Senior OB 2019

A fedett pályás idényt követően sikerült végig edzenem az elmúlt időszakot és elégedett vagyok a felkészülésemmel. Az edzői iskola adott némi feszültség, ami miatt nem minden edzés sikerült úgy, ahogy szerettük volna, de ennek ellenére is egyre javuló formát mutattam.

A vizsga után még egy egyéni legjobbat is sikerült futnom 600 méteren és ezután már csak néhány könnyebb, ráhangoló, átmozgató edzés maradt hátra az OB-ig. A felkészülés alapján én azt gondoltam, hogy a korosztályos tavalyi legjobbamat biztosan megdöntöm (St. Pölten 2:19,54), de ha sikerülne olyan összeszedetten koncentráltan futnom, mint ott, akkor egy sokkal jobb idő is születhet.

Pont egy héttel a verseny előtt arra ébredtem, hogy fáj a torkom, bura van a fejem körül és nem kapok levegőt. Fasza. 37,5-ig ment fel a testhőmérsékletem. Aznap amúgy is pihenő volt, ezért ezt alaposan ki is használtam. Nyomtam ezerrel vitaminokat és a folyadékot. Hétfőn már nem volt hőemelkedésem (de az edzést kihagytuk), de kedden még elég gyenge voltam és délutánra a fülem is bedugult. (kedden sem futottam)

Mese nincs irány a doki. Félve mentem, mert már egy félmaraton előtt kimondta a tiltó szót: „Nem indulhat Karcsi”. Alaposan megvizsgált. A torkom vörös, a nyaki nyirokcsomók duzzadtak, előzzük meg a nagyobb bajt: antibiotikum. A tüdőmet teljesen tisztának találta, így ezúttal így búcsúzott: „Ha jól van, futhat vasárnap”, és erre Anikó is áldását adta.

Szerdán már jó volt a közérzetem és este ki is mentem egy könnyű kis átmozgatásra, csütörtökön pedig 3 db lendületes 200 méterrel emlékeztettem a virgácsokat a pályára. Az erőmet visszanyertem, de a bal fülem még be volt dugulva. Hát így keltem vasárnap, a verseny napján.

A reggeli mérlegelésnél 1,7 kilóval voltam könnyebb az ideális versenysúlyomnál. Nagyon odafigyeltem az étkezésre. A szokásos napi öt kajálás volt, túlnyomóan fehérjedús ételekkel és csökkentett szénhidrát bevitellel. Egy cseppet sem bántam, hogy ezúttal kissé keszegebb lettem.

Úgy döntöttem, hogyha megvan a 800 méter, akkor kirándulok egy kicsit az egyik sprint távon, elindulok 400 méteren is, és persze ezután jöhet a 4×100 méteres váltó az SVSE egyesületünkkel.

Az én szuper lányaim ezúttal is elkísértek a versenyre, ahol nevezést követően egy nagyon jól sikerült bemelegítés után szólítottak a rajthoz.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Két kihagyott verseny – eredmény: egyéni korosztályos csúcs 800 méteren

Zamárdi után Anikóval megbeszéltük, hogy kihagyjuk a múlt hétvégi szekszárdi versenyt. Ugyan az előző két salakos verseny után ezt már rekortán pályán rendezték, de úgy láttuk, hogy ide sem jönnek le a gyorsabb lábú sporttársak, így megint csak az órával fogok tudni versenyezni. Szóval ez a verseny most kimaradt.

Erre a hétre két versenyt terveztünk. Az egyik tegnap volt Veszprémben, az egyesületem, az SVSE szervezésében, ami egy felnőtt verseny (nem senior). Nagy örömömre a gyengébb futamban kaptam lehetőséget a versenyzésre. Hétvégén pedig az Osztrák nemzeti bajnokság lesz St. Pöltenben, ahol szombaton 800 méteren, vasárnap pedig 1500 méteren állok majd rajthoz.

Nagyon vártam a veszprémi versenyt és nem csak azért mert végre egy „erősebb” mezőnyben versenyezhetek, hanem azért is, mert most először lesz ott az edzőm is a pálya szélén amikor versenyzem. Este 8-kor volt a rajt, így bőven volt időm munka után leérni Veszprémbe.

Az M7-esen a 35-ös kőnél autóztam 17 óra körül, amikor óriási füst csapott ki az autóból. Első gondolatom az volt, hogy kigyulladtam, így azonnal félre álltam a leállósávba és leállítottam a kocsit. A füst leállt, és mint kiderült a kipufogóból jött, tűz tehát nem volt.

Az én kedves Pinyó barátom egy órán belül ott volt, hogy a szervizbe vontasson. Hívtam Anikót, hogy nem fogok tudni menni a versenyre, aztán arra, gondoltam, hogy akkor – kocsi nélkül – St. Pöltennek is lőttek. Amíg Pinyó odaért, rossz kedvemben lemondtam magamban az összes heti versenyt, amire gyakorlatilag készültünk az elmúlt két hónapban. Szar kedvem, volt feszült, ideges voltam, de aztán beugrott, hogy majd júliusban is lesz még szlovák és magyar bajnokság is, így tehát nincs semmi veszve.

Este 7-re értünk a csepeli szervizbe, leadtam a kocsit és Pinyó felajánlotta az autóját, hogy használjam addig, amíg az enyémet helyre pofozzák. Ez új reményeket adott. Jött az ötlet, hogy így viszont nem kell sietnem haza, és van időm a Csepel pályán – ismét egyedül – egy felmérőhöz. Igen, gondoltam megfutom a 800 méteres „versenyt” egyedül.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Senior pályaverseny, 800 méter – Zamárdi

A szegedi 800 méteres salakpályás verseny után ez volt a következő – szintén salakos – senior pályaverseny itthon. Három hét után ismét kiéheztem egy kis versenyzésre, bár sajnos Szegeden is csak az idővel versenyeztem. Egész évben időterveket készítek és az órával versenyzem, klassz lenne itt pályán végre versenytársakkal versenyezni és úgy érni el egy klassz időt.

Vlajk Attila – egykori atléta, háromszoros ironman – egyik nap arra ébredt, hogy nagyon szeretne 800 méteren versenyezni. Mivel hasonló a futótudásunk, ennek nagyon megörültem és nem is nagyon kellett csábítgatnom. Pénteken vett egy szögest és szombaton már jött velem Zamárdiba. Örültem, hogy végre van versenytárs.

Féltem a balatoni csúcsforgalomtól, így korán indultunk és már 9 órakor ott voltunk. Érkezés után pályabejárást tartottunk. Nagyon elkeseredtem, mert a sima salakos pálya helyett gyakorlatilag egy mezei futópálya fogadott. Tele volt „gödrökkel”, hullámokkal, olyan volt, mint a lóversenypálya.

A hangulat viszont remek volt, 10 órakor ünnepélyes megnyitóval kezdődött az esemény, még a polgármester is tiszteletét tette a XXI. Dobribán Géza emlékversenyen. A sporttársak nagyon barátságosak, kedvesek voltak, mindenki ismert mindenkit, nagyon baráti volt a hangulat. Tényleg jó érzés volt ott lenni. Az 1500 forintos nevezési díj jelképes, de terülj asztalkám várt bennünket, kávé, szendvicsek, vizek és este még egy vacsora is járt mindenkinek a Paprika csárdában. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Szegedi 800 méteres senior pályaverseny

Már két éve is foglakoztatott a gondolat, hogy 800 méteren is versenyezzek, de sajnos akkor nem volt alkalom rá. Most szombaton Szegeden rendeztek pályaversenyt és jeleztem is előre Anikónak, hogy ide mennék. Még csak két hete készülünk a középtávokra, de nagyon szerettem volna indulni. Anikó áldását adta rá.

A verseny előtt két nappal felhívtam a rendezőket, hogy milyen mezőny lesz, de nagyon kiábrándítottak. Azt mondták öten vagyunk, én vagyok a legfiatalabb és a következő sporttárs 62 éves. De azt mondták, hogy pénteken estére összesítik a nevezéseket, és akkor pontosabb infót tudnak adni. Rövid taktikai megbeszélés után le is mondtam a versenyt, ebben a formában nem lenne sok értelme leutazni, inkább itthon futok egy felmérőt.

De péntek este hívtak, hogy hárman vagyunk a korosztályban. Anikóval újabb konzultációt tartottunk és végül úgy döntöttem lemegyek, mégis versenykörülmények vannak, van korosztályos ellenfél, így biztosan gyorsabban tudok menni majd, mintha otthon, egyedül felmérőt futnék.

11-re le is értem. Ha Szeged, akkor a szél alap, így mindig fúj. A pálya egy pillanatra megijesztett, régi, hagyományos salakos, a sávok krétaporral voltak felszórva.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….