1500 m 25:49. A harmadik 500 méteren éreztem, hogy fárad a karom, de az utolsó 500-on igyekeztem teljesen kiúszni magam, így a vége 34:32 lett. A kis felmérő táblázatom most így néz ki:

A felmérőt követő levezetés után kicsit játszadoztam víz alatt a telefonommal:

Köszönöm Hliva Katának a sok-sok segítséget.

3800 méter felmérő

A Balaton-átúszás előtt két héttel szerettem volna még egy utolsó hosszút úszni. Az edzéseim zöme résztávos, de azért egy-egy edzésen összejön 3-3,5 km.  4-5 km közötti távot terveztem ma reggelre és akkor beugrott…

Ironman lázban van az ország és nekem még nincs Ironman úszóidőm, gondoltam úszom egy 3800 métert. Egy kis bemelegítéssel és levezetéssel összejön 4500 méter. Nem volt különösebb tervem, csak végig akartam csinálni.

Pár száz méter melegítés után el is indultam, szépen elnyújtott tempókkal, jólesően kezdtem. 500 méterenként és féltávnál terveztem részidőket nézni. Az 500 méteres részidőn el is csodálkoztam, mert 8:40 lett, gyorsabb, mint a 2000 méteres felmérőn úszott idei legjobb részidőm, és csak olyan lendületes úszásnak éreztem.

Végig nagyon figyeltem a mozgásra, ahogy Kata tanította, igyekeztem jól előre nyúlni és végig tolni a kart. 1000 méterhez 17:26-ra érkeztem. Bevillant a kérdés, hogy lehet hogy ez gyors lesz, de nagyon jól éreztem magam, nem vettem vissza a tempóból.

Az 1500 méter részideje 26:17 lett. Na itt már tudtam, hogy az ezévi 2000 méteres csúcsomat beállíthatom anélkül, hogy gyorsítanék. Csináltam tovább az elnyújtott karmunkát és nyomtam a lábtempót.

Féltávhoz 33:23-ra, a 2000 méterhez  35:08 ra értem, ami pont 30 mp-es idei egyéni csúcs. Nem fáradtam és tüdőre csak lendületes úszás volt, a karomra viszont még ráfér az erősítés, oda kell még egy kis kraft.

Amikor a végén becsaptam a falba nagyon örültem, mert az időm 1:07:07 lett, ez életem első Ironman úszóideje. Levezettem még 400 méterrel, így 4500 méter úszással zártam a reggelt.

Az 500 méteres részidők így jöttek sorban:

8:40 – 8:46 (17:26)-8:51 (26:17) (Féltáv: 33:23) – 8:51 (35:08) – 8:49 (43:57) – 8:55 (52:52) – 8:57(1:01:49) – és a vége: 1:07:07.

Nagyjából egyenletesnek tűnik, a pici lassulás belefér. Ha két részre osztjuk a távot, akkor 33:23-ra úsztam egy 33:44-et. Egy hét múlva még megyek egy 2000 métert maxra, remélem az bőven 35 percen belül lesz.

És kibővítettem a 2000 méter felmérős táblázatomat:

Jó érzésekkel tekertem haza a strandról.

2000 m felmérő – idén a harmadik

Idén eddig egy 50 méteres (Csepeli Strand) és egy 25 méteres (Tököli uszoda) medencében úsztam a 2000 méter felmérőt, most pedig a Kispesti Uszoda 33 méteres medencéjére esett a választás. A Csepeli strand az 50 méteres medencéje karbantartási munkák miatt áprilisban zárva volt, így négy kisebb medencében folytattam edzéseket, ezzel egy kis változatosság is került a felkészülésembe. (VITUKI, Kispest, Csillaghegyi, Tököli)

Április utolsó két hétben egyre jobban éreztem magam a vízben, mintha kicsit fejlődtem volna. Jól mentek a résztávok, így április utolsó napján Kispesten újra nekivágtam a felmérésnek. Ezúttal csak három hét telt el az utolsó felmérés óta, így a tervem, most a 25 méteres medencében elért időm beállítása volt, ami ezúttal nem sikerült.

Elég nehéz összehasonlítani a különböző méretű medencékben elért időket, de érdekességként egymás mellé tettem az idei három felmérőm részleteit:

Nem éreztem olyan tökéletes állapotban magam, mint amikor a 35:37-et úsztam (ápr. 9-én), ráadásul folyamatosan kerülgetnem kellett a sporttársakat a sávban. A középső két részidő volt gyengébb, az első és az utolsó 500 m szinte azonosra sikerült.

Az nem kérdés, hogy február vége óta fejlődtem valamennyit, de igazán erre majd a következő felmérőnél kapok választ, mert azt újra az 50 méteresben úszom.

2000 m gyors felmérő – 2017/2.

A szokásos hó végi felmérőhöz érkeztem, de egy kisebb megfázás pár nap kihagyásra kényszerített, így a március végi felmérőt csak most vasárnap sikerült megcsinálnom.

Két éve az 50 méteres csepeli strand medencéjében úsztam a felmérőt – nagyon kalandosan egy kicsit 37 perc alatt -, és egy hónapja – két év szünet után – ismét itt, 38:54-et mentem. Most áprilisban viszont a strand sajnos karbantartási munkák miatt bezárt, így a közeli tököli 25 méteres medencében úsztam a felmérőt.

Időtervet nem tűztem ki, csak azt, hogy maxra úszom, de azt lehetett sejteni, hogy 38 perc körül (1:55 körüli százak) úszom majd. Tökéletes bemelegítés után, óvatosan kezdtem. Egyedül voltam a pályán, nem zavart be egy picit sem más úszó hulláma. A fordulók nagyon jól mentek és mivel pont kétszer annyit kell fordulni, mint az 50 méteres medencében, ezért sokat nyertem velük. Szaszafotó:

500 méterenként terveztem részidőket nézni és az első 500 méternél meg is lepődtem: 8:55 lett. A második is pont ennyi volt, így a féltáv: 17:50 lett. Jól ment az úszás, de az idő láttán elbizonytalanodtam, hogy fogom-e bírni végig ezt az iramot. 1500 méter: 26:47 (8:57-es 500m) volt, és  itt már elhittem azt is, hogy akár 36 perc alá is beúszhatok. Igazi cápának éreztem magam, a levegőt ugyan már erősen kapkodtam, de nagyon jó erőben voltam.

Az utolsó 200 méteren ritmust váltottam, bedurrantottam a lábtempót. Úgy éreztem mindent kipréseltem magamból, kellemesen elfáradtam a végére és 35:37-es (8:50-es 500m) idővel csaptam célba. (a részletek itt láthatók) A bemelegítéssel és a levezetéssel együtt 3000 méter úszás jött össze. (délután pedig letekertem az idei első száz kilométeremet)

Remélem sikerül ezt az időt majd májusban az 50 méteres medencébe is beállítani. Áprilisban inkább a stílus- és a hosszabb úszásoké lesz a főszerep, természetesen a hosszabb- és a hegyi terep bringázásokkal párhuzamosan.

„Kerék alá tettek…”, de nem lett jobb…

Egy újabb hónap telt el és sajnos a térdfájásom nem múlt el, így vissza is mentem a specialistámhoz, aki sem szteroid injekciót nem adott, sem további gyógyszerek szedését nem javasolta. Azt mondta, hogy a térdem rendben van, azt a fájást pedig egy szalag okozza, amely a csípőtaréjnál (is) tapad. Javaslatára felkerestem egy terapeutát a Budamednél és már másnap el is kezdtük a terápiát.

Olyan kezeléseket kaptam itt, amikről még nem is hallottam. Például volt egy olyan gép, mint az aszfalttörő gép csak kicsiben. Kőkeményen ütötte vele a sérült részt és a könnyeim potyogtak akkora fájdalmakat okozott, de hősiesen visítva tűrtem. Volt itt még ion indukciós terápia, radiális lökéshullám terápia, lágylézer terápia (ezekről bővebben itt lehet olvasni).

Aztán volt még hideg terápia is, melynek során beállítottak egy kabinba és három percig nyomták be a folyékony nitrogént és mínusz 120-160 fok között tartottak. „Kerék alá tettek, onnan is kivettek”, de a térdem továbbra is fáj, sőt a helyzet még rosszabb lett, most már egy km futás után jön a fájdalom.

Bánatomban a múlt héten már misét pontifikáltam Szigetújfaluban azokért a sportolókért, akiknek fáj a térde:
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Mozgalmas évkezdet

Január 10-től a sérülés miatt elkezdtem a négy hetes pihenőt. Három hétig nem is futottam, utána is csak 2-3 km-t próbáltam. Közben rendszeressé váltak az esti otthoni görgőzések és az úszás is. Hetente háromszor úszok azóta is, már alkalmanként 3000 m feletti távokat. Nem volt igazán erős a január, de a naptáramat nézve végül egész mozgalmas lett:

(Kék kör: úszás, sárga kör: futás, narancs kör: szobabringa, piros kör: egyéb beltéri, vagy több féle mozgás)

 

Február második hetétől már futhattam. Négy hetes, a fokozatosság jegyében történő visszatérést mondott a doki és ezt maradéktalanul be is tartottam. Íme az elmúlt hat hét futó kilométerei heti bontásban:

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Nyolc edzés a múlt héten kevés futással

Alaposan visszafogtam a futásokat. Furcsa érzések vannak továbbra is a hátamban csípő tájékon, a gerinc környékén. Nem éles fájdalmak ezek, csak érzem, hogy valami nem oké. Lehet, hogy a helytelenül végzett hasizomgyakorlatok miatt (bántja a gerincet) vannak a lábzsibbadásaim? Most a helyesen végzett hát és hasizom gyarkolatokat is szüneteltetem. A múlt héten már csak kétszer futottam, összesen 15 km-t azt is könnyen, átmozgató jelleggel, de egyik sem okozott örömet.

Hogy pótoljam a mozgáskiesést, úszom és görgőzöm. A heti három úszás már fix, alkalmanként 3000 métert úszom a csepeli strandon. Csak úgy mint a futóedzéseket, próbálom az úszóedzéseket is hasonlóan változatossá tenni. Van bemelegítés, levezetés és erős rész benne. Szinte csak gyors és hátúszásban úszom. Így erősítem most leginkább a hát és hasizmokat. Hátul a napfelekeltében gőzölög a termálvíz:

IMG_8613 Egy kattintás ide a folytatáshoz….