Várpalota 10 km

A reggeli mérlegelésnél 10 dekával voltam több az általam ideálisnak vélt versenysúlytól. A balesetem után szépen lassan ment lefelé a súlyom. Az utolsó két hétben a szokásos ebéd utáni kávé utáni sportszeletről is lemondtam, így hajszál híján elértem az áhított versenysúlyt.

Nagyon jó állapotban voltam, az időjárásra sem lehetett panasz, kellemes 13 fok körül volt a bemelegítésnél. Minden körülmény kedvezett, hogy két év után újra 40 percen belül fussam a 10.000 métert.

Madaras Pista bácsival elindultunk a pályán melegíteni. Az első kilométer végig lejtett. A Várpalotát elkerülő út feletti felüljárót oda és visszafelé is meg kell majd futni, ami kb. 2-3 emelet magasság. Persze a hideg zuhany, akkor ért amikor a felüljáró tetején voltunk (kb. 1 km nél) és lenéztem a pályára. Kb. 12-13 emeletnyi lejtő tárult elém, ami majd visszafelé lesz nagyon durva.

Osztottam, szoroztam. Arra jutottam, hogy ha itt megfutom a 40 percet, akkor pályán 38:30 ra is képes leszek. Nem voltam csalódott, titkon reméltem, hogy sikerülni fog még így is. Nagyon jó erőben voltam. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Várpalota – 10 km

Kedden elmentem Feri bácsihoz egy gyúrásra, rám fért. Három futás volt a héten (+ egy bringázás és egy úszás), az utolsó pénteki már csak egy átmozgatás. Szombat reggel kipihenten érkeztem Várpalotára.

Most sem terveztem el előre a futásomat, csak reménykedtem, hogy a combom jó lesz és végre tudok a futásra koncentrálni. Egy órával a rajt előtt elbambultam miközben nyomtam a lábaimra a bemelegítőkrémet, így dupla mennyiség került rá. Tíz percig próbáltam elkenni. Már a karomra, a hátamra is kentem, de nem akart fogyni. Végül a melegítőgatya szívta fel a maradékot.

Meglepően laza voltam a bemelegítő futás közben, tök jól mentek a százak, az izomláznak, combfájásnak nyoma sem volt. A rajt után kényelmes tempóra álltam be, és 5-600 méter után értem be azt a 70 feletti srácot, aki két éve 12-nél ellépett tőlem. Jól éreztem magam.

Nem ismertem a pályát, mert idén is változtattak rajta. Éveken át jártam ide, és mindig ugyan az a kb. 20,6 km-es útvonal volt, de tavaly a Várpalotát elkerülő főút építése miatt egy kilométerrel hosszabb lett a táv. Idén a félmaraton a tavalyihoz képest is más útvonalon ment, és a 10 km is, amin itt még sosem indultam, nem is láttam a pályarajzot. A négy kilométeresek rajtja:

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Várpalota félmaraton

Egy nagyon jól sikerült kilenc hetes felkészülés végén, tökéletes állapotban érkeztem Várpalotára. A verseny előtti napokban már biztos voltam benne, hogy ha egy vírus nem dönt le a lábamról, akkor nagyot fogok menni a versenyen. Ideális 10-12 fok volt, a testsúlyom 68 kg, mint ifjú versenyző koromban. Az egyéni pályacsúcsomat itt 4:27-es átlagiramban futottam három éve (1:31:08 ), a terv 1:28-on belüli idő volt.

Könnyedén kezdtem a rajt után. Két km után azt vettem észre, hogy a pálya eleje kb. 500 méterrel hosszabb lett a Várpalotát elkerülő út építése miatt, tehát a 20,6 km-es megszokott pálya – gyors fejszámolást végezve – kb. 21,6 km re módosult, így – új pálya lévén – az egyéni pályacsúcs biztos meglesz. 5 km-nél néztem először részidőt: 20:40 volt. Eddig a pálya főleg lejtős volt, így az iram nagyon könnyedén esett.

8 km-nél utol ért egy lány és jött velem, futottunk is két 4:09-es ezret. A 10 km részideje 41:28 volt, ekkor a lány előre ment és most én próbáltam tapadni, de nem sikerült. Nem volt jó a lábam, egyre merevebbnek éreztem és a lány el is futott tőlem. Azt hittem gyorsított, de visszanézve a részidőket én futottam egy kb. 10 másodperccel gyengébb ezret, ő csak tartotta az iramot.

Egyre jobban merevedtem és már 4:20-as ezrek jöttek. Hiába voltam erős, nem tudtam futni, nem tudtam menni, és folyamatosan lassultam. A 15. km már 4:32-es volt. Itt már teljesen feladtam a versenyt, de végig kellett mennem, mert oda-vissza pálya volt. Az utolsó ezer méternél már annyira merev voltam, hogy alig ment a 6 perces iram is. A futás részletei itt láthatók és íme a szép görbe:

kepernyofoto-2016-10-24-14-51-45 Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Levelet hozott a postás

Egy levél, amit minden évben várok. Egy igazi levél, amit mindig örömmel bontok ki: a várpalotai félmaraton versenykiírása. Ma már ritkaság számba megy, hogy postai kézbesítéssel kapjunk hírt egy futóversenyről. Ennek mindig lesz varázsa.

IMG_9657

A versenynek amúgy van egy teljesen inaktív Facebook oldala, ahol 2012-ben volt először és utoljára bejegyzés. A kiírásban szereplő varpalota.hu linken sincs semmi információ a versenyről, így csak ez a szórólap marad.

2011 óta indulok itt és egészen tavalyig minden évben javuló formát mutattam:

  • 2011: 1:32:31
  • 2012: 1:31:58
  • 2013: 1:31:01

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Várpalota Félmaraton

Ahogy már írtam, az elmúlt három évben itt mindig sikerült az előző évhez képest egy picit jobb időt futnom. Tavaly 1:31:02-t mentem, és – a rossz állapotom ellenére – idén is simán benne volt, hogy megdöntöm a tavalyi időmet. (A pálya 5-600 méterrel rövidebb) Ez a verseny eddig mindig jól ment, és én hittem abban, hogy hiába is vagyok mélyponton, ez lesz majd az a megmérettetés, amely majd segít kikecmeregni a gödörből. A pálya: Képernyőfotó 2014-11-02 - 17.39.35

Az előző években 10 fok volt a rajtnál, és 13 fokban értünk célba. Rövidgatyás verseny, kis Nikoflexet mindig használtam, de idén sajnos csak 7 fokban volt a rajt és 10 fokban volt a célbaérkezés.

Megkockáztattam azért most is a rövidgatyát, de a rajt előtt egy órával ezúttal vastagon ment fel Nicoflex. Ennek a segítő hatását a verseny közben egyáltalán nem éreztem. Sajnos nekem ez hideg volt kisgatyában.

A rajtot követően beálltam egy kb. 4:25-ös tempóra. A pálya oda-vissza megy, csak Ősit futjuk körbe, de aztán ugyanazon az úton is jövünk vissza. Ha menet közben szarul megy a futás, akkor egyszerűen nem lehet leállni. Kimelegedve 8-9 fokban, rövidujjúban?! Mese nincs, futni kell.

10628911_981279475251159_4761050007228980334_o Egy kattintás ide a folytatáshoz….