Címke: verseny

Haraszti Futóparty 2019

Közzétéve Szerző:
Válasz

A reggeli kelést követően semmi kedvem nem volt ehhez a versenyhez. Legszívesebben megint kimentem volna egy könnyű húsz kilométerre, de végül dobtam a hisztit és átmentem. Ezen a héten is már 70 kilométer volt a lábamban, így nem voltak illúzióim a versenyt illetően.

Fogalmam sem volt, hogy résztávok nélkül mennyit tudok futni majd. Azt gondoltam, hogy 4:15-4:20 as ezrekkel kezdek aztán meglátom. Madaras Pista bácsival melegítettünk, nagyon könnyen, jó hangulatban.

A rajtot követően a 35-40. helyen szaladtam, érzésre 4:20 as iramban. Egy kilométernél megnéztem az órámat és nagyon csodálkoztam: 3:54 volt és nagyon jól esett. Nem ijedtem meg, de picit lassítottam. Ennek ellenére folyamatosan fogytak előlem az ellenfelek.

1,5 km után egy 20 éves átlagéletkorú bolyban találtam magam, hárman futottunk, és a mezőnyt vezető srác már 100 méterre volt előttünk. 3 km után sem változott a helyzet, de figyeltem a fiatalokat, és láttam, hogy simán meg fogom verni őket. Túl gyors tempót vállaltak be.

4 km után már a második helyen futottam, az első már kb. 200 méterre volt. A fiatalok leszakadtak. 6 km nél néztem az órára: kerek 24 perc volt. Nem motivált semmi, hogy nagyon nyomjam a végét, de picit talán gyorsítottam és abszolútban a második, a korosztályban pedig az első helyen értem a célba.

A futás részletei itt láthatók.


Senior OB 2019

Közzétéve Szerző:
Válasz

A fedett pályás idényt követően sikerült végig edzenem az elmúlt időszakot és elégedett vagyok a felkészülésemmel. Az edzői iskola adott némi feszültség, ami miatt nem minden edzés sikerült úgy, ahogy szerettük volna, de ennek ellenére is egyre javuló formát mutattam.

A vizsga után még egy egyéni legjobbat is sikerült futnom 600 méteren és ezután már csak néhány könnyebb, ráhangoló, átmozgató edzés maradt hátra az OB-ig. A felkészülés alapján én azt gondoltam, hogy a korosztályos tavalyi legjobbamat biztosan megdöntöm (St. Pölten 2:19,54), de ha sikerülne olyan összeszedetten koncentráltan futnom, mint ott, akkor egy sokkal jobb idő is születhet.

Pont egy héttel a verseny előtt arra ébredtem, hogy fáj a torkom, bura van a fejem körül és nem kapok levegőt. Fasza. 37,5-ig ment fel a testhőmérsékletem. Aznap amúgy is pihenő volt, ezért ezt alaposan ki is használtam. Nyomtam ezerrel vitaminokat és a folyadékot. Hétfőn már nem volt hőemelkedésem (de az edzést kihagytuk), de kedden még elég gyenge voltam és délutánra a fülem is bedugult. (kedden sem futottam)

Mese nincs irány a doki. Félve mentem, mert már egy félmaraton előtt kimondta a tiltó szót: „Nem indulhat Karcsi”. Alaposan megvizsgált. A torkom vörös, a nyaki nyirokcsomók duzzadtak, előzzük meg a nagyobb bajt: antibiotikum. A tüdőmet teljesen tisztának találta, így ezúttal így búcsúzott: „Ha jól van, futhat vasárnap”, és erre Anikó is áldását adta.

Szerdán már jó volt a közérzetem és este ki is mentem egy könnyű kis átmozgatásra, csütörtökön pedig 3 db lendületes 200 méterrel emlékeztettem a virgácsokat a pályára. Az erőmet visszanyertem, de a bal fülem még be volt dugulva. Hát így keltem vasárnap, a verseny napján.

A reggeli mérlegelésnél 1,7 kilóval voltam könnyebb az ideális versenysúlyomnál. Nagyon odafigyeltem az étkezésre. A szokásos napi öt kajálás volt, túlnyomóan fehérjedús ételekkel és csökkentett szénhidrát bevitellel. Egy cseppet sem bántam, hogy ezúttal kissé keszegebb lettem.

Úgy döntöttem, hogyha megvan a 800 méter, akkor kirándulok egy kicsit az egyik sprint távon, elindulok 400 méteren is, és persze ezután jöhet a 4×100 méteres váltó az SVSE egyesületünkkel.

Az én szuper lányaim ezúttal is elkísértek a versenyre, ahol nevezést követően egy nagyon jól sikerült bemelegítés után szólítottak a rajthoz.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

SVSE Veszprém – 800 m hazai pályán

Közzétéve Szerző:
Válasz

Ez elmúlt 6-8 hétben folytatódtak az alapozó edzések és május végétől elkezdtük középtávra a gyorsító edzéseket. A testsúlyom teljesen rendben volt és szinte kivétel nélkül sikerült megcsinálni minden edzést úgy, ahogy Anikó tervezte.

Szerdán este egy kellemes, a 800-hoz teljesen elfogadhatónak mondható 28-30 fokban rendezett nyílt versenyt Veszprémben az egyesületem. Ez a szezon első szabadtéri versenyének, egy klassz felmérőnek kiváló volt.

Az utóbbi hetekben nagyon jól mentek az edzések, jobbnak és jobban éreztem magam, mint az előző pár évben bármikor. Így a cél nem is lehetett más, mint a tavalyi korosztályos legjobb időm (2:19,54) megdöntése.

A sportétrendem tökéletesen működik, kialudtan, kipihenten érkeztem a versenyre. Az zavart egy kicsit, hogy az ébredési pulzusom a héten minden reggel 52 helyett 56 volt, ami jelenthetne akár fáradságot is, de inkább valami lappangó vírusra gyanakodtam, amit éppen legyőzni készül a szervezetem. A közérzetem viszont tökéletes volt és pszichésen is felkészült voltam.

A bemelegítés is tökéletes volt, és a tervek szerint egy 68 mp-es (400 m) kezdéssel a fejembe álltam az egyes pályára a rajtvonalhoz. Ketten voltunk a pályán, és a srác mondta, hogy ő 65 mp-es első körrel fog kezdeni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Komárom-Komárno – 10 km

Közzétéve Szerző:
1

Az egyik kedvenc, mégis mumus versenyem ez. Legtöbbször nem sikerül itt jó futnom, de mindig kárpótolt a verseny utáni komáromi gyógyvíz és a komáromi napok programjai, frissen sültjei, amelyet a szlovák és a magyar oldalon egyszerre rendeznek.

Tényleg annyira klassz, hogy több, mint 10 hónapja szinte szünet nélkül tudok edzeni és annak ellenére, hogy a fedett pálya után most újra alapozunk, mégis szinte a legjobb formámban futok, edzem. (A testsúlyom is teljesen rendben van, ma reggel mindössze + 0,1 kg többlet volt 🙂) Ezért nagyon vártam a mai tízest, ami a kiírás szerint is pontosan 10,3 km.

38 perccel kezdődő időért jöttem, de ez reggel már meghiúsulni látszott, mivel a szél nagyon erős volt. A hőmérséklet szinte tökéletes, 12-14 fok volt.

Mivel ez sem volt tétverseny, itt sem volt bennem egyáltalán izgalom, bár szombaton kicsit meghűltem és szipogtam mégis optimistán álltam rajthoz. Lazának éreztem magam a bemelegítés után, de a pulzusom sajnos magasabb volt a szokásosnál.

Az első kanyar után viszonylag elől voltam, így – amolyan figyelem elterelésképpen – megszámoltam, hogy a 22. helyen vagyok. Az első kilométer 4:06 volt, ami kicsit sokkoló volt, mivel eléggé kapkodtam a levegőt. Ennek ellenére szépen mentem felfelé.

3 kilométernél 12:18 körül jártam, így azt már itt tudtam, hogy ez nem lesz sokkal jobb. A szembe szél néhol nagyon erős volt, de a hátszélben sem tudtam 4 percen belülre kerülni. A rendkívül szép vár területén vitt keresztül az új pálya.

1986-ban ebben a kötelező trikóban kellett futni:

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Vivicitta – 10 km

Közzétéve Szerző:
Válasz

Múlt vasárnap klassz futóidőt kaptunk a Vivicittára, ahol a 10 km-es távon álltam rajthoz. A reggeli mérlegelésnél a testsúlyom 40 dekával volt az ideális alatt.

Pihenten érkeztem a versenyre, tét nélküli nyugalommal. Egy pici drukk sem volt bennem, hiszem továbbra is pályaversenyekre készülök, de most ezek az utcai versenyek segítenek az alapozásban.

Nagyon jó állapotban vagyok, többnyire remekül mennek az edzések és úgy is éreztem, hogy most simán meglesz az a 40 perc, amit tavaly év végén „üldöztem”, de csak felülről sikerült súrolnom. Sem 2018-ban, sem 2017-ben nem sikerült megfutnom versenyen a 40 perces időt, így volt bennem már egy kis hiányérzet. (2016-ban a Komárom-Komárnón 39:59-et és a Spar-on 39:43-at futottam)

A richtofitos pakolással jól sikerült a bemelegítés is és 13 órakor elrajtoltunk. A 40 perces időt csak a három hídfelfutás hátráltatta, az enyhe szél nem zavart. (bár érzésre olyan volt, mintha egy picit mindig szembe fújt volna)

Rögtön az első kilométeren a Margit-hídra futottunk fel a szigetről és nem fogtam vissza magam. Nagyon kapkodtam a végén a levegőt, de sikerült pár másodperccel 4 percen belül tartani az első kilométert.

A következő kilométeren visszafogottan futottam le a hídról a budai felső rakpartra vezető lejtőn. A pulzusom helyre is állt és a síkon felvettem a picivel 4 percen belüli utazósebességet.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Szlovák szenior fedettpályás OB – 800 méter

Közzétéve Szerző:
Válasz

Az év eleji 800 méteres verseny után szárnyakat kaptam és nagyon jól sikerült az azt követő hét. Nagyon nagy kedvvel és erővel mentem az edzésekre, de aztán…

Egyik nap még jól ment a futás, még másfél órát jógáztam is utána, aztán másnap ágynak dőltem lázzal és az infulenzával. Egy hét teljesen kimaradt, a következő héten már tudtam futogatni, de értékelhető edzésem nem volt, mivel a tűdöm tele volt még trutyival, köhögtem és alig kaptam levegőt.

Még most a hét elején is sokat krahácsoltam, kedden volt egy rövid résztávos edzés, de ez azért kevés volt egy jó versenyfutáshoz. Úgy mentem ki Pozsonyba, hogy ha sikerülne a januári verseny 2:24,16-os idejét megfutnom, akkor az talán több is annál, mint amit várhatok magamtól.

71,6 kg-ot mutatott reggel a mérleg (tehát még van 1,6 kg súlyfelesleg). A bemelegítés rendben ment, laza és koncentrált voltam. A második futamban indultam és most sem volt más előzetes tervem, csak az, hogy olyan tempóban kezdjek, ahogy a végére teljesen elsavasodva be is tudom fejezni. (négy 36 mp-es kör).

Órát nem vittem magammal, ott volt minden kör végén a digitális óra, amelyen körönként láttam a részidőket. Az első körben pont 35-ről 36-ra váltott az óra. Előttem – ahogy a januári versenyen is- 4-5 méterrel futott Zeller Zsolt. A második kör is teljesen jól ment, és óramű pontossággal 71-ről 72 re váltott az óra a második kör végén.

500 méterhez érve begyújtottam a rakétákat és 1:47-ről 48 ra váltott az óra a harmadik kör végén. A túlsó egyenesben (érzésre) ritmust váltottam, elkezdtem nyomni. Világbajnoki döntős hangulatban, hatalmas hajrával futottam meg az utolsó száz métert és kis híján összeesve értem célba.

Nem láttam az órán az időmet, az eredménylistát csak kb. 20 perccel később tették ki a faliújságra. (addig sikerült levezetnem) 2:24 körül vártam a hivatalos időt, ami 2:24,07 lett, ami pontosan 9 századdal jobb, mint a januári versenyen elért eredményem.

Úgy alakult, hogy a március végi fedett lengyelországi VB-re nem neveztem. Most a cél a március 9-i hazai OB lesz és úgy tűnik, hogy rajthoz állok a szlovén OB-n is 800 méteren Novo Mesto-ban jövő szombaton.

Fotók: Zsoldos Imre

2019-es tervek és az év utolsó versenye

Közzétéve Szerző:
Válasz

A Budai Trail után leálltam a sportkajálásról és belevetettem magam az év végi bűnözésbe. Reggelire péksütemény hegyek, ebédre minimum mekis kaja, a többit meg hagyjuk, talán annyi legyen elég, hogy nem szénhidrátmentes volt a vacsorám sem.

22-én adta magát a szomszéd faluban, Dunavarsányban a 2. Adventi Futás. 3,5 km-es körön lehetett, 1-2-3 kört teljesíteni, én a 3 körös távra neveztem. A Budai Trail-t még péntekre sem hevertem ki, a résztávon – amit szerdáról folyamatosan toltam – egyre lassultam, így abba is hagytam. Izomfáradtság. Kicsit reménykedtem, hogy szombatra rendbe jön.

Ott volt pár kedves barát és ismerős: Madaras Pista bácsi, Szekeres Feri bácsi, Kedves Roland, és Holba Zoli is. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Nyúlcipőbolt Budai Trail – 27 km

Közzétéve Szerző:
Válasz

2013-ban már indultam itt a 17 km-es távon és azóta minden évben tervben volt, hogy a hosszabb, 27 km-es távon is elindulok. Volt úgy, hogy neveztem, de nem tudtam elmenni. Vagy műtöttek, vagy sérült voltam, de az elmúlt négy évben ez a verseny rendre kimaradt.

Amúgy is nehéz bekerülni a rajtlistára, hiszen a létszám 200-ban maximált és a nevezés indítását követően 30 percen belül elfogynak a nevezések. Naivan, egy hónappal előtte próbálkoztam nevezni, de persze nem volt már hely.

Írtam is a Csanyának (A fő szervező), hogy hogy tudnék bejutni, de csak az esemény facebook oldalát tudta ajánlani, hátha ott valaki lemondja és átadja a nevezését. Így is lett. Egy héttel a verseny előtt – amikor már majdnem átterveztük az edzéstervemet – írt egy lány, hogy lesérült és átadná a nevezését. Egy órán belül le is rendeztük a dolgot és kezdődhetett az egészséges izgalom.

Alapozunk, a hegyi futás már része az edzéstervemnek, így már harmadik hete csütörtökönként kb. 14,5 km-t futok hajnalban 320 méteres szintemelkedéssel. Gondoltam, egy félmaratoni verseny + ez a pár hegyi futás a teljesítéshez elég lesz, de vélhetően nagy halál lesz a vége hiszen a 27 km-hez 822 m szintemelkedés is tartozik, ami azért ebben az állapotomban durva.

Nem komplikáltam túl a dolgot, de csütörtökön jött a hír, hogy 15 centis hó is lesz, így aztán már tényleg nem futóversenyre, hanem túlélőgyakorlatra számítottam. Izgultam is, hiszen így, ez az egész akár egy maratoni táv síkon történő teljesítésével is felérhet.

Természetesen mindent pontosan meg kellett terveznem. A pálya első 4 kilométere szinte végig emelkedik, utána 5 kilométertől 9-ig ismét. A frissítőpontok 5-14-22 km-nél voltak. Ezt figyelembe véve úgy döntöttem, hogy nem cipelek magammal felesleges terhet az első 5 km en, így üres hátizsákkal vágtam neki a távnak. Három energiazselét vittem csak magammal.

A rajtot követően igyekeztem minél előbbre helyezkedni, hiszen az első aszfaltutas kilométer után erdei, egy sávos ösvény következik, ahol előzni csak a szűz hóban lehet, ami alatt nem tudni mi van. A kitaposott út viszont egy sávos.

Kényelmes volt az iram, nagyon figyeltem a pulzusomra, nem engedhettem 155 fölé, félve a korai elsavasodástól. 25. hely környékén voltam az ösvény kezdetén és teljes nyugalomban beálltam az előttem futó iramára, 153-as pulzussal utaztam. Az ösvény klasszul ki volt taposva, de azért minden figyelmem a talajra irányult, mert sok kő és faág akadt a hó alatt, és ahol az előttem futó hölgy megcsúszott, oda én nem léptem. A szinttérkép:

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

K&H Mozdulj! Félmaraton (maraton helyett)

Közzétéve Szerző:
1

Október végén a várpalotai 10 km-es verseny után már elengedtem ezt az évet. Gondoltam merüljünk csak bele jó mélyen az alapozó időszakba és tervezgessünk a következő évre. Szünet nem volt, a nyári balesetem miatti kihagyás elég pihenő volt egész évre.

Amikor Anikóval egyeztettük a novemberi edzéstervet, jeleztem neki, hogy elindulnék ezen a siófoki maratoni versenyen. (két napos maraton három részletben: szombat 14-7 km, vasárnap félmaraton). Alapozó edzésnek tökéletes, az eredmény pedig nem is foglalkoztatott.

Aztán kiderült, hogy a szombati napra nem fogok tudni lemenni, így maradt a vasárnapi félmaraton. (szombaton más futott a rajtszámommal) Elég kemény volt ez az öt hét, de volt két nagyon rossz hetem is, amikor kétszer is leálltam a résztávok közben, mert nem ment. Az utolsó három hét viszont már jól sikerült, így jó állapotban érkeztem Siófokra.

Tervem nem nagyon volt, csak arra gondoltam, hogy ha szeptemberben a Wizzair-en nagy meglepetésre már tudtam 1:33-at, akkor most már azért illene 1:30 körüli időt futnom, ami jelenthetne némi elégtételt az idén elmaradt 40 perces tízesért.

A reggeli mérlegelésnél – köszönhetően a születésnapi zabálásoknak és bulizásoknak – 1,5 kilóval voltam több az ideális versenysúlyomnál.

A verseny előtti este megnéztem az előző napi eredményeket. Láttam Szasza posztját is (többek között a Runnabe futóéletérzés alapítója, akit a futótársadalom minden tagja ismer), amelyben leírta Markocsán Sanyosszal való összecsapását és egy izgalmas versenyben 1:28 körül idővel értek célba. (Szasza posztja itt olvasható) Ettől kaptam némi plusz motivációt, bár elég távolinak éreztem ezt az időt, így nem pörögtem rá nagyon.

Az időjárással ismét szerencsém volt, erős Nicofelxes/Richtofitos kenéssel simán elég volt a rövid nadrág a 7-8 fokban. Az eső is elállt a versenyre, szél sem volt.

Csáki Enikővel (A runformers egyik alapító tagja, a fradi kiváló, örök ifjú atlétanője, aki idén éppen hogy csak lecsúszott a Maratoni OB-n a dobogóról) először Várpalotán „csaptam össze” 4 évvel ezelőtt, majd idén a Vivicittán, de mindkét alkalommal megsemmisítő vereséget szenvedtem. Most is beszéltünk előtte, hogy újabb összecsapás következik. Azt mondta, hogy 4:10-el fog kezdeni. Anikó szólt, hogy egy csapattársam Szirbek Zsolt is 4:10 -es ezreket szeretne menni, próbáljak meg elmenni vele.

A rajtnál láttam Enikőt kb. 5 méterrel előttem a tömegben és Zsolttal is megtaláltuk egymást és pacsiztunk is egyet. Jól sikerült a bemelegítés, nagyon laza voltam, nagyon rendben volt a pulzusom. Feldobott kicsit, hogy Szekeres Feri bácsival is üdvözöltük egymást, aki ezúttal a versenyt indította.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Várpalota 10 km

Közzétéve Szerző:
1

A reggeli mérlegelésnél 10 dekával voltam több az általam ideálisnak vélt versenysúlytól. A balesetem után szépen lassan ment lefelé a súlyom. Az utolsó két hétben a szokásos ebéd utáni kávé utáni sportszeletről is lemondtam, így hajszál híján elértem az áhított versenysúlyt.

Nagyon jó állapotban voltam, az időjárásra sem lehetett panasz, kellemes 13 fok körül volt a bemelegítésnél. Minden körülmény kedvezett, hogy két év után újra 40 percen belül fussam a 10.000 métert.

Madaras Pista bácsival elindultunk a pályán melegíteni. Az első kilométer végig lejtett. A Várpalotát elkerülő út feletti felüljárót oda és visszafelé is meg kell majd futni, ami kb. 2-3 emelet magasság. Persze a hideg zuhany, akkor ért amikor a felüljáró tetején voltunk (kb. 1 km nél) és lenéztem a pályára. Kb. 12-13 emeletnyi lejtő tárult elém, ami majd visszafelé lesz nagyon durva.

Osztottam, szoroztam. Arra jutottam, hogy ha itt megfutom a 40 percet, akkor pályán 38:30 ra is képes leszek. Nem voltam csalódott, titkon reméltem, hogy sikerülni fog még így is. Nagyon jó erőben voltam. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →