New York City Marathon 2019

A legtöbb futó álma, hogy egyszer teljesítse a New York maratont. Krajczár Peti már több éve New Yorkban él, és ő volt az egyik szerencsés, aki sorsolással nyert indulási jogot élete első maratonijára. Péter megkért, hogy segítsem őt a felkészülésében.

Már több hónapja készültünk, amikor augusztusban egyszer csak felhívott, hogy nincs-e kedvem kimenni megnézni a versenyt. Október 30-án azon vettem magam észre, hogy az atlanti óceán felett repülök. Pont aznap volt a születésnapom, és a légikisérők pezsgővel kedveskedtek.

Péter felkészülése jól sikerült, nem volt egy cseppnyi kétely sem bennem, hogy ne sikerülne végig futnia. Halloween estéjén még elkísértük kerékpárral az utolsó átmozgató edzésére, aztán egy masszázs következett, végül eljött a verseny napja.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

NATO futás 2019

Míg ez a verseny tavaly egy kőkemény harc volt a 40 perces időért, idén csak egy felkészülési verseny volt, mégis benne volt egy 38 perccel kezdődő idő, egy újabb korosztályos egyéni csúcs.

Idén nem hátráltatott sérülés, sem sérvem, sem balesetem és porcleválásom sem volt, így szinte folyamatosan tudtam készülni.

Ebben az időszakban többet „bűnözök” a kelleténél. 80 % ban betartom az étrendemet, de nem hagyom ki a szülinapi tortákat, kis csokikat és olykor az akolholt sem.

Így a szülinapom alkalmából kissé másnaposan érkeztem a versenyre, + 2,2 kilóval. Meglehetősen motiválatlan voltam, de jól ment a melegítés, benne volt a napban a jó futás a fejfájás ellenére.

A rajtot követően beálltam rögtön egy érzésre 3:55-ös tempóra. A 25 fok egyáltalán nem zavart. Az első kilométer 3:54 volt, majd egy 3:52-es következett (lejtős alagút)

Aztán a harmadik kilométer már 4:03 majd egy 4:10-es ezer következett. Egyszerűen nem ment. Erőlködni sem tudtam, szenvedni sem, csak lassultam. Itt fejben már feladtam a versenyt.

Még egy kilométert mentem, mert onnan már közel volt a kocsi, és egy 20:34-es 5 kilométer után levettem a rajtszámot és elhagytam a versenypályát.

Az alapozás folytatódik, és hamarosan indulok New Yorkba szurkolni a martonin Krajczár Peti ifjú tanítványomnak. 😉

Spar – Landliebe 10 km

A két héttel ezelőtti Haraszti futópartin – bár nem volt tervezve, de mégis – sikerült 4 perces iramot futnom. A Spar Landliebe 10 km-es versenyén már nem volt kérdés, hogy 40 percet kell futnom. Tavaly a Szabadság-hídra történő felfutás fektetett meg és 41 percet mentem.

Hat hete már heti kétszer futok hegyen, így gondoltam ez a kis emelkedő most könnyebben fog menni. 80-90 km közötti heteket futok mostanában és a múlt hétvégén 25 km volt 4:36 os iramban. Majdnem egy éve nem futottam 25 öt, de nagyon jól ment. S bár lendületes iram volt, mégis sajnos egész múlt héten éreztem a hatását, fáradt volt a lábam.

Az időjárás kedvezően alakult a versenyre, 13-14 fok volt és szélcsend. A reggeli mérlegelésnél +1,8 kg voltam az ideálishoz képest, ez most alapozáskor még belefér. 50 percnyi bemelegítés után beálltam a rajthoz.

Az első kilométer 3:55 körüli volt és sajnos nem esett olyan könnyedén, mint Harasztiban. Igyekeztem tartani az iramot, de 2 km után (7:55)már nagyon kapkodtam a levegőt. Fel is merült bennem, hogy ebből fejreállás lesz, de gondoltam rég volt már ilyen is, bevállalom.


Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Haraszti Futóparty 2019

A reggeli kelést követően semmi kedvem nem volt ehhez a versenyhez. Legszívesebben megint kimentem volna egy könnyű húsz kilométerre, de végül dobtam a hisztit és átmentem. Ezen a héten is már 70 kilométer volt a lábamban, így nem voltak illúzióim a versenyt illetően.

Fogalmam sem volt, hogy résztávok nélkül mennyit tudok futni majd. Azt gondoltam, hogy 4:15-4:20 as ezrekkel kezdek aztán meglátom. Madaras Pista bácsival melegítettünk, nagyon könnyen, jó hangulatban.

A rajtot követően a 35-40. helyen szaladtam, érzésre 4:20 as iramban. Egy kilométernél megnéztem az órámat és nagyon csodálkoztam: 3:54 volt és nagyon jól esett. Nem ijedtem meg, de picit lassítottam. Ennek ellenére folyamatosan fogytak előlem az ellenfelek.

1,5 km után egy 20 éves átlagéletkorú bolyban találtam magam, hárman futottunk, és a mezőnyt vezető srác már 100 méterre volt előttünk. 3 km után sem változott a helyzet, de figyeltem a fiatalokat, és láttam, hogy simán meg fogom verni őket. Túl gyors tempót vállaltak be.

4 km után már a második helyen futottam, az első már kb. 200 méterre volt. A fiatalok leszakadtak. 6 km nél néztem az órára: kerek 24 perc volt. Nem motivált semmi, hogy nagyon nyomjam a végét, de picit talán gyorsítottam és abszolútban a második, a korosztályban pedig az első helyen értem a célba.

A futás részletei itt láthatók.


Alapozás, idei és 2020-as tervek

A júliusi OB után leengedtem kicsit, inkább olyan dolgokat csináltam, amik már hiányoztak. Bringáztam, úsztam, hegyen futottam. Sajnos a nagy terv a Duna menti bringatúra idén elmaradt, helyette a Balatont tekertem körbe otthonról indulva (430 km), ha már 1400 km kerékpározás volt idén a lábamban.

Nyaraltam, bűnöztem, fel is szedtem 3-4 kilót.

Persze azért sokat mozogtam és három hete el is kezdtem az alapozást. Csak szépen lassan, sok hosszú futás, sok hegyi terepfutás, nagyon változatos, élvezetes most minden. Ezért fantasztikus ez az egész, mert minden felkészülési periódusban van valami élvezetes, izgalmas.

800 méterre készülök továbbra is. Úgy érzem maradt még bennem, folytatni szeretném ezt az utat, természetesen Anikó segítségével. Ebben az évben lesz pár felkészülési verseny, de egyik sem fő verseny, csak az alapozásom részét képezik. Fedett pályán szeretnék legközelebb jól menni (2020 március) , addig a többi versenyen nincs görcsölés az időkért.

Idén ezeket a versenyeket tervezem még:

  1. Most hétvégén Haraszti Futóparty 7 km
  2. Spar Landliebe 10 km
  3. NATO futás 10 km
  4. Siófok K&H 2 nap alatt 3 részletben maraton
  5. Ha lesz hely, akkor a Budai Trail 27 km-es távja (tavaly gyászosan sikerült)

Izgalmasan alakul ez az év is. És már biztos, hogy kint leszek edzőként a New York maratonon(nov 3.), Krajczár Peti tanítványomnak fogok nagyon szurkolni.

Senior OB 2019

A fedett pályás idényt követően sikerült végig edzenem az elmúlt időszakot és elégedett vagyok a felkészülésemmel. Az edzői iskola adott némi feszültség, ami miatt nem minden edzés sikerült úgy, ahogy szerettük volna, de ennek ellenére is egyre javuló formát mutattam.

A vizsga után még egy egyéni legjobbat is sikerült futnom 600 méteren és ezután már csak néhány könnyebb, ráhangoló, átmozgató edzés maradt hátra az OB-ig. A felkészülés alapján én azt gondoltam, hogy a korosztályos tavalyi legjobbamat biztosan megdöntöm (St. Pölten 2:19,54), de ha sikerülne olyan összeszedetten koncentráltan futnom, mint ott, akkor egy sokkal jobb idő is születhet.

Pont egy héttel a verseny előtt arra ébredtem, hogy fáj a torkom, bura van a fejem körül és nem kapok levegőt. Fasza. 37,5-ig ment fel a testhőmérsékletem. Aznap amúgy is pihenő volt, ezért ezt alaposan ki is használtam. Nyomtam ezerrel vitaminokat és a folyadékot. Hétfőn már nem volt hőemelkedésem (de az edzést kihagytuk), de kedden még elég gyenge voltam és délutánra a fülem is bedugult. (kedden sem futottam)

Mese nincs irány a doki. Félve mentem, mert már egy félmaraton előtt kimondta a tiltó szót: „Nem indulhat Karcsi”. Alaposan megvizsgált. A torkom vörös, a nyaki nyirokcsomók duzzadtak, előzzük meg a nagyobb bajt: antibiotikum. A tüdőmet teljesen tisztának találta, így ezúttal így búcsúzott: „Ha jól van, futhat vasárnap”, és erre Anikó is áldását adta.

Szerdán már jó volt a közérzetem és este ki is mentem egy könnyű kis átmozgatásra, csütörtökön pedig 3 db lendületes 200 méterrel emlékeztettem a virgácsokat a pályára. Az erőmet visszanyertem, de a bal fülem még be volt dugulva. Hát így keltem vasárnap, a verseny napján.

A reggeli mérlegelésnél 1,7 kilóval voltam könnyebb az ideális versenysúlyomnál. Nagyon odafigyeltem az étkezésre. A szokásos napi öt kajálás volt, túlnyomóan fehérjedús ételekkel és csökkentett szénhidrát bevitellel. Egy cseppet sem bántam, hogy ezúttal kissé keszegebb lettem.

Úgy döntöttem, hogyha megvan a 800 méter, akkor kirándulok egy kicsit az egyik sprint távon, elindulok 400 méteren is, és persze ezután jöhet a 4×100 méteres váltó az SVSE egyesületünkkel.

Az én szuper lányaim ezúttal is elkísértek a versenyre, ahol nevezést követően egy nagyon jól sikerült bemelegítés után szólítottak a rajthoz.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Atlétika edző lettem

Eddig is sokaknak segítettem és segítek a sporttal, a futással kapcsolatban, mégis így a szakmában eltöltött több, mint 30 év után régóta motoszkált már bennem a gondolat, hogy hivatalosan, papíron is edző legyek.

Az álmokat tettek követték és egyszercsak újra bent találtam magam az iskolapadban. A Budapesti Sportszövetségek Uniója évente közel 40 sportágban indít sportedzői szakképzéseket, én természetesen az atlétika edzői szakra jelentkeztem.

Mozgalmas időszakon vagyok túl, szombatonként előadásokra jártam, számos szakkönyvet olvastam el, és nagy lelkesedéssel szívtam magamba az elméleti anyagot. Ez rengeteg időt vett el a megszokott hétköznapi teendőkből. Az oktatási napok mellett még a házi dolgozatok, edzésterv stb. készítés teljesen átírták a mindennapjaimat.

Nyolc modulzáró vizsga, és 240 óra gyakorlatban eltöltött idő volt a feltétele a komplex szakmai vizsgának, ahol gyakorlatban és elméletben is (sportegészségtan, gimnasztika, edzéselmélet) számot kellett adnunk a tudásunkról.

Az utolsó időszak már eléggé stresszes volt számomra, ami az edzésekben is megmutatkozott. Ugyan az utóbbi évek legjobb formájában vagyok, de mégsem sikerült minden edzést maradéktalanul, az előírt időkre teljesítenem. Továbbra is nagyon hálás vagyok Anikónak az erőn felüli munkájáért, türelméért.

A vizsgára felkészülten érkeztem. A sikeres teljesítés nem volt számomra kérdés, de természetesen nagyon izgultam. A gyakorlati vizsgán a hazai középtávfutás utolsó 1500 méteren olimpiai döntőt (1976 montreál) futott nagy mohikánja, Zemen János mester( aki egyébként a gyakorlati felkészítő tanárunk is volt), és az egykori kiváló sprinter atléta Takács Zoltán vizsgáztattak. Közös fotó a mesterrel:

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

SVSE Veszprém – 800 m hazai pályán

Ez elmúlt 6-8 hétben folytatódtak az alapozó edzések és május végétől elkezdtük középtávra a gyorsító edzéseket. A testsúlyom teljesen rendben volt és szinte kivétel nélkül sikerült megcsinálni minden edzést úgy, ahogy Anikó tervezte.

Szerdán este egy kellemes, a 800-hoz teljesen elfogadhatónak mondható 28-30 fokban rendezett nyílt versenyt Veszprémben az egyesületem. Ez a szezon első szabadtéri versenyének, egy klassz felmérőnek kiváló volt.

Az utóbbi hetekben nagyon jól mentek az edzések, jobbnak és jobban éreztem magam, mint az előző pár évben bármikor. Így a cél nem is lehetett más, mint a tavalyi korosztályos legjobb időm (2:19,54) megdöntése.

A sportétrendem tökéletesen működik, kialudtan, kipihenten érkeztem a versenyre. Az zavart egy kicsit, hogy az ébredési pulzusom a héten minden reggel 52 helyett 56 volt, ami jelenthetne akár fáradságot is, de inkább valami lappangó vírusra gyanakodtam, amit éppen legyőzni készül a szervezetem. A közérzetem viszont tökéletes volt és pszichésen is felkészült voltam.

A bemelegítés is tökéletes volt, és a tervek szerint egy 68 mp-es (400 m) kezdéssel a fejembe álltam az egyes pályára a rajtvonalhoz. Ketten voltunk a pályán, és a srác mondta, hogy ő 65 mp-es első körrel fog kezdeni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Komárom-Komárno – 10 km

Az egyik kedvenc, mégis mumus versenyem ez. Legtöbbször nem sikerül itt jó futnom, de mindig kárpótolt a verseny utáni komáromi gyógyvíz és a komáromi napok programjai, frissen sültjei, amelyet a szlovák és a magyar oldalon egyszerre rendeznek.

Tényleg annyira klassz, hogy több, mint 10 hónapja szinte szünet nélkül tudok edzeni és annak ellenére, hogy a fedett pálya után most újra alapozunk, mégis szinte a legjobb formámban futok, edzem. (A testsúlyom is teljesen rendben van, ma reggel mindössze + 0,1 kg többlet volt 🙂) Ezért nagyon vártam a mai tízest, ami a kiírás szerint is pontosan 10,3 km.

38 perccel kezdődő időért jöttem, de ez reggel már meghiúsulni látszott, mivel a szél nagyon erős volt. A hőmérséklet szinte tökéletes, 12-14 fok volt.

Mivel ez sem volt tétverseny, itt sem volt bennem egyáltalán izgalom, bár szombaton kicsit meghűltem és szipogtam mégis optimistán álltam rajthoz. Lazának éreztem magam a bemelegítés után, de a pulzusom sajnos magasabb volt a szokásosnál.

Az első kanyar után viszonylag elől voltam, így – amolyan figyelem elterelésképpen – megszámoltam, hogy a 22. helyen vagyok. Az első kilométer 4:06 volt, ami kicsit sokkoló volt, mivel eléggé kapkodtam a levegőt. Ennek ellenére szépen mentem felfelé.

3 kilométernél 12:18 körül jártam, így azt már itt tudtam, hogy ez nem lesz sokkal jobb. A szembe szél néhol nagyon erős volt, de a hátszélben sem tudtam 4 percen belülre kerülni. A rendkívül szép vár területén vitt keresztül az új pálya.

1986-ban ebben a kötelező trikóban kellett futni:

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Vivicitta – 10 km

Múlt vasárnap klassz futóidőt kaptunk a Vivicittára, ahol a 10 km-es távon álltam rajthoz. A reggeli mérlegelésnél a testsúlyom 40 dekával volt az ideális alatt.

Pihenten érkeztem a versenyre, tét nélküli nyugalommal. Egy pici drukk sem volt bennem, hiszem továbbra is pályaversenyekre készülök, de most ezek az utcai versenyek segítenek az alapozásban.

Nagyon jó állapotban vagyok, többnyire remekül mennek az edzések és úgy is éreztem, hogy most simán meglesz az a 40 perc, amit tavaly év végén „üldöztem”, de csak felülről sikerült súrolnom. Sem 2018-ban, sem 2017-ben nem sikerült megfutnom versenyen a 40 perces időt, így volt bennem már egy kis hiányérzet. (2016-ban a Komárom-Komárnón 39:59-et és a Spar-on 39:43-at futottam)

A richtofitos pakolással jól sikerült a bemelegítés is és 13 órakor elrajtoltunk. A 40 perces időt csak a három hídfelfutás hátráltatta, az enyhe szél nem zavart. (bár érzésre olyan volt, mintha egy picit mindig szembe fújt volna)

Rögtön az első kilométeren a Margit-hídra futottunk fel a szigetről és nem fogtam vissza magam. Nagyon kapkodtam a végén a levegőt, de sikerült pár másodperccel 4 percen belül tartani az első kilométert.

A következő kilométeren visszafogottan futottam le a hídról a budai felső rakpartra vezető lejtőn. A pulzusom helyre is állt és a síkon felvettem a picivel 4 percen belüli utazósebességet.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….