Étrend, törzs, futóedző

Angyaloknak nevezem őket, mert új dolgokat mutattak és mutatnak, amik egyelőre tökéletesen működnek.

Étrend és a testsúly

Az első angyalkámmal 2013-ban léptem kapcsolatba, miután beneveztem a senior VB-re. Sokat olvastam arról, hogy milyen sokat számít a megfelelő étkezés a sportban, de azelőtt még nem foglalkoztam vele. Tavaly az első negyedévben 3 hónapon át követtem a személyre szabott étrendemet és a hatása nálam “csoda” számba ment. Az étrendem pontos összetételéről és hatásairól már részletesen írtam tavaly, így ezt most nem részletezem újra.

IMG_6991Hétfőn lesz négy hete, hogy ismét ezt az étrendet követem, amelynek tavaly kb. 4-6 hét után kezdtem el érezni a pozitív hatásait. (ez is a tavalyi posztban olvasható) Sokkal jobban mentek az edzések is és a VB-n – ferde csípővel, rossz gerinccel is – gyorsabb félmaratont futottam, mint az azt megelőző hét évben bármikor. A VB után még két alkalommal, kb. 2-3 hetekre visszatértem az egészséges étrendre egy-egy fő verseny miatt, de akkor nem éreztem ennek semmiféle pozitív hatását. Jó lenne egy teljes életmódváltással véglegesen az egészséges táplálkozásnál maradni, de ehhez még nem vagyok elég erős.

Nem vagyok normál állapotomban sem túlsúlyos, de 75 kilóval nem tudtam még 43 percnél gyorsabb 10 km-t futni. A súlyom most is pont úgy alakul, ahogy tavaly, hetente kb. egy kiló megy le. Minden hétfőn reggel állok rá a mérlegre. Most 74-ről indultam kb. 4 hete hétfőn és most hétfőn (3 hét után) már csak 71 kilót mértem. A tavalyi tapasztalat szerint valahol 70 kilónál fog megállni a súlyom. Mivel ez nem fogyókúra, ezért az erőnlétem teljesen rendben van. Az már más kérdés, hogy a heti egy kg fogyás miatt mennyi méreganyag szabadul fel a szervezetemben és ez okoz-e negatív hatást – nem tudom, nem érzem.
Köszönöm Haris Évának a profi sport dietetikusnak a segítséget. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Viszlát maraton!

Amilyen gyorsan jött az ötlet és az akarat, olyan gyorsan írta át a terveket a sivár valóság. Egy előző posztban leírtam az első negyedéves terveimet. Az eredmény eddig: kettőből semmi.

A január 17-i murakeresztúri félmaratont kihagytam, inkább a lányomat vittem felvételizni. Egy huszast futottam azon a hétvégén, de az utolsó kilométereken már szokás szerint zsibbadtam. (Olyan ez, mint amikor elfárad a láb, erőtlen lesz és plusz olyan, mint amikor gyerekkorunkban nőtt a lábunk. Ezek után egyre kisebbeket lépek és lemerevedik a láb, mint egy hosszú verseny végén.)

A hétvégén a Yours Trulyra mentem Dunakeszire egy 25 km-es tervvel. Az eredmény: 16,8 km-nél kiálltam. 4:50-es jóleső iramban futottam, de a hatodik (egyben utolsó) körnél ismét beálltak a lábaim és lassulni kezdtem. Azt mondtam, hogy ha itt nem tudom végigfutni jólesően a távot, akkor a maratoni terveket későbbre teszem. Talán majd ősszel, vagy jövőre. Nem vagyok kész rá, ez van.

Kértem időpontot az orvos, sportorvos, természetgyógyászhoz, aki alaposan megropogtatta a hátamat és többféleképpen megkezelt. Azt mondta, jó karban vagyok (persze egy 100 kilós, tévézés közben csipszevős huszas éveiben járó fiatalhoz viszonyított), és nem gondolja, hogy egy gerincbecsípődés okozza ezt a zsibbadást nálam. Még mindig a november 9-i ultrakupa (45 km) “sérülései” ezek. Azt mondta alkati kérdés ez, és én sajnos nem vagyok az az alkat, akinek 25 km után meg szabad ugrania egyből egy 45 km-t. A kötőszövetekbe rögzült a túlterhelés miatt az “információ” és sajnos most egy idő után letilt a szervezetem.(remélem jól idéztem) Sajnos a javulást az elmúlt hetek sok kilométerei sem segítették, merthogy minden nap futottam.

A doki nem beszélt le a mozgásról sőt!  Azt tanácsolta, hogy néhány hétig ne a futás legyen hangsúlyos, célszerű lenne mást sportolni mellette. (és ha kicsit is érzem a lábamban a lassulást/zsibbadást álljak le) A bringa (otthoni görgőzés), konditerem és az úszás került szóba, és ő erősen helyeselt. Valamint kiegészítésként a nyújtás és erősítés fontosságára hívta fel a figyelmemet. Kiemelte a hát és a hasizom erősítését, de én ezeket most napi szinten csinálom. Így csak az idő maradt, ami majd meggyógyít.

Egyébként nem csüggedek a maraton miatt. Nincs gondom a bringával és az úszással sem. Kremmer Zoli úgyis megmondta nekem tavaly év végén: “Karcsi hagyd a maratont, te triatlonversenyző vagy!” Még a végén igaza lesz.

Készen állok

A múlt hét volt az utolsó teljes erős hetem. A szokásos heti hat futásból két erős résztávos edzés volt a pályán, és hétvégén pedig ismét egy 10 km felmérő volt a harmadik erős napom.

Nagyon jól sikerült a hetem, mindhárom nap nagyon jót mentem magamhoz képest. 9 éve futottam ilyen időket és tempót. 15×400 méteres edzést 25 éve csináltam utoljára. Talán 6-7 éve futottam, de a 10-12. után leálltam. Most simán végigment, az előírt egyenletes tempóban 200 m dzsoggal. Ismét fáradtan, de továbbra is elszántan érkeztem hétvégi felmérőmre.

Vácon, a Zöldgömb rendezett futóversenyt és ott szerepelt a negyedmaratoni táv. A Duna partján a kerékpárúton futottunk, együtt a félmaratonistákkal (2 kör) és a maratonistákkal (4 kör). A tervem a 4 perces tempó volt, amolyan főpróba a VB-re.

Az 5 km-es részidőm 19:58 volt, jól ment a futás. Ismét erősnek éreztem magam, de a lábam fáradt volt. Visszafelé az egyhe szél megzavart és lassabbak voltak a kilik, de így is örülök a 40:53-as 10 km-es időnek. A negyedmaraton vége 42:42 lett. A korosztályomban első lettem, kivételesen csak három fiatal előzött meg.

IMG_6735

Jó volt találkozni a régi triatlonos társakkal Kremmer Zolival és Nedelka Józsival. Ők sokkal erősebb szinten és nagyon jó formában vannak. Ők is jönnek a VB-re.

Most viszont ki kell pihennem a nehéz heteket. Egy könnyebb hét következik, egy kicsit más jellegű edzésekkel és már csak 3-4 erős futás van hátra a VB-ig.

Most hétvégén, szombaton viszont biztosan egyéni csúcsot futok. Beneveztem a fedettpályás Senior OB-re 3000 méterre. Soha nem versenyeztem még fedettpályán, így biztos fedettpályás egyéni csúcs lesz az eredmény. Nincs tét, csak jól ki akarom futni magam. A pályával jó haverok vagyunk már, mert februárban heti kétszer itt edzettem.

A sérüléseket eddig megúsztam, remélem erre a kis időre már nem is jön, de ez mindig benne van a levegőben. Úgy érzem készen állok a kitűzött célok teljesítésére.